Apu tegnap volt egy éve, hogy elment. 2 napja fent voltunk a temetőben Bubuval, vittünk egy kis koszorút.
Remélem, szívből remélem, hogy akárhol is van most, látta az unokáját, akit soha nem láthatott, tarthatott a kezében. Ha valamit kérhetnék valakitől, akinek hatalmában van teljesíteni ilyen kéréseket, annyit kérnék, hogy tekerjük vissza az idő kerekét, adjon még Apunak legalább egy fél évet, hadd lássa meg az unokáját. Annyira várta, annyira örült és olyan büszke volt.
Nagyon fáj, hogy nem lehetett nagypapa.
2008. szeptember 4., csütörtök
Sétálunk, sétálunk...
Na. Azt hiszem, most elaludt, gyorsan megpróbálom utolérni magam, ami nem lesz egyszerű. Még hogy a kismamák unatkoznak...
Bubu holnapután lesz 10 hónapos, ami azt jelenti, hogy már csak 2 hónap van hátra az első (!) szülinapjáig.
Sokat változott, de valahol mégis ugyanolyan. 8 fogunk van kint, igaz, a 4 középső mellettiek még csak éppenhogy, de azért jól észrevehetőek. Haja egyre több, egyre szőkébb és egyre jobban göndörödik. A kis lába, keze egészen "lebarnult" a napon, mivelhogy sokat csavargunk.
Nagyon kiegyensúlyozott, sokat nevet még mindig. Nagyon szépen tud egyenes háttal ülni, folyamatosan mászik, nagyon nem szereti a kötöttséget, eltekintve a babakocsiban való üléstől. A járókában néha egyáltalán nem, néha akár fél-háromnegyed órát is eljátszik. Rengeteget mászik, ha lehet, ha nem, feláll, sajnos nem mindig a legstabilabb dolgokba kapaszkodva. Néhány napja - hiába beszél az ember neki...- ismét sikerült a nagy álló ventillátorba kapaszkodva felálnia, majd egy hatalmasat perecelnie. Úgy dőlt el a ventillátorral együtt, mint egy zsákocska. Nagy szerencsémre vastag szőnyegre estek, és pont bekerült a ventillátor feje és lába közé, így kutya baja sem lett.
Nagyrészt az asztalnál szeret felállni, és onnan mindent lepakolni. Ami nem kell neki, azt nemes egyszerűséggel hajítja a háta mögé. Néhány napja rákapott a papír ill. Szilvia apró fecnikre tépkedésére, ami nem lenne baj, végül is ezért van a porszívó, de néha meg is kóstolja. Szerintem önmagában még ez sem lenne baj, főleg ha a mai Nők Lapjából a jövő hetit termelné ki, de azért olyan rosszul még nem állunk, hogy a gyerek emésztésének az újságpapírhoz kéne beállnia.
Pár napig most szörcsögött, kaptunk egy orrcseppet a helyettes doktor nénitől, ami, úgy tűnik, segített. Jövő héten azért szeretném, ha megnézné a mi doktor nénink is, főleg mert vannak tisztázandó kérdések.
Már mászik négykézláb is - Bubu, nem a doktornéni -, és ami a csúcs, arra a vezényszóra, hogy "csússzál", elkezd hátrafelé tolatni. Ezt anyu tanította meg neki, valami hihetetlen édesen lecsúszik hason fekve a kanapéról, és szépen talpon marad, és örül magának. Meg mi is neki:)
Ezt persze produkálja simán csak a földön hasalva is, ami azét különösen jó, mert ha be találna mászni valami olyan helyre, ahol én nem szeretném a gyereket tudni, a fent említett 'vezényszóra' szépen kitolat. Ami nyilván nem fog sokáig működni - úgy ébredezik a kis saját akarata, ogy éppen csak nem nyújtózkodik.
Bubu bezzeg igen. Rájött, hogy ez mennyire tetszik a kiccsaládnak, azóta ébredés után 4-5-ször is produkálja magát, nagyokat nyújtózkodik, nyög, és hallahtóan kuncog, várja a reaciónkat.
Imád még mindig csavarogni, néha az egész napot átmászkáljuk. Mindenhol szétszedik, nem tudunk úgy felülni egy buszra, villamosra, hogy legalább 2 hódolója ne akadna. Ő meg persze élvezi, vigyorog mindenkire. 10 éves korában a tükör előtt fogja mondogatni magának, hogy ő milyen szép és okos...mást se hall tőlünk:)
Nagyon tetszik neki minden piros fényforrás, értem ezt főleg a kis ledekre, ami pl anyunál van a villanykapcsolónál, vagy nálunk a DVD-n. Nagyon tud neki örülni, mikor fölfedezi, néz hátra, keresi a tekintetünket, hogy íme, megvan, ő megtalálta és ez milyen jó. Olyan arcokat tud vágni, hogy nem tudok betelni vele.
Már nagyon szépen fordul hátról hasra és vissza, semmi nehézséget nem okoz neki. Néha, amikor hason alszik el, 10 perc múlva már a hátán hortyog, kiterülve, kezét-lábát szétcsapva, mint egy kis béka. Újabb negyed óra múlva megint hason van, feneke az égben, vagy mondjuk az oldalán, keresztbe tett lábakkal. Nem lehet vele betelni. Néha csak állunk a kiságynál, és nem hisszük el, hogy a miénk...
Nyelvi készsége kimerül a dádádádá-ban és a bábábábá-ban, remélem, a helyzet azért majd változik.
Enni mostanában nem eszik valami jól, csak este, és még a melegre sem tudom fogni: nyáron nem egyszer jóval melegebb volt, mégis rendesebben evett. Megint rákaptunk a piskótás-banános tejpépre, aminek olyan az állaga, mint a tejbegríznek. Nagyon szereti, vagy ezt kap vacsorára, vagy a HIPP-es tejbegrízt, mindig más ízűt, kivéve a csokisat. Napközben gyümölcsöt, főzeléket eszik, a legújabb sláger a vadas marha rizzsel. :) Amit régen szeretett, azt mostanában nem nagyon eszi, valószínűleg már megunta. Egyre darabosabbak az ételei, amit meg is rág, legalábbis úgy csinál. Tápszert már egyáltalán nem kap hetek óta, remélem, ezzel ártani nem ártnuk, ő nem kért egyszer csak többet. Inni változatlanul sokat iszik, még mindig mindenféle babateát. Nem ártana, ha lassan a vizet is elfogadná, újra meg kell próbálnom.
Ebben a hónapban be kell szereznünk egy etetőszéket, mert néha elég disznó módra eszik, ha olyanja van, köpköd, prüszköl, repül a kaja, ázik és foltosodik a nappali teljes berendezése.
Fürdeni egyre jobba imád, a vízből kijönni egyre kevésbé. Egyre több mindent bevon a pancsolásba, flakonok, szivacsok úsznak. Fürdés közben, és úgy egyáltalán, esténként, mikor fáradt, akkor lehet a legjobban megnevettetni. Egyszer csak mondok valami szót, ami úgy megtetszik neki, hogy elkezd szó szerint szinte fuldokolva nevetni. Ilyen volt először a boci, boci, aztán a habos, a piszkos, a sárga, a buborék és azt is imádja, ha számolok neki. A szivacsból, mikor a kezére, pocakjára csavarom a vizet, harsog a fürdőszoba a nevetésétől.
Apropó, pocak: 80 cm hosszú és 11 kiló a gyerek... No comment.
Bubu holnapután lesz 10 hónapos, ami azt jelenti, hogy már csak 2 hónap van hátra az első (!) szülinapjáig.
Sokat változott, de valahol mégis ugyanolyan. 8 fogunk van kint, igaz, a 4 középső mellettiek még csak éppenhogy, de azért jól észrevehetőek. Haja egyre több, egyre szőkébb és egyre jobban göndörödik. A kis lába, keze egészen "lebarnult" a napon, mivelhogy sokat csavargunk.
Nagyon kiegyensúlyozott, sokat nevet még mindig. Nagyon szépen tud egyenes háttal ülni, folyamatosan mászik, nagyon nem szereti a kötöttséget, eltekintve a babakocsiban való üléstől. A járókában néha egyáltalán nem, néha akár fél-háromnegyed órát is eljátszik. Rengeteget mászik, ha lehet, ha nem, feláll, sajnos nem mindig a legstabilabb dolgokba kapaszkodva. Néhány napja - hiába beszél az ember neki...- ismét sikerült a nagy álló ventillátorba kapaszkodva felálnia, majd egy hatalmasat perecelnie. Úgy dőlt el a ventillátorral együtt, mint egy zsákocska. Nagy szerencsémre vastag szőnyegre estek, és pont bekerült a ventillátor feje és lába közé, így kutya baja sem lett.
Nagyrészt az asztalnál szeret felállni, és onnan mindent lepakolni. Ami nem kell neki, azt nemes egyszerűséggel hajítja a háta mögé. Néhány napja rákapott a papír ill. Szilvia apró fecnikre tépkedésére, ami nem lenne baj, végül is ezért van a porszívó, de néha meg is kóstolja. Szerintem önmagában még ez sem lenne baj, főleg ha a mai Nők Lapjából a jövő hetit termelné ki, de azért olyan rosszul még nem állunk, hogy a gyerek emésztésének az újságpapírhoz kéne beállnia.
Pár napig most szörcsögött, kaptunk egy orrcseppet a helyettes doktor nénitől, ami, úgy tűnik, segített. Jövő héten azért szeretném, ha megnézné a mi doktor nénink is, főleg mert vannak tisztázandó kérdések.
Már mászik négykézláb is - Bubu, nem a doktornéni -, és ami a csúcs, arra a vezényszóra, hogy "csússzál", elkezd hátrafelé tolatni. Ezt anyu tanította meg neki, valami hihetetlen édesen lecsúszik hason fekve a kanapéról, és szépen talpon marad, és örül magának. Meg mi is neki:)
Ezt persze produkálja simán csak a földön hasalva is, ami azét különösen jó, mert ha be találna mászni valami olyan helyre, ahol én nem szeretném a gyereket tudni, a fent említett 'vezényszóra' szépen kitolat. Ami nyilván nem fog sokáig működni - úgy ébredezik a kis saját akarata, ogy éppen csak nem nyújtózkodik.
Bubu bezzeg igen. Rájött, hogy ez mennyire tetszik a kiccsaládnak, azóta ébredés után 4-5-ször is produkálja magát, nagyokat nyújtózkodik, nyög, és hallahtóan kuncog, várja a reaciónkat.
Imád még mindig csavarogni, néha az egész napot átmászkáljuk. Mindenhol szétszedik, nem tudunk úgy felülni egy buszra, villamosra, hogy legalább 2 hódolója ne akadna. Ő meg persze élvezi, vigyorog mindenkire. 10 éves korában a tükör előtt fogja mondogatni magának, hogy ő milyen szép és okos...mást se hall tőlünk:)
Nagyon tetszik neki minden piros fényforrás, értem ezt főleg a kis ledekre, ami pl anyunál van a villanykapcsolónál, vagy nálunk a DVD-n. Nagyon tud neki örülni, mikor fölfedezi, néz hátra, keresi a tekintetünket, hogy íme, megvan, ő megtalálta és ez milyen jó. Olyan arcokat tud vágni, hogy nem tudok betelni vele.
Már nagyon szépen fordul hátról hasra és vissza, semmi nehézséget nem okoz neki. Néha, amikor hason alszik el, 10 perc múlva már a hátán hortyog, kiterülve, kezét-lábát szétcsapva, mint egy kis béka. Újabb negyed óra múlva megint hason van, feneke az égben, vagy mondjuk az oldalán, keresztbe tett lábakkal. Nem lehet vele betelni. Néha csak állunk a kiságynál, és nem hisszük el, hogy a miénk...
Nyelvi készsége kimerül a dádádádá-ban és a bábábábá-ban, remélem, a helyzet azért majd változik.
Enni mostanában nem eszik valami jól, csak este, és még a melegre sem tudom fogni: nyáron nem egyszer jóval melegebb volt, mégis rendesebben evett. Megint rákaptunk a piskótás-banános tejpépre, aminek olyan az állaga, mint a tejbegríznek. Nagyon szereti, vagy ezt kap vacsorára, vagy a HIPP-es tejbegrízt, mindig más ízűt, kivéve a csokisat. Napközben gyümölcsöt, főzeléket eszik, a legújabb sláger a vadas marha rizzsel. :) Amit régen szeretett, azt mostanában nem nagyon eszi, valószínűleg már megunta. Egyre darabosabbak az ételei, amit meg is rág, legalábbis úgy csinál. Tápszert már egyáltalán nem kap hetek óta, remélem, ezzel ártani nem ártnuk, ő nem kért egyszer csak többet. Inni változatlanul sokat iszik, még mindig mindenféle babateát. Nem ártana, ha lassan a vizet is elfogadná, újra meg kell próbálnom.
Ebben a hónapban be kell szereznünk egy etetőszéket, mert néha elég disznó módra eszik, ha olyanja van, köpköd, prüszköl, repül a kaja, ázik és foltosodik a nappali teljes berendezése.
