Néhány havonta csak megjelenek itt...

Nagyon gáz, tisztában vagyok vele. Mert minek van blogom, ha nem írok bele? Pedig sokszor lenne is mit, de mindig időhiányra fogom...

Most egy teljes hétig betegek voltunk - nem királyi a többes, valódi. Bár én csak 2 napig, Bubu szombattól szombatig volt lázas, és még ma sem vagyok benne biztos, hogy túl vagyunk rajta.

Kezdődött azzal, hogy múlt szombaton belázasodott. Estére, másnap reggelre kutya baja nem volt, ezért elmentünk Kiskunlacházára, ahol Sanyi barátunk elő-szülinapját ünnepeltük egy versenyautózással. Ő vezetett, mi megfagytunk, de tényleg élmény volt: még helikoptert is láttunk, meg Porschét, szóval a gyerek boldog volt, így mi is azok voltunk. Annak ellenére, hogy mint írtam, hideg volt (előtte 2 nappal még huszonfokok, aztán hirtelen 10 fokot zuhant a higanyszál).
Visszafelé bementünk egy étterembe ebédelni, ahol Tomikám is elég jó étvággyal evett, bár a hasát már a levesnél fájlalta. Meg is lett az ok:ebéd után viszonyleg rövid idő alatt sikerült körbehánynia az éttermet, ami egyrészt persze pocsék érzés volt (nem egy hányós típus, sőt, ez volt talán a 2. igazi hányása), másrészt módfelett ciki volt. Valahogy megfagyott a korábbi jó hangulat....továbbra is erősösdik bennem az az érzés, hogy a Gyerekesek és a Nem-Gyerekesek Kasztja ne keveredjen szórakozás céljából. Akinek nincs gyereke, azt tényleg rebootolni kell egy ilyen akció után.
Próbáltuk lefizetni a tulajt, aki persze azonnal jött a vödrével meg felmosófájával, de nem fogadott el kompenzációt, így szép csöndben elhagytuk a terepet, hadd takarítson a jóember.
Természetesen kilövésre készen ültem a gyerek mellett hátul egy Spar-os szatyorral a kezemben egész úton hazafelé, és nem a mamára gondoltam közben.... de nem lett baj, szépen bealudt, mint aki jól végezte dolgát. Kimerítő nap volt, az biztos.
Mindenesetre több ilyen jellegű baleset nem volt a héten, viszont nem volt olyan nap, hogy lázas ne lett volna. Kedden kezdtük neki adni az antibiotikumot, szerdától sűrű vendégek voltunk a WC-n, sőt, egyszer el sem ért odáig szegény gyermek.
Lassan visszazökken minden a régi kerékvágásba, szerintem holnap irány az ovi.

Nálam kedden volt a mélypont, szerdán már jobb volt, csütörtökön minden OK, erre tegnap megint torokfájás, köhögés, krákogás. Sajnos azonban nem eléggé ahhoz, hogy meghosszabbítsam kényszerpihenőmet némi igazi pihenéssel :) Bár nem panaszkodhatok: Bubunál jobb beteget elképzelni sem lehet. Nem nyűgös, nem nyafka, vidám és jókedvű volt végig, hellyel-közzel evett-ivott is rendesen.

Péntek este még buliba is eljutottunk, Emil átváltott a B oldalra :) Hála istennek ez őt egyáltalán nem viselte meg, ellentétben Örs barátunkkal, aki szinte még ünnepelni sem hagyta magát, sőt, kiejteni sem szabadott a számot előtte, mert rögtön elfelhősödött a tekintete. De könyörgöm, 30 ÉVESEK!!! Mi lesz 20 év múlva?

A lényeg, hogy volt ivászat (egyet-fizet-fizet-kettőt-kap akció volt rövidekből az Aranyhídban), volt hófehér limuzin(igen, volt tetőablakon kióbégatás, pezsgő szétlocsolása a bőrkárpiton, ismét ivászat, ordító zene, röhögés, minden, ami kell). Egy órát kocsikáztunk, aztán irány Morrison's Liget, ami meglepően kurvajó hely volt, bár lehet, hogy csak elegendő piaegység volt bennem, mindenesetre gyorsan összehaverkodtam a beengedő-és kidobófiúkkal az elején, utána hajnalig roptuk, közben persze ismét magunkhoz vettünk némi alkoholegységet. Reszletekbe nem mennék bele, mindenesetre sikerült mindenkinek igen jókedvűre hangolnia magát, és hajnali fél négykor hajtottuk kis fejünket párnáinkra.

Emlékszem, én nagyon szerettem volna valami nagy bulit csapni a saját kerek évfordulómra, de a sors úgy hozta, hogy inkább szoptattam otthon egy 13 napos csecsemőt, így ez elmaradt. Mostanában igyekszem sokat sajnáltatni magam emiatt, mert közeleg a szülinapom, és kinéztem magamnak A Telefont... ami nem olcsó, viszont röhejesen drága, de azt tudja, ami nekem FELTÉTLENÜL kell: olyan fotókat és videókat készít pocsék körülmények között is, hogy csoda.

ÉS még nincs vége az ünnepség-és ajándéksorozatnak - még most megyünk a szokásos családi rituálénkra anyósomékhoz: a húsleves-rántott hús-sült krumpli kombója verhetetlen. Ide már le merem írni, tekintve, hogy a zuram nem olvassa ezen sorokat az elkövetkezendő néhány órában, de a családi ajándék egy spéci alkalmi (értsd: méregdrága) karóra lesz, tehát a költekezés sem állt meg pénteken....