Hujjá, hujjá, megyünk nyajalni!

Illetve sajnos már meg is jöttünk...:( Csak egy hét volt, de az legalább jó volt, és jó sűrű... Az idő elég vegyes volt, bár még a legrosszabb napon sem esett az eső, és össz-vissz egy napig nem voltunk lent a parton. Voltunk viszont vidámparkban, retro-diszkóhajón, vizibicikliztünk, láttunk tűzijátékot, még moziban is voltunk (Shrek 465-ik része), szóval nem nagyon volt időnk unatkozni.
Tegnap este jöttünk haza, leégve-barnulva, Emil reggel duzzogva elvonult dolgozni, mi meg nekiláttunk rendbe tenni a lakást, mosni a hazahozott szennyest, és persez reggelizni, merthogy hála istennek rászoktunk a rendes reggelizésre a balatoni egy hét alatt, és nem akarnám megszakítani ezt a jó szokást, szemben az eddigi reggeli nassolással.

És valamikor kora délután villámcsapásként hívtak fel az óvodából, hogy mehet a Bubu szeptember 1-től! Eddig abban a tudatban ringattuk magunk, hogy majd nov. 8-tól járunk, erre tessék. Mindenem remegett vagy 20 percig, lesokkoltam az egész családot, de ennek így kellett lennie, jobb is így. Legalább nem újként kerül a csoportba, nem lesz az "új fiú", együtt szokik be a többiekkel, plusz még most jó idő van, játszanak a kertben, ez talán segíteni fog neki a beszokásban. Nagyon-nagyon remélem, nem lesz gond, nagyon félek attól a pillanattól, mikor ott kell majd hagynom egyedül, de remélem, nem a vészmadaraknak lesz igazuk... ma már voltam beíratni is, és ma kellett befizetni az ebédpénzt is. Majd meglátjuk, remélem, nem fogom megbánni. A szívem szakad meg, borzasztó rossz érzés kiengedni az én kicsi egyszem fiamat a kezeim közül... Szerintem én jobban fogok szenvedni... 2007 márciusa óta vagyok itthon, és az első majdnem 3 évét együtt töltöttük... Szívem szerint itthon tartanám még legalább novemberig, de abban bízok, hogy neki így könnyebb lesz.

Az egész napom arról szólt, hogy telefonálgattam körbe-körbe, család, munkahely,orvos... A hátralévő hétben valószínűleg egy csomó dolgot be kell majd szereznünk, orvoshoz és védőnőhöz kell majd mennünk igazolásokért, és holnap még az oviba is vissza kell mennünk a gyerek törzskönyvéért, amit a védőnővel kell majd kitöltetnünk. Emil holnap és pénteken szabin lesz, legalább ő is tud majd velünk jönni, és lesz egy hosszú hétvégénk is együtt.

Na, vége a panasznapnak, megyek tanítani, meg persze a sebeimet nyalogatni...
Képeket rakok majd fel a nyaralásról, de most szaladnom kell!

Nem tűntem el...csak kicsit...

Tudom, borzasztó vagyok. Nem vagyok képes írni a blogomat, tartani a kapcsolatot a barátaimmal, ha még egyáltalán vannak… Ezt a bejegyzést is már 3 napja írom… De annyi minden történik, és nem feltétlen nagy dolgok, úgy el tud menni egy nap! Főleg most, nyáron. Csavargunk egy csomót, alig vagyunk itthon. Jól fel is borult az alvásrendszerünk, sajnos nem nagyon alszik már napközben, csak elvétve. Illetve ugyanaz igaz az alvására, mint az evésére: itthon semmit, máshol sokat. Pedig az evésével kapcsolatban is sok elvemet sutba dobtam már, mégsem eszik itthon jóformán semmit. Mindegy, hogy én főzök, vagy hozzuk valahonnan. Szerintem le is fogyott rendesen, de Emil szerint pont jó és ne képzeljünk oda olyasmit, ami nincs. Pont.

Viszont legalább szobatiszták vagyunk. Kb június közepén, de az biztos, hogy nyár elején kezdődött, összesen 2x pisilt a parkettára az elején, aztán jóval később még 2x, de az inkább amolyan sztrájk-féle volt, hogy figyeljek már rá! Nagydolog is kb 2-3x ment be a bugyiba. Egyre hosszabb távokon vittem el pelus nélkül, mostanra akármennyit kibír, és szól, ha pisilni, kakilni kell. Ja, és nem ám a bilibe, azt alig használtuk, rögtön a WC-be intézzük... Alváshoz persze azért még kell a pelenka.

Amúgy 15 kg körül mozog a súlya már nagyon rég óta, viszont nő, mintha húznák, szóval egyre vékonyabb, „pasisabb”, már nem sok kisbabás van rajta. 90-egynéhány centi magas.

Hihetetlenül jó a füle, mindent meghall, ha kéne, ha nem. Szavakat talál ki (’megpenem” = meglapogatja a kanállal az ételt, utána közli: „megpentem”. A többire már nem is emlékszem, pedig nagyon jókat szoktam nevetni rajta.). Imádja a mézeskalácsot, a „cuki méretűt” (= mini puszedli), a paprikás karikákat, a kiflicsücsköt (de már legalább megeszi a többi részét is, ha olyanja van), minden reggel kakaózunk,

2 hete mindkettőnknek kötőhártya-gyulladása volt, neki elmúlt, nekem a múlt hét végére visszajött, rosszabb volt, mint előtte. Most szorgalmasan csöpögtetek…

Jövő héten nyaralunk, alig várjuk! Bár egyre jobban keseredek el: természetesen megint pocsék időnk lesz. 15-én utazunk, addig 30 fok feletti a hőmérdéklet, de aznap zuhanórepülésbe kezd… (koponyeg.hu) Minden egyes évben a nyaralás hete hihetetlenül pocsék, előtte-utána szuper az idő! Abban bízom csak, hogy addig még változhat az előrejelzés, meg a szálloda is kínál egy csomó programot, de ki látott már olyat, hogy ott vagyunk a Balaton parton, és no fürdés??

Mostanában amúgy minden szabadidőm (és pénzem L ) a scrapbookra megy el; imádom feldolgozni azt a rengeteg képet, ami folyamatosan készül Buburól. Megcsináltam már az esküvői albumunkat is, majd mutatok képet! J A másik nagy projektem Bubu 2010-es éve, ami azért jó, mert folyamatosan tudom bővíteni, és már utolértem magam, vagyis júliusnál tartok. Az előző évekből is max egy mini vagy közepes album fog készülni, kevesebb képpel, mert nem győzöm alapanyaggal…

Igyekszem írni, megígérem…