Fürdeni egyre jobba imád, a vízből kijönni egyre kevésbé. Egyre több mindent bevon a pancsolásba, flakonok, szivacsok úsznak. Fürdés közben, és úgy egyáltalán, esténként, mikor fáradt, akkor lehet a legjobban megnevettetni. Egyszer csak mondok valami szót, ami úgy megtetszik neki, hogy elkezd szó szerint szinte fuldokolva nevetni. Ilyen volt először a boci, boci, aztán a habos, a piszkos, a sárga, a buborék és azt is imádja, ha számolok neki. A szivacsból, mikor a kezére, pocakjára csavarom a vizet, harsog a fürdőszoba a nevetésétől.
Apropó, pocak: 80 cm hosszú és 11 kiló a gyerek... No comment.
2008. augusztus 6., szerda
Huncutkodok...
2008. augusztus 4., hétfő
Nem tudom, az, akinek eleven gyereke van, hogy csinálja. Bubu nagyon nyugis, el tudja magát foglalni, de még így sincs mindenre időm, amit szeretnék, vagy amit beterveztem egy napra. Ha alszik, nem akarok zajongani, ha ébren van, nem lehet egyedül hagyni. Ördögi kör.
Ma legalább tudunk menni sétálni, de azért megpróbálok kitartani minél tovább a lakásban, hogy ne a legnagyobb hőségben induljunk neki. Legalább a szél fúj...
Most sikeresen feltettem képeket a képtárba, ez is csak kb 2 havonta sikerül...
Még írni sem tudok...mennem kell....
Ma legalább tudunk menni sétálni, de azért megpróbálok kitartani minél tovább a lakásban, hogy ne a legnagyobb hőségben induljunk neki. Legalább a szél fúj...
Most sikeresen feltettem képeket a képtárba, ez is csak kb 2 havonta sikerül...
Még írni sem tudok...mennem kell....
2008. augusztus 2., szombat
Fejlemények
Azóta a bizonyos nap óta jelentősen javult a helyzet, de valahogy nem az igazi. Látszólag minden rendben van, ugyanolyan jól alszunk, reggel mosolygós az ébredés, enni is rendesen eszik a szőke herceg, de valamiért a nyafi egy része megmaradt. A dózis csökkent, de minden nap kapunk némi ízelítőt belőle.
Viszont ma megtaláltuk a - lehetséges - magyarázatot: Bubunak ugye már kint van az alsó 2 és az egyik felső foga, a másik felső is már áttörte az ínyét, és ma, fürdés után Apa észrevette, hogy a fölső 2 fog mellett mindkét oldalon is kibújt a két rizsszem! Még csak mutatóban, de már határozottan látszanak! Lehet, hogy ezért vagyunk kicsit nyűgösebbek mostanában az átlagosnál.
Van már utazóágyunk, ezt egyelőre fixen Emil szüleinél fogjuk tárolni, és ha megyünk majd valahová, ahol kell, csak összecsomagoljuk. Nagynéném felajánlotta, hogy tőlük elhozhatjuk azt a rácsoságyat, ami még az enyém és az unokatestvéremé volt:) Na, azt meg Anyunál fogjuk felállítani, így nem kell folyton azon aggódni, nem-e puffan-e Bubu alvás után a földön...
Na, a másik, amit feltétlen meg kell jegyeznünk, a következő nagy áttörés: Bubu áll. Szépen térdre tornássza magát, miközben valamiben kapaszkodik, aztán addig-addig ügyeskedik, hogy feláll. Vissza se lehet tartani, állandóan állna. Kedden vagy szerdán volt először a nagy hadművelet; sajnos nem írtam fel pontosan, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy rögtön feljegyzek minden fontos eseményt, de valahogy nem sikerül...
Most megyek lefeküdni, végem van...
Viszont ma megtaláltuk a - lehetséges - magyarázatot: Bubunak ugye már kint van az alsó 2 és az egyik felső foga, a másik felső is már áttörte az ínyét, és ma, fürdés után Apa észrevette, hogy a fölső 2 fog mellett mindkét oldalon is kibújt a két rizsszem! Még csak mutatóban, de már határozottan látszanak! Lehet, hogy ezért vagyunk kicsit nyűgösebbek mostanában az átlagosnál.
Van már utazóágyunk, ezt egyelőre fixen Emil szüleinél fogjuk tárolni, és ha megyünk majd valahová, ahol kell, csak összecsomagoljuk. Nagynéném felajánlotta, hogy tőlük elhozhatjuk azt a rácsoságyat, ami még az enyém és az unokatestvéremé volt:) Na, azt meg Anyunál fogjuk felállítani, így nem kell folyton azon aggódni, nem-e puffan-e Bubu alvás után a földön...
Na, a másik, amit feltétlen meg kell jegyeznünk, a következő nagy áttörés: Bubu áll. Szépen térdre tornássza magát, miközben valamiben kapaszkodik, aztán addig-addig ügyeskedik, hogy feláll. Vissza se lehet tartani, állandóan állna. Kedden vagy szerdán volt először a nagy hadművelet; sajnos nem írtam fel pontosan, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy rögtön feljegyzek minden fontos eseményt, de valahogy nem sikerül...
Most megyek lefeküdni, végem van...
2008. július 23., szerda
Kitépem a hajam...
Esik az eső. Hideg van. Sétálni nem tudunk menni.
Ebédeltünk. Pelenkát cseréltünk. Nem fázunk, nincs melegünk. Aludtunk is, álmosak nem vagyunk.
Mégis hisztizünk. Nyafogunk. Hangosan.
Ötleteket kérek.
Ebédeltünk. Pelenkát cseréltünk. Nem fázunk, nincs melegünk. Aludtunk is, álmosak nem vagyunk.
Mégis hisztizünk. Nyafogunk. Hangosan.
Ötleteket kérek.
2008. július 17., csütörtök
Fájdalom
Bár a téma nem ide tartozik, de muszáj írnom róla.
Talán nem tudod, ki (volt) az a Kolonics György, de nem baj. Nem kell mindenkinek ismernie egy többszörös világbajnok, olimpiai bajnok sportolót, kenust.
Én ismer(t)em. Rettenetesek ezek a zárójelek, mégis bele kell tennem a szövegbe. Elment. És nem tudjuk feldolgozni.
Én nem rajongok a sportért, nem is feltételen a sportolót gyászolom. Nem is voltunk közeli barátok, nem jártunk együtt szórakozni.
Viszont a férjemnek sporttársa és közeli barátja is volt. Neki rengeteg, sokkal több emléke ugrik be róla, mint nekem.
Nekem az ugrik be, mikor összefutottunk a plázában és gratulált a kisfiunkhoz. Az ugrik be, mikor elmentünk a háza előtt, mindig felnéztünk, már csak megszokásból is. Az ugrik be, hogy bár tényleg nagyon elfoglalt ember volt, eljött Emil 25., meglepetés szülinapi bulijára 2005 októberében. Nem hangoskodott, nem játszotta meg magát, eljött, felköszöntötték Emilt, egy ideig ott maradtak, aztán elbúcsúztak, és elmentek.
Szintén eljött az esküvőnkre, gratulált, maradt egy ideig, aztán elbúcsúzott, szépen feltűnés nélkül, és elment.
Most is így tett. Maradt egy ideig, csöndben, visszafogottan, csak sajnos nem búcsúzott el, úgy ment el. Hirtelen, brutálisan.
Emil mondta ki: az vitte el, ami a legnagyobb volt neki: a szíve.
Sajnálom Andit, a menyasszonyát, merthogy volt neki, és idén lett volna az esküvőjük, ha minden igaz. Nincs olyan pillanat, hogy ne jutna eszembe Andi is.
Andi, őszinte részvétem, nagyon nagyon sajnálom! És őszinte részvétem mindazoknak, akik ismerték, szerették, tisztelték.
Koló, bárhol vagy, remélem, jó neked. Gondolunk rád, és nagyon fáj!
Talán nem tudod, ki (volt) az a Kolonics György, de nem baj. Nem kell mindenkinek ismernie egy többszörös világbajnok, olimpiai bajnok sportolót, kenust.
Én ismer(t)em. Rettenetesek ezek a zárójelek, mégis bele kell tennem a szövegbe. Elment. És nem tudjuk feldolgozni.
Én nem rajongok a sportért, nem is feltételen a sportolót gyászolom. Nem is voltunk közeli barátok, nem jártunk együtt szórakozni.
Viszont a férjemnek sporttársa és közeli barátja is volt. Neki rengeteg, sokkal több emléke ugrik be róla, mint nekem.
Nekem az ugrik be, mikor összefutottunk a plázában és gratulált a kisfiunkhoz. Az ugrik be, mikor elmentünk a háza előtt, mindig felnéztünk, már csak megszokásból is. Az ugrik be, hogy bár tényleg nagyon elfoglalt ember volt, eljött Emil 25., meglepetés szülinapi bulijára 2005 októberében. Nem hangoskodott, nem játszotta meg magát, eljött, felköszöntötték Emilt, egy ideig ott maradtak, aztán elbúcsúztak, és elmentek.
Szintén eljött az esküvőnkre, gratulált, maradt egy ideig, aztán elbúcsúzott, szépen feltűnés nélkül, és elment.
Most is így tett. Maradt egy ideig, csöndben, visszafogottan, csak sajnos nem búcsúzott el, úgy ment el. Hirtelen, brutálisan.
Emil mondta ki: az vitte el, ami a legnagyobb volt neki: a szíve.
Sajnálom Andit, a menyasszonyát, merthogy volt neki, és idén lett volna az esküvőjük, ha minden igaz. Nincs olyan pillanat, hogy ne jutna eszembe Andi is.
Andi, őszinte részvétem, nagyon nagyon sajnálom! És őszinte részvétem mindazoknak, akik ismerték, szerették, tisztelték.
Koló, bárhol vagy, remélem, jó neked. Gondolunk rád, és nagyon fáj!
Nyűgösködünk
Hát bekövetkezett. Tudtam, hogy előbb-utóbb elkövetkezik, de reménykedtem benne, hogy még van azért időm.
Bubu elromlott. Nyűgösködik. Az én átlagon felülien jó, magát elszórakoztató, mosolygós babám UNATKOZIK. Persze, az ember foglalkozik vele, játszik, énekel neki, de hogy a nap 14 órájában le kelljen kötni...Először az időjárásra fogtam, de ez nem nagyon jött be. Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy neki is ez természetes igénye...:)
Na, nézzük a leltárt:
1. Fogak: 3 db. Ahhoz képest, hogy az első 2 viszonylag hamar, 5 és fél hós korában megjelentek, a 3.-ra 7 és fél hós koráig kellett várni, és ez lényegesen óvatosabban bújik, mint az előzőek. A 4. még láthatáron sincs...Ráadásul, nagy bánatomra, "elrontják" az összképet... És ha még mindez nem lenne elég, csikorgatja azt a 3 kis fogkezdeményt...
Ráadásul annyi új arca van a gyereknek, hogy csak ámulok, bámulok. Vissza akarom kapni a kisbabámat!
Mielőtt megköveznétek, tisztázzunk valamit. Tisztában vagyok vele, hogy ez elkerülhetetlen, és ráadásul a változás jó, de akinek van gyereke, az tudja, miről beszélek. Annyira megszokja az ember a hónapok során azt a gyönyörű kisbabát, és annyira nem akarja, hogy felnőjön, visszabeszéljen, elcsavarogjon, bezárkózzon a szobájába, szőrösödjön... Mindig azt szeretném, ha ilyen édes, aranyos, illatos kisbaba maradna. Persze, másrészről viszont alig várom, hogy beszélgessünk (mostanában a szókincse a 'babababa' összetételre korlátozódik), tudatosan hozzámbújjon ( ez is sikerül mostanában: két karjával átkarol, és belefúrja a fejét a vállamba;ez valami isteni), és egyáltalán, szeretné az ember végignézni, ahogy ember válik az emberkéből. De mégis, egy részem azt kívánja, bárcsak megállna itt az idő - na, nem egy hisztizős pillanatra gondoltam.
2. Evés: változó. Hol van étvágy, és legurít másfél üvegnyi babakaját, vagy egy egész banánt babakeksszel dúsítva, hol nincs, akkor csak fújjog mindenre és alig sikerül belediktálni egy fél üvegnyit - amit persze nem szó szerint értek, nem szoktam erőltetni az evést. Inni viszont remekül tudunk, napi 3 üveg tea vígan elfogy. Ami nagyon jó.
