Helyzet

Igazából azt hiszem, kijelenthetem, minden rendben velünk :)
Végre nyár van, a sulinak mindjárt vége, éljük a hétköznapokat.
El sem hiszem, hogy Bubu már egy teljes "tanévet" lehúzott az oviban... Nem vagyok teljesen kibékülve a helyzettel, nem mondom, hogy minden rózsás az ovis helyzetet illetően, de ez van, ezt kell szeretni,. A gyereket illetően nincs gond, mindkét ovónő állítja, hogy beilleszkedett, nincsenek vele gondok. Azért nekem eléggé fáj a szívem, mikor megyek érte, és azt látom, hogy nem találja a helyét, ide ül, odébb megy, oda áll - leginkább az ovónők környékén található. Aztán lehet, hogy ez csak pont egy véletlensorozat.

Tegnapra ígérték a gyereknapot, bohóccal (Irina, el is jött), meg tűzoltóautóval(elfelejtettek jönni, hogy carnának sünt, ahogy Orsi barátnő mondaná). Szegény gyerek szerintem akkorát csalódott - én ígértem meg neki reggel, hogy lesz, erre tessék....:( nem tudom, hogy vezényeltek le ezt a dolgot az ovónők, de bízom benne, hogy szépen megmagyarázták a gyerekeknek.

Amivel így viszonylag frissen kiakasztottak, az a következő: Bubut csütörtökön úgy adták haza, hogy délelőtt(!) volt 37.4 (!)-es hőemelkedése és folyik az orra. Namármost, pénteken be se vittem, ne tudjátok meg, mekkora szervezést igényelt... Hozzáteszem, se aznap, se pénteken, se az egész hétvégén egy szikra hőemelkedése nem volt, az viszont tény, hogy nagyon taknyos volt.
Hétfőn reggel vittem, persze eszem ágában sem volt elvinni a gyereket orvoshoz - nem vagyok hülye: a gyerek NEM volt beteg, ok nélkül nem viszem be egy csomó köhögő-tüsszögő, vírusos-bacis gyerek közé, meg ne is raboljuk már egymás idejét a doktornővel, csókolom.
Na, kaptam tegnap reggel Judit nénitől, épphogy ki nem osztott, mint egy gyereket... Ezért délután mégis elvittem a doktornőhöz, na, ő is kiakadt rendesen, sóhajtozott meg forgatta a szemeit, kérdezte is, melyik oviba jár a gyerek... SEMMI baja nem volt, ő is megmondta, gyakran kéne fújni az orrát. Szerintem amúgy nagy ívben carnak bent a gyerekre, valamiért eldöntötték még az elején, hogy nem leszünk szimpik, én meg kapálózhatok, ahogy jólesik, akkor sem, és punktum. Egészen egyszerűen mindennek a könnyebbik végét megfogni, és ahogy lehet, megszabadulni a gyerektől...

Arra külön ki vagyok akadva, hogy semmi infónk nincs arról, mi lesz szeptembertől. Kósza hírek keringenek Judit néni távozásáról, Marika néni nyugdíjazásáról, de senki nem erősít meg semmit, pedig tán majd a gyereket is fel kéne készíteni a változásokra. nem is tudom, minek örülnék jobban...Csak Bubu szereti J.n.-t, így őt biztos megviselné (vagy pont nem, kitudja) a távozása.

Na, szóval, szerda őta, lassan egy hete taknyolódunk, az első 2 nap horror volt, a gyerek kifordult önmagából, de pénteken és a hétvégén még a korábbinál is nagyobb angyalka volt :) Egyszerűen zabálni valóan viselkedik, jókedvű megint.

Pénteken évzáró az oviban, nekem meg szünnap a suliban, mert az egész oskola osztálykirándul; jövő héten már csak 2 tanítási nap van a hétből, mert szerdán sportnap és osztályozó értekezlet, csüt-pénteken mindenféle ünnepség, sportnap, kutya tudja. Aztán finito, már csak a kísérésen kell túl lenni, az a 20-i hét.

Bubu beteg

Sajnos megértük ezt is: Bubu beteg. Most úgy igazából. eddig max fél napig tartott, ha lázas volt, a leghosszabb betegsége a kötőhártyagyulladás volt.

Most az éjjel elkezdődött, többször fent volt, sírt, torkát fájlalta. Végül szerintem nem ez volt a baj, a lényeg, hogy nem aludtunk sokat, azt viszont rossul. Reggel fél 6-tól már ébren, végig sírdogált reggel fél 9-ig, hol jobban, hol kevésbé (miközben ezeket a sorokat írom, oda se merek nézni, de végre odanyúlt egy kekszért, és rágcsálja!!! Az elsőszilárd falatok ma, éls du 4 óra van...); na. akkor kidobta a rókát szegénykém, természetesen beborítva mindent és mindenkit (értsd: engem), akkor talán egy kicsit megkönnyebbült, de a láza pillanatok alatt felszökött, 38.8 se volt semmi, de ezután 39.6 lett pillanatok alatt. Zuhany, de felöltöztetni nem hagyta már magát, csak azonnal elszundikált. Zaklatottan, nyöszörgősen, de aludt egy kicsit.

