2009. szeptember 29., kedd

Itt van az ősz...


Itt, hogy a fene enné meg. Bár őszintén szólva még nem is magával az ősszel van bajom, hanem azzal, ami ezután jön: a latyak, a hideg, a sötét...fúúj.
Bubu miatt ugyan megbocsájtok, kíváncsi vagyok, mit reagál a hóra, ha egyáltaán lesz. Tavaly még túl kicsi volt hozzá, na de majd most... A szelet imádja, az biztos. Meg szeret leveleket gyűjtögetni, szóval az ősszel biztos nincs baja. Mielőtt beköszönt az igazi hideg, még a ruhatárát is update-elni kell, mert azért sok mindent kinőtt tavaly óta. Jó lenne egy igazi gumicsimma is, hogy ne kelljen folyton a pocsolyák miatt aggódnom.

Na, a lényeg: Bubukámnak be nem áll a szája. Imádom hallgatni: szaval, pöröl, magyaráz, panaszkodik. Mindig mindent kommentál. Olyan dumái vannak, hogy néha hangosan röhögve fetrengek a földön. Persze igyekszem mindent lejegyezni, de egyszerűbb egy füzetbe, mint mindig iderohangászni és fölugrálni a netre. Persze, ígérem, csinálok majd egy bejegyzést, ahol megosztok néhány aranyköpést tőle. Szó szerint "köpést"..:)


Egy gyors példa: közértbe készülünk, a farmer már rajtam, a gyerek figyel, közben kiflit majszol. Hatalmas tüssz, kifli anya farmerján landol. Gyerek nézi egy darabig, majd: "Anyára rácsöppent a kifli". No comment.


Mindenesetre teljes mondatokban beszél, néha megismétel mindent, amit mondok, mintha egy kis papagájjal beszélgetnék. Versel is ("antanténusz, szójakaténusz"; "liccs, loccs, megy a kapitány...").


Legújabb kedvenc a kenguru (= "tenguju"). Mondom: kisfiam, nem tenguru, kenguru (k-t jól kihangsúlyozva); ismétli: "kkkkk-tenguju". A "t" marad, passzpiros, mondhatsz, amit akarsz.


Szülinapjára mindenesetre a vakond-figura mellett egy tengujut is szereznem kell, a játszóházról nem is beszélve...


Később folyt. köv.


Rendszeres olvasók