3. Szórakozás: állandó. Menni KELL, csinálni KELL valamit, fel KELL kunyerálni magam valaki kezébe, ki KELL harcolni, hogy szórakoztassanak... Még mindig imád csavarogni; akár órákon keresztül elvan a babakocsiban, még dög melegben is, csak ne kelljen egy helyben lennie. Nyözsüg, mocorog, nincs nyugalomban fél percig sem. Ha a földön van, a karodba kívánkozik, onnan valaki máséba, aztán vissza az egész. Ha a járókában van, na, az mindennek a teteje, hogy képzelem én azt, hogy egy nyolc (és lassan fél) hónapos kisfiút csak úgy bezsúppolok egy játékokkal teli, hatalmas, kényelmes járókába... Mikor már az egész nappali nem elég felségterületnek, mászik ki a konyhába, át minden akadályon, borogatja az ásványvizes üvegeket, és szedi fel a koszt a ruhájával a padlóról. Állandóan megy a mosógép... Pedig van neki szép játszószőnyege is, polifoam-ból, vagy miből van, színes, figurás, darabokra szedhető - az sem elég jó.
Ami jó, az az, ami - elvileg - tilos. Imádja a papucsomat(aminek koszos a talpa, meg egyáltalán!), a zsinórokat(amiben rohangászik az elektromosság,) az újságokat(lehetőleg amit a család egy tagja sem olvasott még, és így már valószínűleg nem is fog) és a Nagyi szemüvegét a szép zsinórral(ami ugye törik és szakad - már ezt is kipróbáltuk...). Gyerekjátékot nemigen veszünk neki: csak nyomj a kezébe egy zörgős újságot vagy egy fél literes műanyag flakont rizzsel megtöltve, ő elvan. Vagyis elvolt, múlt időben. Már max csak 5 percig köti le bármi a figyelmét.
Az alvás érdekesen működik: napközben nagyon változó, van, hogy 15 perc, van, hogy 3 óra, de az esti 8 órás elalvásra és a reggel 6-fél 7 körülin kelésre lehet fixen számítani.
4. Testmozgás: nincs. Lusta. Ami van, az a fókakúszás, bár néha megpróbálja bevetni a lábait is, de még nem jött rá a mászás lényegére. És a felülés, ülve maradás, felállás, megfordulás (bármelyik irányba) lényegére sem. Ami megy, az a négykézlábra állás, úgy hintázás, pillanatok alatti helyváltoztatás ('Te, hol a gyerek?Az előbb még itt volt...'), a zenélő-forgó ki-be kapcsolgatása, és a vigyorgás, ha az mozgásnak tekinthető. Plusz hihetetlen gyorsan be tud farolni a DVD-s szekrény alá, és onnan vigyorog ki.
5. Szerelem: növekvő. Egyre jobban imádjuk, ha ez még lehetséges egyáltalán. Gyönyörű, de persze én elfogult vagyok. Hát nem gyönyörű???
Azért képet majd teszek fel a képtárba is... Nem tudok eleget fotózni. Még jó, hogy van ez a digitális technika és a számítógép.
2008. június 28., szombat
Bubu egy hét múlva 8 hónapos, megközelíti a 10 kg-t, ráadásul egyre nyüzsgősebb, szóval egyre nehezebb cipelni a hátsóját. Négykézlább áll, ringatja magát és kúszik, mint egy fóka. A kettőt, vagyis a négykézláb mászást még nem tudja összekötni, és nem fordul meg, csak nagy véletlen, hasról hátra, de türelmesek vagyunk...Valamelyik reggel hátra fordult, és úgy aludt tovább, szóval ez a tételmis megdőlt, hogy háton nem tud aludni, de azért hason az igazi.
Iszonyat meleg van, 29 fok van még este is a szobában, de ez őt nem tűnik zavarni. Mindene a séta, ha menni lehet valahová, minden ok. Kire ütött ez a gyerek...? Én is megőrülök a bezártságtól, ha mondjuk annyira meleg van kint, hogy gyerek ellen elkövetett bűnnek számítana, ha kimozdulnánk...Nem is szoktam sokáig bírni.
Már majd' egy hónapja új verdája van, kissé lecsúszva, de ülve utazunk. Szerintem határozottan élvezi, hogy végre kilát. Mindent megnéz, főleg a fák, levelek mozgása köti le. Imádja a színes dolgokat, a 'nyuszi' az ajtón még mindig Nr1. Felismer szavakat, tudja, ki Apa, ki Anya, a 'sétálunk' és a 'pancsi' benne van a top 5-ben. Bizonyos szavak olyan röhögőgörcsöt váltanak ki belőle, hpogy nekem is potyog a könnyem. Persze egy idő után ezek is elévülnek, mint pl a boci, boci, ami a házassági évfordulónkon először kiváltotta a kacagást, már nem jelent különösebb mókát. Néhány hete, mikor fürödtem, és Anyu behozta, majd kiesett a karjából, annyira nézte a vizet. Megkérdeztem, mi tetszik neki annyira, hogy habos? Na, ettől majd megfulladt a nevetéstől. Együtt szoktunk fürdeni, imádja a vizet, nagyon tetszik neki a lefolyó és a zuhanyrózsa. Ha véletlenül megcsúszik, és rám a frász jön, ő kacag. A tükör is egyre érdekesebb, és szereti a 'baba' szót, legyen az akár a tükörben, akár a bébikajás üvegen.
Hihetetlen gyorsan változtatja a helyét, ha zsinór, drót, függöny, szőnyeg, székláb kerül a látómezejébe, nincs akarat, ami megállítsa, meg kell fogni, be kell kapni, rágni, szopogatni kell. Befarol a kanapé, a TV állvány alá, onnan vigyorog ki győztesen. Már egyre nagyobb biztonsággal ül, de azért még billegális, még nem fejlesztettük ki az egyenes derékkal való ülés technikáját.
Ma vettük észre, hogy tényleg megjelent felül is egy fog, bár még csak a fehér ínye látszik, de határozottan látszik a jobb felső fogacska. Ideje is volt, azok után, hogy már 5 és fél hónaposan, szinte egyszerre kibújt a két alsó, azóta semmi.
Aludni még mindig jól alszik, este 8-9 körül bevágja a szunyát, igaz, reggelente - sajnos - már 6-7 között ébren van...:( Délelőtt van egy nagyobb, 2-3 órás alvás, délután meg egy egy-másfél órás. Szerintem sokan irigyelnek...:)
Nagyon ügyesen fog már, a cumisüveget gyakran csak egy kézzel,bár néha sikerül fejjel lefelé fordítania, és azon felül, hogy eláztatja a ruháját a teával, nem érti, az aljából miért nem jön a cucc, ha egyszer szívja...
Enni mindent eszik továbbra is, bár a spenót nem váltott ki belőle túl nagy lelkesedést. Bele fogok főzni egy fél tojássárgáját, majd meglátjuk, hogy reagál. Hogy mennyit eszik, az más kérdés. Alapesetben egy egész üvegnyit betol, de van, hogy csak felet, ezt a nagy meleg rovására írom. Inni viszont töménytelen mennyiséget bír meginni, különböző teákat csinálunk neki. Ez mondjuk nagyon jó, ebben a melegben kell is ennyi.
Hihetetlenül jó baba, nincs sírás, legalábbis ok nélkül soha. Ha nyüszi van, annak is van oka: álmos, éhes, szomjas. Elszórakoztatja magát sokszor akár egy órán át. Játszik a lábával, 'tapsikol' vele(ez a kezével azért még nem megy, nem érti, hogy ökölbe szorított keze erre nem alkalmas), újabban a nagylábujja képez nagy vonzóerőt, azt elég sűrűn és agresszívan be kell kapnia, de aztán hamar rájöhet, hogy nem különösebben fincsi vagy ízesített, mert nem sokáig szopogatja.
Amúgy Bubu bekerült a halhatatlanok közé: a netbaby.hu-n van fent képe, ezt én küldtem be(naná, a büszke anyuka, majd nem...), viszont ami külön jól esik, hogy a honalpról kiválasztották és bekerült az Anyák Lapjában is, a tegnapi postával jött meg a magazin, és majd leestem a kanapéról, mikor megláttam a fotóját. Ezek szerint mások is szépnek találják...:) Én még mindig szerelmes vagyok, szerintem még mindig ő a legszebb kisfiú a világon. Ez vajon beteges...? :)
Ami minket illet, a helyzet változatlan, élvezzük a babázást, bár néha vannak nézeteltérések, alapesetben egy hullámsávon mozgunk.
Ha minden igaz, ősszel elkezdek egy 1 éves OKJ-s tanfolyást, hogy ne forduljak be, bár nem hinném, hogy ez a veszély komolyan fenyegetne. Igazából szívesen tanulnék valamit, most pedig, hogy kismama vagyok, fél áron végezhetek el akármilyen képzést az EFEB-nél. Akkó má' mé' ne?
Másrészről viszont rá akarok feküdni a körmözésre is, de előbb gyakorolni kéne, amihez modell kéne, ami viszont nincs nagyon. Nagyon beleástam magam megint a témába...
Folyt.köv.
P.S.: ÚJ képek feltöltve : kep.tar.hu/knieszner !!!
Iszonyat meleg van, 29 fok van még este is a szobában, de ez őt nem tűnik zavarni. Mindene a séta, ha menni lehet valahová, minden ok. Kire ütött ez a gyerek...? Én is megőrülök a bezártságtól, ha mondjuk annyira meleg van kint, hogy gyerek ellen elkövetett bűnnek számítana, ha kimozdulnánk...Nem is szoktam sokáig bírni.
Már majd' egy hónapja új verdája van, kissé lecsúszva, de ülve utazunk. Szerintem határozottan élvezi, hogy végre kilát. Mindent megnéz, főleg a fák, levelek mozgása köti le. Imádja a színes dolgokat, a 'nyuszi' az ajtón még mindig Nr1. Felismer szavakat, tudja, ki Apa, ki Anya, a 'sétálunk' és a 'pancsi' benne van a top 5-ben. Bizonyos szavak olyan röhögőgörcsöt váltanak ki belőle, hpogy nekem is potyog a könnyem. Persze egy idő után ezek is elévülnek, mint pl a boci, boci, ami a házassági évfordulónkon először kiváltotta a kacagást, már nem jelent különösebb mókát. Néhány hete, mikor fürödtem, és Anyu behozta, majd kiesett a karjából, annyira nézte a vizet. Megkérdeztem, mi tetszik neki annyira, hogy habos? Na, ettől majd megfulladt a nevetéstől. Együtt szoktunk fürdeni, imádja a vizet, nagyon tetszik neki a lefolyó és a zuhanyrózsa. Ha véletlenül megcsúszik, és rám a frász jön, ő kacag. A tükör is egyre érdekesebb, és szereti a 'baba' szót, legyen az akár a tükörben, akár a bébikajás üvegen.
Hihetetlen gyorsan változtatja a helyét, ha zsinór, drót, függöny, szőnyeg, székláb kerül a látómezejébe, nincs akarat, ami megállítsa, meg kell fogni, be kell kapni, rágni, szopogatni kell. Befarol a kanapé, a TV állvány alá, onnan vigyorog ki győztesen. Már egyre nagyobb biztonsággal ül, de azért még billegális, még nem fejlesztettük ki az egyenes derékkal való ülés technikáját.
Ma vettük észre, hogy tényleg megjelent felül is egy fog, bár még csak a fehér ínye látszik, de határozottan látszik a jobb felső fogacska. Ideje is volt, azok után, hogy már 5 és fél hónaposan, szinte egyszerre kibújt a két alsó, azóta semmi.
Aludni még mindig jól alszik, este 8-9 körül bevágja a szunyát, igaz, reggelente - sajnos - már 6-7 között ébren van...:( Délelőtt van egy nagyobb, 2-3 órás alvás, délután meg egy egy-másfél órás. Szerintem sokan irigyelnek...:)
Nagyon ügyesen fog már, a cumisüveget gyakran csak egy kézzel,bár néha sikerül fejjel lefelé fordítania, és azon felül, hogy eláztatja a ruháját a teával, nem érti, az aljából miért nem jön a cucc, ha egyszer szívja...
Enni mindent eszik továbbra is, bár a spenót nem váltott ki belőle túl nagy lelkesedést. Bele fogok főzni egy fél tojássárgáját, majd meglátjuk, hogy reagál. Hogy mennyit eszik, az más kérdés. Alapesetben egy egész üvegnyit betol, de van, hogy csak felet, ezt a nagy meleg rovására írom. Inni viszont töménytelen mennyiséget bír meginni, különböző teákat csinálunk neki. Ez mondjuk nagyon jó, ebben a melegben kell is ennyi.
Hihetetlenül jó baba, nincs sírás, legalábbis ok nélkül soha. Ha nyüszi van, annak is van oka: álmos, éhes, szomjas. Elszórakoztatja magát sokszor akár egy órán át. Játszik a lábával, 'tapsikol' vele(ez a kezével azért még nem megy, nem érti, hogy ökölbe szorított keze erre nem alkalmas), újabban a nagylábujja képez nagy vonzóerőt, azt elég sűrűn és agresszívan be kell kapnia, de aztán hamar rájöhet, hogy nem különösebben fincsi vagy ízesített, mert nem sokáig szopogatja.