Ébredés után öltözés, lázcsillapítás, átköltözés a hálóba, TV-nézés, de tiszta kóma volt szegénykém.

Lerohantam a közértbe, közben elaludt (persze Apa itthon volt!!! :) ), és ez már egy pihentetőbb alvás volt, kb 2 órát sikerült is aludnia.

Mindenesetre nehogy azt higyjétek, hogy a háziorvos kijön - á, vigyem le ebben a pocsék időben a lázas beteg gyerekemet a sok másik beteg gyerek közé...:( Most kezd szegény feltámadni, éledezni, úgyhogy amint evett pár szem kekszet, és én is megebédeltem, lemegyünk ahhoz a félhülye orvosunkhoz, ha másra nem is jó, arra igen, hogy igazolást írjon, és receptet...

Közben megpróbált szegénykém lábra állni, de szédeleg, kóvályog, úgyhogy nem indulok el vele sehova. :) Meg kell várnunk Apát.

Azért kellemesebb események is történnek: szombaton az oviban volt majális, egész jó volt, Bubu élvezte, még lovagolás is volt! :) Kép később, most nem enged feltölteni :(
Pónilovon volt lovaglás, az egyik anyuka volt, elhozták a 3 hetes (!) kispóniját - azt látni kellett!! Hát majd' elolvadtam! Kb 50-60 cm magas volt, és egyszerűen zabálnivaló! Kitartóan rótta a köröket ő is, alig győztem fotózni :D

Most megyek, de igyekszem jönni majd friss fotókkal!

Update - 2011. 05. 10.

Hát, ezt is, mint sok mást az idén, sikerült enyhén szólva elhanyagolni...:(

Szalad az élet, peregnek a napok, csak kapkodom a fejem...

Hirtelen nem is tudom, mi történt az elmúlt néhány hónapban. A legfrissebb élmény az első ovis Anyák napja. Sajnos maga az ünnepség nem volt túl nagy volumenű, néhány anyuka ki is akadt, és nem mondhatnám, hogy nem volt igazuk némileg. Mondjuk én nem vártam sokat, sejtettem, hogy nem fogok telezokogni egy zsepit, főként, mert idegenek előtt nem is megy. Én otthon, egyedül, vagy családi körben szeretek kiborulni.

Ami engem igazából felbosszantott, az a következő. (Elöljáróban egy mondat: Bubu nem volt hajlandó szerepelni.) Azt tudni kell a gyerekről, hogy ha ébresztik, akarata ellenére, igencsak nehezen tér magához, és meglehetősen sírósra veszi a figurát.
Általában, mikor az oviban alszanak, őt hagyják egyszerűen addig aludni, míg akar és tud, legalábbis az ovónőktől így hallottam. Namármost, így történt ez az ominózus napon (kérdem én, mi a ráknak kell egy ünnepséget délután 4-kor!!!! megtartani??? Hogy haza lehessen menni 5-kor, ne kelljen egy percnél tovább sem bennmaradni??? (megint nem az én feltételezésem, de egyetértek). ) Tehát Bubut hagyták aludni egészen kb 3/4 4-ig, akkor kapkodva, rángatva elkezdték öltöztetni, aminek a végére be is értem. Szegény gyerek, azt sem tudta, merre van arccal előre, de rögtön már szerepelnie kellett --- volna, de inkább az ölemből végignézte. nem is tudok rá persze haragudni emiatt.
Na, mindegy, ezen is túl voltunk, itthon meg elmondta nem csak a saját, de a többiek versét, énekét is! :)Amúgy hihetetlen módon jó kisfiú, léehet, hogy az oviban éli ki magát, de hogy itthon szófogadó, kedves, mosolygós, az biztos. Persze egyszer-egyszer van neki si rossz napja, órája, de kinek nincs?

Angolul szeretne állandóan tanulni, mindenről kérdezi, hogy mondják angolul. Tud már rengeteg szót, elszámol 10-ig (mármint angolul), tudja a színeket.
Mesél fürdés közben: "ment egy autó, de nem vette észre az úton a teknőst, rámenbt és a teknős lapos lett. Azt mondta a teknős laposan: (? nem emlékszem, mit mondott..) Utána felmászott az autóra. "

Mostanában, kb 2 hete már magától meséli, mi történt az oviban, egyre többet mesél, aminek nagyon tudok örülni.

Néha kicsit aggaszt a tv-zés mennyisége, de sokszor nincs választási lehetőségem: amíg mosogatok, takarítgatok, teszek-veszek, sajnos őt az köti le.

Gyorsan még egy-két fotó:

Majd jövök, remélem, nem hónapok múlva! :)