Amúgy Bubu bekerült a halhatatlanok közé: a netbaby.hu-n van fent képe, ezt én küldtem be(naná, a büszke anyuka, majd nem...), viszont ami külön jól esik, hogy a honalpról kiválasztották és bekerült az Anyák Lapjában is, a tegnapi postával jött meg a magazin, és majd leestem a kanapéról, mikor megláttam a fotóját. Ezek szerint mások is szépnek találják...:) Én még mindig szerelmes vagyok, szerintem még mindig ő a legszebb kisfiú a világon. Ez vajon beteges...? :)
Ami minket illet, a helyzet változatlan, élvezzük a babázást, bár néha vannak nézeteltérések, alapesetben egy hullámsávon mozgunk.
Ha minden igaz, ősszel elkezdek egy 1 éves OKJ-s tanfolyást, hogy ne forduljak be, bár nem hinném, hogy ez a veszély komolyan fenyegetne. Igazából szívesen tanulnék valamit, most pedig, hogy kismama vagyok, fél áron végezhetek el akármilyen képzést az EFEB-nél. Akkó má' mé' ne?
Másrészről viszont rá akarok feküdni a körmözésre is, de előbb gyakorolni kéne, amihez modell kéne, ami viszont nincs nagyon. Nagyon beleástam magam megint a témába...
Folyt.köv.
P.S.: ÚJ képek feltöltve : kep.tar.hu/knieszner !!!
2008. május 19., hétfő
Fotók - május
2008. május 8., csütörtök
Fogyókúra és egyéb mulatságok
Hétfőn elkezdődött a Nagy Fogyás Knieszneréknél. Az már mégse járja, gondoltam, hogy nemhogy fogynék, így hat hónappal a szülés után (itt jegyzem meg, hogy kedden Bubu betöltötte 6. hónapját), de még híztam is 3 kilót. Mivel már nem szoptatok, bátran beleugorhattam egy diétába, E pedig - állítólag szolidaritásból - csatlakozott. Ez az a bizonyos 90 napos, vagy szétválasztós diéta elég jónak tűnt, tekintve, hogy mindent lehet enni, csak nem mindegy, hogy mikor és mennyit. Ami azt jelenti, hogy a csokit sem kell kizárni...Most jöttem csak rá, hogy mennyire csokifüggő lettem időközben...
Igen, nem tévedés, birkózókat megszégyenítő karom van, csak sajnos nem izomból áll...Na, ezért kell nekem fogyókúra. Rémisztő.
Befejezésül még néhány kép gyönyörű kisfiamról, és bocs, ha elfogultnak tűnök. Ez csak azért lehet, mert elfogult vagyok. Isten bocsássa meg bűnömet, de az én szememben a fiam a legszebb gyerek a világon!
A másik, ami kicsit rontotta az esemény fényét, az az volt, hogy minden totyogó törpeterrorista a mi hordozóinkat akarta ringatni/rugdosni/fogdosni/belemászni, függetlenül attól, hogy Kristóf/Bubu éppen benne tartózkodott-e. Kérdem én, anya-társaim, nem a ti feladatotok lenne kordában tartani a saját gyerekeiteket?! Kövezzetek meg érte, de én nem szeretem, ha az én holmimhoz, beleértve első helyen a gyerekemet is, más porontya birizgálja, fogdossa, nyomkodja a szemét kifelé és hasonlók. És persze ezért nem az elkóricáló gyerekek a felelősek, hanem az unottan - ha egyáltalán - utánaszóló anyuka/apuka ("Már megint rosszalkodsz, Pistike...?") Mindegy, lévén elég heves vérmérsékletű,az ilyet nem szeretem, és nehezen tudom megállni, hogy ne szóljak rá a gyerekre.
Mindenesetre hétfő óta lement a plusz 3 kiló, úgyhogy elég lelkes vagyok...még. A keményítőnap katasztrófa, a gyümölcsnap meg egyenesen horror(most is minden akaraterőmet össze kell szednem, nehogy feltépjem a hűtő ajtaját...), és őszintén szólva a szénhidrátnap sem olyan király, mint első hallásra hallatszik...
Na, azért Buburól is néhány szót. Nagy változások nincsenek, szép, okos, aranyos még mindig. Kint van a két alsó foga, úgyhogy a nyálcsík állandó jelenséggé vált. Szenvedni hála istennek nem szenvedünk tőle, nagyon jól bírja. Mostanában viszont megint elő-előfordul, hogy este fél 10 felé, kb másfél óra alvás után felriad, nyöszörög, mintha rosszat álmodott volna; néha sikerül megnyugtatni anélkül, hogy kivennénk, és ez a gyakoribb szerencsére.
Egyre biztosabb a fogása is, nagyon határozottan nyúl a dolgok után, főleg ha kajáról/innivalóról van szó. Ami viszont érdekes, hogy ma először vettem észre, hogy odanéz, mikor szólítod. Persze egyelőre csak a Bubura hallgat, és arra is csak néha, de ma határozottan észrevehető volt, hogy fel tudom hívni a figyelmét. Amúgy arra is kíváncsi vagyok, mikor fog szerencsétlen gyerek rádöbbenni, hogy ő valójában Tomi...remélem, nem a személyije kézhezvételekor...:)
Tegnap fél órát röhögtem rajta fennhangon, mikor magára húzta a játszószőnyegét...ehhez inkább képet mellékelek:
Még direkt élvezte is a bújócskát...
Egyébiránt annyi olyan fotó van, amit legszívesebben mindenkinek megmutatnék, így ígérem, főleg magamnak, hogy a közeljövőben frissítem a képtáron lévő galériámat, oda több fér...
Na, ugyan a fogyózással kezdtem, vannak ám egyéb szórakozásaink is!
Éljen május elseje...Duna-part, csepeli Kajaktelep, jó idő, bográcsgulyás-főzés:
Igen, nem tévedés, birkózókat megszégyenítő karom van, csak sajnos nem izomból áll...Na, ezért kell nekem fogyókúra. Rémisztő.
Befejezésül még néhány kép gyönyörű kisfiamról, és bocs, ha elfogultnak tűnök. Ez csak azért lehet, mert elfogult vagyok. Isten bocsássa meg bűnömet, de az én szememben a fiam a legszebb gyerek a világon!
Aztán ma reggel Ringatón voltunk Zsuzsival, mindkét gyönyörű gyerkőc angyali nyugalommal viselte a megpróbáltatásokat. Kicsit ugyan felidegesített az elején, hogy egy kb 2 éves gyerek anyukájának 3x annyi idő kellett, hogy bepelenkázza a csemetéjét, mint nekem, miközben mi, töbiek, a fogunkat szívva, magunkban káromkodva sorfalat álltunk az egyetlen szabad pelenkázóasztalhoz. Egy ujjal kenegette egy köszvényes csiga lassúságával a gyermek popóját...
A másik, ami kicsit rontotta az esemény fényét, az az volt, hogy minden totyogó törpeterrorista a mi hordozóinkat akarta ringatni/rugdosni/fogdosni/belemászni, függetlenül attól, hogy Kristóf/Bubu éppen benne tartózkodott-e. Kérdem én, anya-társaim, nem a ti feladatotok lenne kordában tartani a saját gyerekeiteket?! Kövezzetek meg érte, de én nem szeretem, ha az én holmimhoz, beleértve első helyen a gyerekemet is, más porontya birizgálja, fogdossa, nyomkodja a szemét kifelé és hasonlók. És persze ezért nem az elkóricáló gyerekek a felelősek, hanem az unottan - ha egyáltalán - utánaszóló anyuka/apuka ("Már megint rosszalkodsz, Pistike...?") Mindegy, lévén elég heves vérmérsékletű,az ilyet nem szeretem, és nehezen tudom megállni, hogy ne szóljak rá a gyerekre.
Na, képek. Az első képen Bubu és Kristóf szundikálnak a kocsiban, értelemszerűen a bal oldali az én magzatom (bocsi, Zsuzsi, hogy Kristóf nem látszik nagyon...):
Emitt Zsuzsi van az ő Kristófjával:
és most már tényleg végül, de nem utolsósorban a fiúk együtt:
Hát nem gyönyörűek?! :)
2008. április 29., kedd
A kis Zabagép
Sokszor gondoltam már rá, hogy kéne napi szinten naplót vezetni arról, mit, mennyit eszik a gyerek, ez több szempontból is célszerű lenne. Egyrészt emlékeznék minden fontos tényre, ti. mit, mikor, mennyit, másrészt könnyebben lehetne megtalálni az okát mondjuk egy székrekedésnek, vagy éppen az ellenkezőjének.
Na, megkísérlem összefoglalni az utóbbi időszak emlékeit, már ami a kajálást illeti.
Bubu kapott már zöldségeket (zöldborsót, krumplit, répát, brokkolit; nagyjából mindent megeszik, ha nem is első nekifutásra, de végül mindig én győzök.), gyümölcsöt (banános almát leginkább, persze üveges formában; ezt szereti is nagyon. Nyersen, általam készítve csak almát kapott, azt is szerette.) és persze némi husikát, ami egyelőre csirke és pulykahúsban merül ki. Nagyrészt ezek az üveges bébiételekben találhatóak, de múlt héten előkaptam a nagy fazekamat és a turmix masinámat, egyik este főztem egy amolyan "lebutított" zöldséglevest (brokkoli, s.répa, krumpli és csirkehusi), szétválogattam őket, másnap pedig külön-külön mindent leturmixoltam, és szépen eltettem kis Avent-es tárolódobozkákba a mélyhűtőbe. A hétvégén elő is vettem egy-egy adagot mindenből, éls gyártottam 2 ebédet a gyereknek. Vasárnap ugyan nem ízlett neki, (erről még később...) de hétfőn befalta az egészet.
Má egyszer korábban, mikor még ragaszkodtam ahhoz az elvemhez, hogy fűszert (értsd: sót SEM) teszek a gyerek ételébe, Zsuzsa gyártott neki egy borsóból és főtt répából álló szmötyit, ami elég fűszeresre sikeredett, tekintve, hogy a mi, vagyis a felnőttek leveséből lett kivéve - hát nem bezabálta a gyerek?!
Ha már elvekről és sóról esett szó, itt jegyezném meg, hogy sokáig vitázott bennem a két fél: tegyek az ételbe sót neki, hadd szokja az ízeket, vagy ne tegyek, ezáltal nem teszem ki annak, hogy felnőtt korában is a fűszeres ételeket fogja kedvelni, am ugye nem tesz jót az egészségnek, ráadásul ha nem teszek bele sót, a zöldség természetes ízét fogja megismerni, megszokni és megszeretni. Én ez utóbbi úton haladtam volna, de aztán anyu és a gyerek ízlése együttesen meggyőztek a sózás fontosságáról - bár még mindig nem vagyok teljes mellszélességgel a gondolat pártján.
Na, kanyarodjunk csak vissza. A zöldborsótól székrekedése lesz, mint ahogy azt korábban írtam; az őszibarackot, ha a la nature kapja, visszabukja; a többinek nincs ilyen jellegű életteni hatása. Múlt héten kamillateát kapott, ment is minden, mint a karikacsapás. Mivel ma is csirkehusis zöldoró volt a menű, ma este és délután is kap majd kamillát, megelőzvén a bajt.
Egyébiránt reggel, ébredés után mindig csak tápszert kap, mint ahogy az az utolsó étkezés is, lefekvés előtt. Tízóraira, uzsonnára gyümölcs van, ebédre főzelék, ha még éhes, esetleg tápszer.
Kb 2 hét múlva megpróbáljuk a tehéntúrót, kicsit később a sajtot, még később pedig a tojássárgáját - ez a hosszútávú terv, ami az étkezést illeti.
Amint ezeket a sorokat írom, Bubu alszik a kiságyában - én a gyerekszoba kanapéján ülök - , de mielőtt elaludt volna, engem sasolt a fejvédő alól kikukucskálva, közben persze vadul ujjat szopva....:) Hát hogy lehet kibírni, hogy ne csókolgassa össze az ember fél percenként?!?
Most megyek én is reggelizni, mielőtt felébred...
Na, megkísérlem összefoglalni az utóbbi időszak emlékeit, már ami a kajálást illeti.
Bubu kapott már zöldségeket (zöldborsót, krumplit, répát, brokkolit; nagyjából mindent megeszik, ha nem is első nekifutásra, de végül mindig én győzök.), gyümölcsöt (banános almát leginkább, persze üveges formában; ezt szereti is nagyon. Nyersen, általam készítve csak almát kapott, azt is szerette.) és persze némi husikát, ami egyelőre csirke és pulykahúsban merül ki. Nagyrészt ezek az üveges bébiételekben találhatóak, de múlt héten előkaptam a nagy fazekamat és a turmix masinámat, egyik este főztem egy amolyan "lebutított" zöldséglevest (brokkoli, s.répa, krumpli és csirkehusi), szétválogattam őket, másnap pedig külön-külön mindent leturmixoltam, és szépen eltettem kis Avent-es tárolódobozkákba a mélyhűtőbe. A hétvégén elő is vettem egy-egy adagot mindenből, éls gyártottam 2 ebédet a gyereknek. Vasárnap ugyan nem ízlett neki, (erről még később...) de hétfőn befalta az egészet.
Má egyszer korábban, mikor még ragaszkodtam ahhoz az elvemhez, hogy fűszert (értsd: sót SEM) teszek a gyerek ételébe, Zsuzsa gyártott neki egy borsóból és főtt répából álló szmötyit, ami elég fűszeresre sikeredett, tekintve, hogy a mi, vagyis a felnőttek leveséből lett kivéve - hát nem bezabálta a gyerek?!
Ha már elvekről és sóról esett szó, itt jegyezném meg, hogy sokáig vitázott bennem a két fél: tegyek az ételbe sót neki, hadd szokja az ízeket, vagy ne tegyek, ezáltal nem teszem ki annak, hogy felnőtt korában is a fűszeres ételeket fogja kedvelni, am ugye nem tesz jót az egészségnek, ráadásul ha nem teszek bele sót, a zöldség természetes ízét fogja megismerni, megszokni és megszeretni. Én ez utóbbi úton haladtam volna, de aztán anyu és a gyerek ízlése együttesen meggyőztek a sózás fontosságáról - bár még mindig nem vagyok teljes mellszélességgel a gondolat pártján.
Na, kanyarodjunk csak vissza. A zöldborsótól székrekedése lesz, mint ahogy azt korábban írtam; az őszibarackot, ha a la nature kapja, visszabukja; a többinek nincs ilyen jellegű életteni hatása. Múlt héten kamillateát kapott, ment is minden, mint a karikacsapás. Mivel ma is csirkehusis zöldoró volt a menű, ma este és délután is kap majd kamillát, megelőzvén a bajt.
Egyébiránt reggel, ébredés után mindig csak tápszert kap, mint ahogy az az utolsó étkezés is, lefekvés előtt. Tízóraira, uzsonnára gyümölcs van, ebédre főzelék, ha még éhes, esetleg tápszer.
Kb 2 hét múlva megpróbáljuk a tehéntúrót, kicsit később a sajtot, még később pedig a tojássárgáját - ez a hosszútávú terv, ami az étkezést illeti.
Amint ezeket a sorokat írom, Bubu alszik a kiságyában - én a gyerekszoba kanapéján ülök - , de mielőtt elaludt volna, engem sasolt a fejvédő alól kikukucskálva, közben persze vadul ujjat szopva....:) Hát hogy lehet kibírni, hogy ne csókolgassa össze az ember fél percenként?!?
Most megyek én is reggelizni, mielőtt felébred...
Fogas kérdés...
Na, hol is tartunk: múlt szerdán, vagyis 23-án kibújt a bal alsó fogunk! Illetve akkor vettünk észre. A másik szorosan a nyomában, de az még nincs kint. Különösebben nem viseli meg, nem nyűgösebb, nincs láza, nincs hasmenése, szóval egy sem a klasszikus tünetek közül, hacsak azt nem sosorlhatom ide, hogy napközben kicsit rosszabb az étvágya, reggel és este a tápszert szó nélkül bedönti.
Hasról hátra simán, gördülékenyen fordul, emiatt a napközbeni elalvás kicsit meg is nehezült, hiszen őurasága háton nem tud elaludni, vagy ha igen, csak 5-10 percet alszik, utána felriad. Átlagosan 4x fordítom vissza minden egyes elalváskor.
Állandóan ülne, húzza fel magát, és nagyon erős baba, úgyhogy félig fekvő helyzetből sikerül is neki. Tegnap még a pihenőszékben is inkább ülve maradt, ami amúgy logikus, hiszen egyre kíváncsibb mindenre, és így jobban lát. 
Tegnap fél 7 körül látom, hogy nagyon csöndesen, az ujját szopva fekszik a játszószőnyegén, így felvettem, hozzámbújt, egy kicsit szopizta még az ujját, de szinte rögtön elaludt. Így üldögéltünk módfelett kényelmes pozícióban a kanapén 45 percen keresztül - én ringattam, ő aludt. Imádtam! Ez volt az első alkalom, hogy megmaradt nálam, sőt, még oda is bújt.
Hasról hátra simán, gördülékenyen fordul, emiatt a napközbeni elalvás kicsit meg is nehezült, hiszen őurasága háton nem tud elaludni, vagy ha igen, csak 5-10 percet alszik, utána felriad. Átlagosan 4x fordítom vissza minden egyes elalváskor.
Állandóan ülne, húzza fel magát, és nagyon erős baba, úgyhogy félig fekvő helyzetből sikerül is neki. Tegnap még a pihenőszékben is inkább ülve maradt, ami amúgy logikus, hiszen egyre kíváncsibb mindenre, és így jobban lát.
Tegnap fél 7 körül látom, hogy nagyon csöndesen, az ujját szopva fekszik a játszószőnyegén, így felvettem, hozzámbújt, egy kicsit szopizta még az ujját, de szinte rögtön elaludt. Így üldögéltünk módfelett kényelmes pozícióban a kanapén 45 percen keresztül - én ringattam, ő aludt. Imádtam! Ez volt az első alkalom, hogy megmaradt nálam, sőt, még oda is bújt.
2008. április 22., kedd
Tegnap beállított a védőnő, a lakás természetesen szaladt, az arcomon a bőr meg sercegve égett, de muszáj volt beengedni, mégsem társaloghattam vele a rácson keresztül...Mindenesetre sok értelme most sem volt, hogy jött, újat nem nagyon mondott. Pl. hogy kezdjem csirke, ill. pulykahússal dúsítani a kajáját a gyereknek - már túl vagyunk rajta, 2 napja kapott almát csirkével, meg is ette, ízlett neki.
Tegnap este megint volt egy felriadás fél 10 körül, kb 20 percbe telt, míg meg tudtam nyugtatni. nem tudom, mitől riad fel, és miért sír ilyen nagyon, bár végül is távozott alul-felül levegő, lehet, hogy ez bántotta, vagy csak rosszat álmodott...
Múlt péntek reggel fordult meg először, hasról hátra, azóta szépen gyakorolgat, sokszor még aludni letenni is nehéz, mert mindig megfordul, háton meg ugye még nem tud elaludni, de Anyu szerint majd hozzászokik.
Új játéka, hogy az ujjával a szájában fújja ki a levegőt, trombitál, igen furcsa hangot hallatva :). Az ajtón lévő ablakfesték-nyuszi nagyon tetszik neki, mindig nagyon megmosolyogja.
A fogai is egyre jobban látszanak, még egyelőre nem nyűgösebb tőle, hála istennek.
Ma voltunk a Ringatóban, de nem hiszem, hogy erőltetni fogom. Először is, engem feszélyez a dolog, ráadásul 'elfelejtettek' szólni, h ma nem 10-től, csak fél 11-től van, így potyára kapkodtam a gyerekkel. Amúgy sem túl jó időpont a délelőtt 10 óra, nekünk, a gyerek ritmusából fakadóan mindig jobb lenne a délután. Azonkívül, ma az egyik gyerek rázendített, a többi folytatta, azt hittem, a hajam tépem ki. Nem igazán erre van szüksége Bubunak...Plusz, rengeteten voltunk, el sem fértünk, és a játékok is inkább nagyobb gyerekeknek valók. Amúgy meg énekelünk neki eleget itthon.Végül abban sem vagyok biztos, hogy ez a hajcihő megér 600 forintot egy fél órára...
Tegnap főztem levest, ma összeturmixolom az alapanyagokat és lefagyasztom őket. Van benne csirkehusi, brokkoli, répa és krumpli. Külön-külön teszem el mindet, és ha eszünk, csak felolvasztok 1-1 adagot, és lehet variálni. A véőnő szerint ezt adhatom az elkövetkező 2-3 hétben, aztán mikor már hozzászokott a husihoz, a következő lesz a rendszer: egyik nap husi, köv nap 2-3 mokkáskanál tehéntúrót belekeverni a kajájába, köv nap reszelt, kevésbé zsíros sajtot, aztán megitn a husi következik, és így tovább, ciklikusan. Egy x idő múltán pedig egy főtt tojás sárgájának a negyede következik. Hát...én megpróbálom, bár még várnék ezzel legalább 7 hónapos koráig.
Máskülönben a gyerek 9 és fél kiló, és van vagy 66 cm. Egyre aranyosabb ruhákat lehet ráadni, vettünk is egy nagy csomó mindent a hétvégén, bababörze volt ugyanis, ráadásul az outletbe is elmentünk. Kapott végre új, nagy fürdőlepedőket, mert a régi, 80x80-asokba nem nagyon fértünk már bele.
Lindának is összekészítettem egy csomagot, ő is mindennapos már, elvileg 29-re van kiírva. Beletettem a régi fürdőlepedőket is, a barna ágyra szerelhető forgó játékot, a megmaradt, bontatlan krémeket, vízhőméőt és egy-két babaruhát. Drukkolok neki....
Tegnap este megint volt egy felriadás fél 10 körül, kb 20 percbe telt, míg meg tudtam nyugtatni. nem tudom, mitől riad fel, és miért sír ilyen nagyon, bár végül is távozott alul-felül levegő, lehet, hogy ez bántotta, vagy csak rosszat álmodott...
Múlt péntek reggel fordult meg először, hasról hátra, azóta szépen gyakorolgat, sokszor még aludni letenni is nehéz, mert mindig megfordul, háton meg ugye még nem tud elaludni, de Anyu szerint majd hozzászokik.
Új játéka, hogy az ujjával a szájában fújja ki a levegőt, trombitál, igen furcsa hangot hallatva :). Az ajtón lévő ablakfesték-nyuszi nagyon tetszik neki, mindig nagyon megmosolyogja.
A fogai is egyre jobban látszanak, még egyelőre nem nyűgösebb tőle, hála istennek.
Ma voltunk a Ringatóban, de nem hiszem, hogy erőltetni fogom. Először is, engem feszélyez a dolog, ráadásul 'elfelejtettek' szólni, h ma nem 10-től, csak fél 11-től van, így potyára kapkodtam a gyerekkel. Amúgy sem túl jó időpont a délelőtt 10 óra, nekünk, a gyerek ritmusából fakadóan mindig jobb lenne a délután. Azonkívül, ma az egyik gyerek rázendített, a többi folytatta, azt hittem, a hajam tépem ki. Nem igazán erre van szüksége Bubunak...Plusz, rengeteten voltunk, el sem fértünk, és a játékok is inkább nagyobb gyerekeknek valók. Amúgy meg énekelünk neki eleget itthon.Végül abban sem vagyok biztos, hogy ez a hajcihő megér 600 forintot egy fél órára...
Tegnap főztem levest, ma összeturmixolom az alapanyagokat és lefagyasztom őket. Van benne csirkehusi, brokkoli, répa és krumpli. Külön-külön teszem el mindet, és ha eszünk, csak felolvasztok 1-1 adagot, és lehet variálni. A véőnő szerint ezt adhatom az elkövetkező 2-3 hétben, aztán mikor már hozzászokott a husihoz, a következő lesz a rendszer: egyik nap husi, köv nap 2-3 mokkáskanál tehéntúrót belekeverni a kajájába, köv nap reszelt, kevésbé zsíros sajtot, aztán megitn a husi következik, és így tovább, ciklikusan. Egy x idő múltán pedig egy főtt tojás sárgájának a negyede következik. Hát...én megpróbálom, bár még várnék ezzel legalább 7 hónapos koráig.
Máskülönben a gyerek 9 és fél kiló, és van vagy 66 cm. Egyre aranyosabb ruhákat lehet ráadni, vettünk is egy nagy csomó mindent a hétvégén, bababörze volt ugyanis, ráadásul az outletbe is elmentünk. Kapott végre új, nagy fürdőlepedőket, mert a régi, 80x80-asokba nem nagyon fértünk már bele.
Lindának is összekészítettem egy csomagot, ő is mindennapos már, elvileg 29-re van kiírva. Beletettem a régi fürdőlepedőket is, a barna ágyra szerelhető forgó játékot, a megmaradt, bontatlan krémeket, vízhőméőt és egy-két babaruhát. Drukkolok neki....
2008. április 17., csütörtök
Nagy lépés
Múlt pénteken, azaz 11-én Bubu megfordult! Ráadásul hasról hátra. Gyanítom, hogy ebben nagy szerepe volt a véletlennek is, de végül is minden így kezdődik. Mindez reggel, ébredés uán történt, alig hittem a szememnek.
Máskülönben erősen nyáladzunk, fehéredik az ínyünk, így feltehetően lassan beindul a Folyamat. Más jele nincs, nem nyűgösebb a gyerek a szokásosnál, nem lázas, úgyhogy gondolom, még odébb van a lényeg, de már haladunk.
Próbálom változatosan etetni, de elég nehéz. Nem fogad el mindent, van, amit csak többszöri próbálkozásra, van, amit még akkor sem. Zöldborsót egyelőre mellőzöm, eléggé megfogta a székletét. Édeseket még mindig szeret, és sokat iszik.
Máskülönben erősen nyáladzunk, fehéredik az ínyünk, így feltehetően lassan beindul a Folyamat. Más jele nincs, nem nyűgösebb a gyerek a szokásosnál, nem lázas, úgyhogy gondolom, még odébb van a lényeg, de már haladunk.
Próbálom változatosan etetni, de elég nehéz. Nem fogad el mindent, van, amit csak többszöri próbálkozásra, van, amit még akkor sem. Zöldborsót egyelőre mellőzöm, eléggé megfogta a székletét. Édeseket még mindig szeret, és sokat iszik.
2008. április 1., kedd
Egy szép nap
Tegnap volt az egy éves házassági évfordulónk...Kaptam gyönyörű csokrot, ami nem mellesleg olyan volt, mint az esküvői csokor (ld feljebb), elmentünk vacsorázni, de a legjobb dolog este történt: Bubut akartam vígasztalni a szokásos esti fürdés utáni nyűgösködés miatt, elkezdtem énekelni neki a Boci,bocit. Nem tudom, a jó hangom tette-e be neki a kaput, de úgy elkezdett szó szerint röhögni, hogy nem bírta abbahagyni. Nekem potyogtak a könnyeim, bár a végén már megijedtem, mi lesz, ha így marad a gyerek. Ilyet még sosem csinált, egy élmény volt. Akármit csináltam, felvettem, letettem, csak nevetett. Megkoronázta a napot!(Itt jegyzem meg, hogy természetesen ma ugyanez a poén egy kicsit sem működött, akár a telefonkönyvet is olvashattam volna a gyereknek, annyira hidegen hagyták holmi bocik...)
Annyi arca van a gyereknek, hogy fel sem tudnám sorolni. Élmény figyelni, hogy változik, gyarapodik, okosodik. Hatalmas szempillák, szőke haj...Vajon minden anyuka ennyire "szerelmes" a saját fiába?
Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy azt hitte, a férjénél jobban soha senkit nem fog szeretni - aztán megszületett a gyereke, és a férj pillanatok alatt a második helyre szorult, szinte észre sem veszi az ember. Ma már értem a megjegyzést: nem arról van szó, hogy kevésbé szereted életed párját, csupán kicsit a háttérbe szorul, mind fizikálisan, mind érzelmileg. Próbálok feleség is lenni, de kövezzenek meg, az anyaság valahogy fontosabb lett...Mint az egyszeri viccben Móricka: mindenről 'az' jut az eszébe. Na, nekem mindenről a gyerek jut eszembe.
Eltelt egy év, az első házas évünk. Sok minden történt, máskor 10 év alatt sem történik ennyi minden. Év elején állapotos lettem, márciusban rázúdítottam a hírt Apára is, pedig nekem is nehéz volt megemésztenem - na, én vagyok az a kismama, aki nem az első pillanattól, hm, hogy is fogalmazzak, felhőtlenül boldog... A hónap végén álomesküvő, a legjobb, amin valaha voltam, úgyhogy magasan a mérce,Móni...:))) Mi legalábbis nagyon élveztük, aki meg nem, vagy egyszerűen csak nem találta fel magát egy olyan bulin, ahol a vendégek 98 %-a 30 év alatti volt, magára vessen, nem sajnálom.
Tavasszal eladtuk a nyóckert, megvettük Csepelt :) Utána lakásfestés, felújítás (n.b. még most sincs kész sok minden, ami pedig elsőként szerepelt a fontossági listán...), beköltözés. November 6-án (október 23 helyett...) megérkezett Bubu, aki először még csak Flótáska volt:), az azt követő 5 hónap úgy elszállt, mintha egy nap lett volna. Ápr. 6-án 5 hónaposak leszünk, aztán már csak röpke egy hónap, és fél éves a nagyfiú...:) A család szeme fénye.
folyt.köv.
2008. március 30., vasárnap
Megint eltelt egy hónap...
Bogyó egy hét múlva lesz 5 hónapos, de hazudnék, ha azt mondanám, túl sok minden látványos történt az elmúlt hónapban. Még nem ül, áll vagy szaval Keats-et, de azért haladunk. Még mindig erősen nyáladzik, de fognak egyelőre nyoma sincs. Viszont mindent megragad és betöm(ne) a szájába. Az ujját csak akkor szopja, mikor éhes vagy álmos. A cumi fogalmát már el is felejtette.
Jó nagy baba, már 8700 g körül van, és vagy 68 cm, de legalább az utóbbi hetekben nem eszik már olyan irdatlan mennyiséget. Kb egy hónapja kezdtük el a hozzátáplálást, érdekes eredménnyel.
1: krumplit nem eszik - egyéb sós ízt még nem kínáltunk.
2: az almát reszelten, magában szereti, már egy felet is megeszik egy étkezéskor.
3: ezen kívül a babakonzervekből az almás-őszibarackos-baános variációkat eszi, és egyre szebben - már több marad bent, mint kerül kívülre, és egész szépen eszik.
Annyira édes, mikor tátja a száját az újabb falatért!És már egész türelmes, holott az elején még rögtön tiltakoott, ha nem turbó-üzemmódban került a szájába az új falat.
A banános tejpép is nagyon szépen csúszik, volt, hogy ezt bolondítottam meg reszelt almával. A következő állomás a vaníliás tejpép és a zöldborsó-püré lesz. Ha valami mást is kap egy-egy étkezés alkalmával, mint tápszert, akkor abból elég szokott lenni a 150 gr.
Ha két kajálás közt megéhezik, teát adunk neki, azt nagyon szereti, ami meglepő volt az elején, mert mikor utoljára kínáltam a teát, abszolút nem itta, bár ez még nagyn az elején volt. Azóta megnőtt a pelenkafogyasztásunk is...:)
Most még 68-as ruhákat hordunk, de néhány 74-es is ok már. A kantáros farmerban egyszerűen zabánivaló:)
A cipő Gáborék ajándéka, de még nem sokszor volt rajta....
Haja is egyre több van, tiszta szőke, pihés, csak a tarkójánál lévő barna csíktól nem akar megválni.
Nagyon tud kacagni, vannak dolgok, amik számunkra megmagyarázhatatlan módon tetszenek neki, pl a sárga színű hűtőmágnes - tkp bármi, ami sárga. A lámpának még mindig szerelmese...
Ha kézben van, álló helyzetben úgy rugózik, hogy félő, kirepül a kezemből, fektéből - de csak ha a karomban van - mindenáron fel akarja húzni magát ülő helyzetbe, és mondhatom, nagyon erős!Két kézzel fogja a cumisüveget, egyre hosszabb ideig tudja megtartani, lassan felesleges leszek...
Végigalussza az éjszakát, bár az elmúlt hetekben rászokott, hogy elalvás után 1-2 órával felriad, bár fel nem ébred, de nyöszörög, sírdogál, ilyenkor anya fut, fenék megpaskol, gyerek megnyugszik. Az okára még nem sikerült rájönni.
Nagyokat szoktunk sétálni, azt nagyon szereti, bár a naptól, ha a szemébe süt, betegesen irtózik.
Fényképek folyamatosan készülnek, szerintem már meghaladja a 2000-t...
2008. március 5., szerda
Lonely...
E elutazott. Itthagyott minket mindenféle lelki skrupulus nélkül. A disznó. Persze azért imádom, és ha nem szeretném, nem is hiányozna annyira, ugye. Kíváncsi vagyok, Bubu hogy fogja viselni a hiányát, majd az újbóli felbukkanását szombaton.
Tegnap voltunk a 4 hónapos oltáson, megint egész jól viselte, de egész nap nagyon bágyadt, mosolytalan volt, estére meg nyűgöske lett, és a hője is felment 37.9-re, úgyhogy nem kockáztattam, beadtuk neki a délelőtti kúp másik felét is. Fél 10 körül sikerült elaludnia, éjszaka szerintem aludt, én legalábbis biztos, viszont mivel E utazott ( a disznó), fent voltunk már negyed 6 kor, azóta próbálom magam mindenfélével elfoglalni, és csak hallgatom a bébiőrön, h azért Bubu sem alszik valami túl jól. Elvileg még minimum 9ig aludni kéne, de szerencsés vagyok, ha még egy órát kihúzza; általában 8 körül kel.
Tegnap reggel még elfogadta a pépet, délután úgy összezárta azt a csöpp száját, hogy azon aztán semmi se ki, se be. Csak a tápszer. Mondjuk azt simán elfogadta, bár este csak 140-et evett, azt is csak úgy ímmel-ámmal, belealudt az evésbe, féltem is, hogy nem fogja vele kihúzni az éjszakát.
Ma délelőtt megyek a védőnőhöz, megbeszéljük a további étkeztetését a gyermeknek. Szeretném , ha lecuppannánk a tápszerről minél hamarabb, attól csak hízik a gyerek. Kíváncsi lennék, más hogy csinálja ezt a hozzátáplálás-dolgot...
A mai napot csavargós nappá nyilvánítom, a pénzköltésről nem is beszélve. Meg kell ugye magam vígasztalni, mivelhogy E elutazott...A disznó. :)
Tegnap voltunk a 4 hónapos oltáson, megint egész jól viselte, de egész nap nagyon bágyadt, mosolytalan volt, estére meg nyűgöske lett, és a hője is felment 37.9-re, úgyhogy nem kockáztattam, beadtuk neki a délelőtti kúp másik felét is. Fél 10 körül sikerült elaludnia, éjszaka szerintem aludt, én legalábbis biztos, viszont mivel E utazott ( a disznó), fent voltunk már negyed 6 kor, azóta próbálom magam mindenfélével elfoglalni, és csak hallgatom a bébiőrön, h azért Bubu sem alszik valami túl jól. Elvileg még minimum 9ig aludni kéne, de szerencsés vagyok, ha még egy órát kihúzza; általában 8 körül kel.
Tegnap reggel még elfogadta a pépet, délután úgy összezárta azt a csöpp száját, hogy azon aztán semmi se ki, se be. Csak a tápszer. Mondjuk azt simán elfogadta, bár este csak 140-et evett, azt is csak úgy ímmel-ámmal, belealudt az evésbe, féltem is, hogy nem fogja vele kihúzni az éjszakát.
Ma délelőtt megyek a védőnőhöz, megbeszéljük a további étkeztetését a gyermeknek. Szeretném , ha lecuppannánk a tápszerről minél hamarabb, attól csak hízik a gyerek. Kíváncsi lennék, más hogy csinálja ezt a hozzátáplálás-dolgot...
A mai napot csavargós nappá nyilvánítom, a pénzköltésről nem is beszélve. Meg kell ugye magam vígasztalni, mivelhogy E elutazott...A disznó. :)
2008. március 3., hétfő
Na, megtörtént az áttörés: szombaton ettünk először nem-tápszert. A főtt krumpli a lábamon landolt, így megpróbáltunk némi tejpépet adni. Az eredmény érdekes: elfogadja, úgy tűnik, ízlik is neki, de problémát okoz, hogy nem folyamatos az utánpótlás, és még nagyon bezavar, hogy folyamatosan szopni próbál, így a pép fele a ruháján/arcán/kezén köt ki. Szerintem mondjuk nagyon jó illata és íze van a pépnek (banános Milupa), nekem csak az állagával van gondom...Apa szokta megenni a maradékot :).
Kapott tegnap némi almás Frutapurát; ez nagyon jó cucc, csak iszonyú drága. Gyakorlatilag alma- és banánpüré, mindenféle adalékanyag, tartósító és egyéb vacak nélkül. Szerintem ez is ízlik neki, csak markánsabb az íze, még meg kell szoknunk. Ennek a maradékát még én is megeszem...:)
Szombaton E szüleinél volt Bubu majdnem egész nap, úgyhogy kiélvezhették a babázást. Rátalált menet közben valahogy a hangjára, vasárnap már csak úgy visongott, kiabált jókedvében. Mondjuk a sírása is egyre erőteljesebb.
Azt hiszem, valahol 8300 gr testsúlynál járunk, már nem merem számolni...Holnap megyünk a 4 hónapos oltásra, rá fogok kérdezni erre is, bár így, hogy a tápszer egy részét kiváltja a pép vagy a gyümölcspüré, nem annyira gáz, de a tápszer nagyon hizlal.
Volt a múlt héten pár nap, mikor az esti lefekvés nem sikerült túl jól, volt, hogy ki is kellett venni, és megetetni, mert 2 óra alvás után sírva ébredt, de volt, hogy csak a fenekét kellett megpaskolni, és visszaaludt.
Kapott tegnap némi almás Frutapurát; ez nagyon jó cucc, csak iszonyú drága. Gyakorlatilag alma- és banánpüré, mindenféle adalékanyag, tartósító és egyéb vacak nélkül. Szerintem ez is ízlik neki, csak markánsabb az íze, még meg kell szoknunk. Ennek a maradékát még én is megeszem...:)
Szombaton E szüleinél volt Bubu majdnem egész nap, úgyhogy kiélvezhették a babázást. Rátalált menet közben valahogy a hangjára, vasárnap már csak úgy visongott, kiabált jókedvében. Mondjuk a sírása is egyre erőteljesebb.
Azt hiszem, valahol 8300 gr testsúlynál járunk, már nem merem számolni...Holnap megyünk a 4 hónapos oltásra, rá fogok kérdezni erre is, bár így, hogy a tápszer egy részét kiváltja a pép vagy a gyümölcspüré, nem annyira gáz, de a tápszer nagyon hizlal.
Volt a múlt héten pár nap, mikor az esti lefekvés nem sikerült túl jól, volt, hogy ki is kellett venni, és megetetni, mert 2 óra alvás után sírva ébredt, de volt, hogy csak a fenekét kellett megpaskolni, és visszaaludt.
Remélem, ez csak múló állapot.
Apa szerdán elutazik 4 egész napra. Nem vagyok tőle boldog, és nem hiszem el, hogy ne tudta volna magát kihúzni alóla, de szerintem ő is akar menni. Megpróbálok nem is beszélni róla, mert csak összeveszés lenne belőle...Majd próbálom jól kihasználni az időt...:)
2008. február 28., csütörtök
A Hard Days Night...
Tegnap délután E szülei voltak a bébicsőszök, mert akadt egy kis dolgunk Apu lakásában. Este viszonylag későn értünk vissza, oyan fél 8 körül, Bubu aludt, olyan volt, mint egy kis angyal. Sajnos fel kellett ébresztenünk, amit nagyon nem jól viselt, de a hazafelé út végére ismét elszunyókált, amint az várható volt. Fürdés, vacs, lefekvés, ahogy szoktuk. Fél 11kor éktelen sírás, át a kisszobába, próbál vígasztalni, nem sikerül, gyerek a kiságyból ki, de továbbra sem jó semmi. Arra gondoltunk, hátha megint a kakilással van gond, így próbáltuk a jól bevált módszert, ami tkp hozott is eredményt, de a sírás nem enyhült. Akkor bevetettem az utolsó fegyvert, cicire tettem, amitől megnyugodott, de szemmel láthatóan éhes maradt, így bevágott még vagy 120gr-ot, utána elaludt, és a szokott időben kelt.
Nem tudom mire vélni ezeket az ébredéseket, bár eddig ez volt a legkomolyabb. Remélem, ez nem lesz tendencia...Amíg ébren vagyunk, addig nem gáz, de...Ez baromi önzőn hangzik, ugye?
Tegnap a szemével is volt valami, a bal oldalon könnyezett és piros is volt, meg duzzadt, de ma már -legalábbis eddig- nem tapasztaltam.
Tévedtem. Most ébredt a fiatalúr, piros a kis szeme, könnyezik, és állandóan tüsszög. Mármint a gyerek, nem a szeme. 4-én oltás, ha addig kibírjuk, akkor megkérdezem a doktornénit.
Amúgy a napok ugyanúgy telnek, sok a vigyor, jól eszik. Majd meglátjuk...
Nem tudom mire vélni ezeket az ébredéseket, bár eddig ez volt a legkomolyabb. Remélem, ez nem lesz tendencia...Amíg ébren vagyunk, addig nem gáz, de...Ez baromi önzőn hangzik, ugye?
Tegnap a szemével is volt valami, a bal oldalon könnyezett és piros is volt, meg duzzadt, de ma már -legalábbis eddig- nem tapasztaltam.
Tévedtem. Most ébredt a fiatalúr, piros a kis szeme, könnyezik, és állandóan tüsszög. Mármint a gyerek, nem a szeme. 4-én oltás, ha addig kibírjuk, akkor megkérdezem a doktornénit.
Amúgy a napok ugyanúgy telnek, sok a vigyor, jól eszik. Majd meglátjuk...
2008. február 25., hétfő
16. hét
Tavaly ilyenkor már volt albérlőm...:)Ha jól belegondolok, Bubu már egy éves - ha hozzászámítjuk a pocakban eltöltött időt is...:)
Ma nagyon jó napunk volt, egyrészt mert gyönyörű idő volt, Anyu ki is vitte Bogyót sétálni, én addig körbeszaladtam a lakáson a porszívóval és a moppal. Másrészt nekem, igen, NEKEM is sikerült megnevettetni Bubut! Egyszerűen meg tudom ilyenkor zabálni, potyog a könnyem a nevetéstől, ő meg nem érti, miért "sírok".
Ami viszont még ennél is érdekesebb volt, hogy ma sikerült megint jól bepisilnie és átáztatnia a ruháját(eddig semmi extra nincs benne), és mikor levetkőztettem, pucérkodtunk egy kicsit, úgy, mint fürdés előtt szoktunk. Én utána nyúltam persze a tiszta ruháért, kezdtem öltöztetni, mikor éktelen sikításba kezdett és elkezdett vígasztalhatatlanul sírni. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, míg eszembe nem jutott, hogy azt hitte szegény, hogy jön a pancsi, és azt várta...csalódott szegénykém :). Ebből legalább tudom, hogy egy: szeret fürdeni, kettő: tudja, hogy mi mi után következik, vagyis igenis van értelme rendszert kialakítani már ilyen kicsi korában. Annyira aranyos volt, majd megzabáltam.
Egyre jobban megfogja a tárgyakat, a következő lépés az lesz, hogy nyúl is utánuk.
Imádom, hogy szinte kivétel nélkül mindig mosolyogva ébred...
Más. Jelentkezett egy ember Apu lakására, remélem, összejön, utálom, hogy üresen áll a lakás. És ráadásul Apu ismerte a fickót, és a gondnok Csabi is, ami számomra némileg megnyugtató. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Ma nagyon jó napunk volt, egyrészt mert gyönyörű idő volt, Anyu ki is vitte Bogyót sétálni, én addig körbeszaladtam a lakáson a porszívóval és a moppal. Másrészt nekem, igen, NEKEM is sikerült megnevettetni Bubut! Egyszerűen meg tudom ilyenkor zabálni, potyog a könnyem a nevetéstől, ő meg nem érti, miért "sírok".
Ami viszont még ennél is érdekesebb volt, hogy ma sikerült megint jól bepisilnie és átáztatnia a ruháját(eddig semmi extra nincs benne), és mikor levetkőztettem, pucérkodtunk egy kicsit, úgy, mint fürdés előtt szoktunk. Én utána nyúltam persze a tiszta ruháért, kezdtem öltöztetni, mikor éktelen sikításba kezdett és elkezdett vígasztalhatatlanul sírni. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, míg eszembe nem jutott, hogy azt hitte szegény, hogy jön a pancsi, és azt várta...csalódott szegénykém :). Ebből legalább tudom, hogy egy: szeret fürdeni, kettő: tudja, hogy mi mi után következik, vagyis igenis van értelme rendszert kialakítani már ilyen kicsi korában. Annyira aranyos volt, majd megzabáltam.
Egyre jobban megfogja a tárgyakat, a következő lépés az lesz, hogy nyúl is utánuk.
Imádom, hogy szinte kivétel nélkül mindig mosolyogva ébred...
Más. Jelentkezett egy ember Apu lakására, remélem, összejön, utálom, hogy üresen áll a lakás. És ráadásul Apu ismerte a fickót, és a gondnok Csabi is, ami számomra némileg megnyugtató. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
2008. február 19., kedd
Szombaton Bubu elkezdett nevetni. Úgy értem, igazán nevetett, nem csak 'felcsuklott'...Élmény volt. Persze az apja nevettette, nem én...Egyéb nagy változások nincsenek, legalábbis a gyerekkel. Még mindig gyarapodik, elérte a 8 kilót, de akár elhiszed, akár nem, nem KÖVÉR a gyerek! Jól meg is nyúlt, úgyhogy passzol. Csilla is látta végre tegnap, nem győzött csodálkozni, mekkora lett. Na, tokája, az van neki, de egyébiránt teljesen oké. Bezzeg Csilla...saját maga árnyéka. Csillám, légy szives, szedd össze magad!!!!
Szombaton Eme szalagavatóján voltunk (Eme szuper volt, ügyes és nagyon szép, a többi sztem felejthető). Mindenesetre Anyu vigyázott Manóra, kicsit aggódtunk azért, hogy ha ő teszi le, nem biztos, hogy végigalussza az éjszakát, de nem volt semmi gáz, este 3/4 8tól aludt, mint a kisangyal. Vasárnap meg moziba lógtunk el (9 és fél randi, aranyos), akkor Emil szülei voltak a sorosak. Ott is minden rendben volt, sokat nem aludt (persze, miután végigaludta az egész délelőttöt...), de legalább ki is dőlt a szokott időben. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen jó alvó a gyerek, még mindig tartok tőle, hogy ez egy csapásra meg fog változni, de még tart...:)
Az ujjszopás az elmúlt másfél hét alatt mindennapossá vált, ahogy észrevettem, ha álmos, vagy éhes, akkor szopizza bőszen, és mindig csak a bal hüvelykujját. Annyira el tudok tőle olvadni, pedig nem kéne, ez nem valami jó dolog...de annyira aranyos...:) Mjd jó nehéz lesz leszoktatni róla, nehezebb, mint a cumiról, és ráadásul még a fogait is tönkreteheti vele, de ezen még ráérek aggódni ugyebár, merthogy fogunk még egy sincs. Nyáladzás még bőven van, meg kézfej szájba tömködése, de fog, az még egy negyed se.
Tegnap videóztam is a gyereket, mert a hétvégén visszanéztük a régebbi felvételeket, és egy élmény volt!Gondoltam, csináljuk sűrűbben, hogy minél több felvétel legyen. Milyen jó lesz majd visszanézni 10-20 év múlva, és megmutatni a gyereknek is, hogy hogyan volt tisztába téve mondjuk..:)
2008. február 12., kedd
2008. február 11., hétfő
Ez a fejezet valahogy lemaradt....
2008.01.31
Lassan 3 hónaposak vagyunk, és még mindig átalussza az éjszakát. Többé-kevésbé. nagyjából ez attól függ, mikor dől ki. Van, főleg az utóbbi egy hétben, hogy napközben rosszabbul alszik, estére nagyon nyűgös lesz (kb egy hete ez minden estére igaz), ilyenkor már este 9-10 között kidől, viszont reggel 5kor könyörtelenül ébreszt minket. Ilyenkor még evés után visszaalszik, de reggel 8 körül így is fönt van, ezután már elég nehezen alszik el újra. A mai reggel ettől eltér, mert tegnap este fél 11 körül sikerült csak elaludnia, reggel 6-7ig ugyan volt némi nyöszörgés, kihajította a rágókáját is az ágyból, de szerintem kaki-dolog lehet ebben a bűnös, mert már igen erjedt kakiszag terjeng a hálóban, viszont még azóta is jól alszik Bubuka. :) És most reggel 9.05 van...
Kb egy-másfél hete a korábbinál jóval erősebben nyálzik is, és elég sokat van bent a ke a szájában. Én kezdtem arra gyanakodni, hogy talán már ilyen korán elindult nála a fogzás, és tekintve, hogy erős, fejlett baba, ez még mindig nincs kizárva, de nyugtával dícsérd a napot.
Sajnos egyre több tápszert kap a baba, nem nagyon van tejem, illetve ez is változó. Azt hiszem, vissza kell szoknom legalább a tejserkentő teára, mert a bogyóim elfogytak, és még nem vettünk másik dobozzal.
Hízni viszont továbbra is jól hízik, igaz, leszoktam az állandó méregetésről, mert már látom, ha jóllakott, és nincs okom kételkedni a fejlődésében. Mindenesetre már 7 kiló fölött van...
A hét legnagyobb eredménye, hogy már rám is egyre többet vigyorog!!
27-én itt voltak Nelliék, Árika egyszerűen gyönyörű! Akkora hatalmas koromfekete szempillákat én még életemben nem láttam pasin! Ári eléggé érdeklődött Bubu ránt, Bubu csak meg volt lepődve. Amúgy Nellivel szeretek beszélgetni, annyira nyugodt, higgadt, és olyan jókat mond és jó ötleteket ad. Tőle mindig szívesen kérdezek, remélem, nem unja, hogy zaklatom...:)
Hoppá, felébredt.... Mármint Bubu, nem a Nelli...:)
2008.01.31
Lassan 3 hónaposak vagyunk, és még mindig átalussza az éjszakát. Többé-kevésbé. nagyjából ez attól függ, mikor dől ki. Van, főleg az utóbbi egy hétben, hogy napközben rosszabbul alszik, estére nagyon nyűgös lesz (kb egy hete ez minden estére igaz), ilyenkor már este 9-10 között kidől, viszont reggel 5kor könyörtelenül ébreszt minket. Ilyenkor még evés után visszaalszik, de reggel 8 körül így is fönt van, ezután már elég nehezen alszik el újra. A mai reggel ettől eltér, mert tegnap este fél 11 körül sikerült csak elaludnia, reggel 6-7ig ugyan volt némi nyöszörgés, kihajította a rágókáját is az ágyból, de szerintem kaki-dolog lehet ebben a bűnös, mert már igen erjedt kakiszag terjeng a hálóban, viszont még azóta is jól alszik Bubuka. :) És most reggel 9.05 van...
Kb egy-másfél hete a korábbinál jóval erősebben nyálzik is, és elég sokat van bent a ke a szájában. Én kezdtem arra gyanakodni, hogy talán már ilyen korán elindult nála a fogzás, és tekintve, hogy erős, fejlett baba, ez még mindig nincs kizárva, de nyugtával dícsérd a napot.
Sajnos egyre több tápszert kap a baba, nem nagyon van tejem, illetve ez is változó. Azt hiszem, vissza kell szoknom legalább a tejserkentő teára, mert a bogyóim elfogytak, és még nem vettünk másik dobozzal.
Hízni viszont továbbra is jól hízik, igaz, leszoktam az állandó méregetésről, mert már látom, ha jóllakott, és nincs okom kételkedni a fejlődésében. Mindenesetre már 7 kiló fölött van...
A hét legnagyobb eredménye, hogy már rám is egyre többet vigyorog!!
27-én itt voltak Nelliék, Árika egyszerűen gyönyörű! Akkora hatalmas koromfekete szempillákat én még életemben nem láttam pasin! Ári eléggé érdeklődött Bubu ránt, Bubu csak meg volt lepődve. Amúgy Nellivel szeretek beszélgetni, annyira nyugodt, higgadt, és olyan jókat mond és jó ötleteket ad. Tőle mindig szívesen kérdezek, remélem, nem unja, hogy zaklatom...:)
Hoppá, felébredt.... Mármint Bubu, nem a Nelli...:)
2008.02.10
A hétvége elég zűrös volt. Sokat mászkáltunk, meglátogattuk az összes nagyszülőt, volt nagybevásárlás - amiben végre én is résztvehettem, először a Nagy Nap óta:). Ismét nem tudtam magam visszafogni, és babaruhát kellett vennem - persze szigorúan csak azért, mert szegény gyermeknek nincs mit felvennie....csak úgy nő...:) Hihetetlenül szép, kis gömbölyű pofija van és nagy kék szemei. Már a 'bennragadt' szempillái is kifordultak. Egyre csak szőkül, a sok száz fotón, amit a nap minden percében lövünk, szinte már nem is látszik az eredeti sötét haja. Halleluja a 21. század technikájáért és a digitális kameráért - nincs filmpazarlás, viszont van millió fénykép.
Az elmúlt hét vívmányai: egyre kevesebb bukás, egyre több mosoly és határozott ujjszopás. De nem ám akárhogy - először mindkét kezét használva felváltva, majd egyszerre a két öklét, végül leszűkíve a kört csak a bal kéz mutató-és hüvelykujjára, míg végül maradt csak a bal kéz hüvelykujja.Egyszerűen imádnivaló, ahogy cuppog az ujjacskáján - mit nekünk cumi, ugye.
Lassan csak beáll valamiféle rend, még ha csak minimális és esetleges is. A délelőtt nyugis, még mindig, sok alvással, evéssel, gügyögéssel, jókedvvel. Lassan - talán - állandósul a korai lefekvés (8-9 körül), a felkelés még ingadozik, reggel 6 és 9 között bármi elképzelhető. Általában jókedvűen ébredünk, eltakarítjuk az éjszaka romjait a pelusból, reggelizünk (kb 160 és 200 gr között), utána szabadfoglalkozás a pihenőszékben, majd alvás, ez olyan 2 órásra szokott sikerülni. Ébredés után ebéd, majd séta - halálosan unom a környéket róni, már csukott szemmel hazatalálok, persze az utcák nevét nem tudom. A gyerek a séta nagy részét vígan végighortyogja, amúgy sem sokat látna még ki a kocsiból, de legalább jó (?) levegőn van. Érdekes, hogy amint bekerül akár a hordozóba, akár a babakocsiba, megszúnik minden nyavalygás, mintha tudná, hogy most majd rázzák a fenekem, és nyugodtan alhatok. Séta után abban a pillanatban ébred, amint leparkoltam a kocsit a folyosón. Ilyenkor kis szünet után megint kajálunk, és a délután maradéka változó hangulatban telik el, míg Apa haza nem jön a 'gyárból'. Ez általában fél 7 körül történik, így hétkor fürdés. Egyre jobban élvezi, már meg tudjuk mosolyogtatni is a kádban. Pacsál a lábával, amúgy még mindig kicsit görcsös. Szeretem megmosni minden nap a haját, még ha ez csak annyit jelent is, hogy a fürdővízzel kicsit megdörzsölöm. Hadd szokja csak a gyűrődést! Utána vacsora, és, ha szerencsénk van, mint ahogy az utóbbi héten rászokott, szinte nem is bírja végig ébren a vacsit, annyira kidől. Így mostanában legkésőbb 9től mienk az este. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az idill - mikor végre azt hinném, beáll valamiféle rend, rögtön felborul.
Már elmúlt három hónapos, 61 cm, és - ma mértük - 7600 gr.
Nagyon okos, érdeklődő baba, mindent megfigyel, de még mindig a lámpa a nyerő, vagy bármilyen, lehetőleg erős fényforrás. Pl bele tud nézni ablakon keresztül a napba, amibe én pl nem. Ma Emil játszott vele a kedvenc színes plüss labdájával, feldobálta Bubu orra előtt. Annyira aranyos volt, próbálta követni a szemével, de csak egy kis fáziskéséssel sikerült neki;mindig akkor nézett föl, mikor a labda már ismét E kezében volt - de próbálkozott! :)
Az elmúlt hét vívmányai: egyre kevesebb bukás, egyre több mosoly és határozott ujjszopás. De nem ám akárhogy - először mindkét kezét használva felváltva, majd egyszerre a két öklét, végül leszűkíve a kört csak a bal kéz mutató-és hüvelykujjára, míg végül maradt csak a bal kéz hüvelykujja.Egyszerűen imádnivaló, ahogy cuppog az ujjacskáján - mit nekünk cumi, ugye.
Lassan csak beáll valamiféle rend, még ha csak minimális és esetleges is. A délelőtt nyugis, még mindig, sok alvással, evéssel, gügyögéssel, jókedvvel. Lassan - talán - állandósul a korai lefekvés (8-9 körül), a felkelés még ingadozik, reggel 6 és 9 között bármi elképzelhető. Általában jókedvűen ébredünk, eltakarítjuk az éjszaka romjait a pelusból, reggelizünk (kb 160 és 200 gr között), utána szabadfoglalkozás a pihenőszékben, majd alvás, ez olyan 2 órásra szokott sikerülni. Ébredés után ebéd, majd séta - halálosan unom a környéket róni, már csukott szemmel hazatalálok, persze az utcák nevét nem tudom. A gyerek a séta nagy részét vígan végighortyogja, amúgy sem sokat látna még ki a kocsiból, de legalább jó (?) levegőn van. Érdekes, hogy amint bekerül akár a hordozóba, akár a babakocsiba, megszúnik minden nyavalygás, mintha tudná, hogy most majd rázzák a fenekem, és nyugodtan alhatok. Séta után abban a pillanatban ébred, amint leparkoltam a kocsit a folyosón. Ilyenkor kis szünet után megint kajálunk, és a délután maradéka változó hangulatban telik el, míg Apa haza nem jön a 'gyárból'. Ez általában fél 7 körül történik, így hétkor fürdés. Egyre jobban élvezi, már meg tudjuk mosolyogtatni is a kádban. Pacsál a lábával, amúgy még mindig kicsit görcsös. Szeretem megmosni minden nap a haját, még ha ez csak annyit jelent is, hogy a fürdővízzel kicsit megdörzsölöm. Hadd szokja csak a gyűrődést! Utána vacsora, és, ha szerencsénk van, mint ahogy az utóbbi héten rászokott, szinte nem is bírja végig ébren a vacsit, annyira kidől. Így mostanában legkésőbb 9től mienk az este. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az idill - mikor végre azt hinném, beáll valamiféle rend, rögtön felborul.
Már elmúlt három hónapos, 61 cm, és - ma mértük - 7600 gr.
Nagyon okos, érdeklődő baba, mindent megfigyel, de még mindig a lámpa a nyerő, vagy bármilyen, lehetőleg erős fényforrás. Pl bele tud nézni ablakon keresztül a napba, amibe én pl nem. Ma Emil játszott vele a kedvenc színes plüss labdájával, feldobálta Bubu orra előtt. Annyira aranyos volt, próbálta követni a szemével, de csak egy kis fáziskéséssel sikerült neki;mindig akkor nézett föl, mikor a labda már ismét E kezében volt - de próbálkozott! :)
2008.01.22
Egyre többet van ébren Bogyóka, egyre jobban figyel a külvilágra is. Nagyon jól leköti kb 20-30 percre a játszószőnyeg is. Kb egy hete elég erősen nyáladzik, keze a szájában, cuppog, dugdossa ki a nyelvét, beszívja a fölső ajkát. Sokat mosolyog, persze leginkább Emilre és Anyura.
Még mindig délelőttönként alszik inkább, délután már kevesebbet, este pedig legyen akármilyen nyűgös, 20-30 percnél, max egy óránál nem alszik többet. Este változó, mikor dől ki, a legkorábbi rekord eddig a 9.20 volt, legkésőbb pedig a hajnali 2 óra, de az átlag a 11 óra. Tegnap este pl 11kor aludt el, és ma kb fél 11ig aludt...
Egyre többet 'beszélget' is, kedvec szava a gí, és néha a 'háo'. Lassan már kezd hangot is kiadni a mosolygáshoz. Változóan eszik, átlagan 200gr-ot mostanában, de néha csak 140-et, és van, hogy 240-et.
Fürdéskor már egyáltalán nem sír, igaz, nem is nevet, még mindig görcsben az ökle.
Még mindig délelőttönként alszik inkább, délután már kevesebbet, este pedig legyen akármilyen nyűgös, 20-30 percnél, max egy óránál nem alszik többet. Este változó, mikor dől ki, a legkorábbi rekord eddig a 9.20 volt, legkésőbb pedig a hajnali 2 óra, de az átlag a 11 óra. Tegnap este pl 11kor aludt el, és ma kb fél 11ig aludt...
Egyre többet 'beszélget' is, kedvec szava a gí, és néha a 'háo'. Lassan már kezd hangot is kiadni a mosolygáshoz. Változóan eszik, átlagan 200gr-ot mostanában, de néha csak 140-et, és van, hogy 240-et.
Fürdéskor már egyáltalán nem sír, igaz, nem is nevet, még mindig görcsben az ökle.
2008.01.17.
Bogyó mintha felfedezte volna a saját kezét; tegnapelőtt és tegnap is észrevettem, hogy a nagy hadonászás közepette mintha észrevette volna a kezét és csak lesi.
A mosolygásába is vegyülnek már olyan hangok, mintha rötyögne. Vasárnap vettünk neki egy játszószőnyeget; egyelőre úgy tűnik, jól elvan rajta, legalábbis egy fél órányit mindig. Mondjuk, a pihenőszéket is jól tűri.
Tegnap nagyon keveset evett, ma sem döntöget rekordokat, mindig olyan 140-180 között van a mennyiség. Tegnap reggel pl csak 40 grammot szopizott és még úgy kellett belediktálni némi tápszert. Lehet, hogy most következett be az a bizonyos visszaesés, amit nem is nagyon bánnék, mert már majdnem 7 kiló a gyerek! Viszont tegnap és ma észrevehetően kevesebb a tejem is, nem tudok, csak 80-at kifejni etetés után. Tegnap amúgy is rossz napunk volt, alig aludt, alig evett és estére nagyon nyűgös is lett. Hiába kakilt reggel, puki egyáltalán nem volt, így úgy tűnt, mintha bántaná valami a pociját. Aztán 11 körül csak sikerült elaludnia, e már reggel 6kor fent volt...
Tegnap nagyot sétáltunk, két teljes órát, mert tápszert kellett íratni a doktornővel. ma megyünk ultrahangos vizsgálatra a Tűzoltó utcába. Kedden volt Babuci 10 hetes!!
Koszmó szinte egyáltalán nincs a fején, viszont tegnap úgy kellett kivakarni a "koszt" a lába hajlataiból, rendesen beült oda, eddig észre sem vettük...
A mosolygásába is vegyülnek már olyan hangok, mintha rötyögne. Vasárnap vettünk neki egy játszószőnyeget; egyelőre úgy tűnik, jól elvan rajta, legalábbis egy fél órányit mindig. Mondjuk, a pihenőszéket is jól tűri.
Tegnap nagyon keveset evett, ma sem döntöget rekordokat, mindig olyan 140-180 között van a mennyiség. Tegnap reggel pl csak 40 grammot szopizott és még úgy kellett belediktálni némi tápszert. Lehet, hogy most következett be az a bizonyos visszaesés, amit nem is nagyon bánnék, mert már majdnem 7 kiló a gyerek! Viszont tegnap és ma észrevehetően kevesebb a tejem is, nem tudok, csak 80-at kifejni etetés után. Tegnap amúgy is rossz napunk volt, alig aludt, alig evett és estére nagyon nyűgös is lett. Hiába kakilt reggel, puki egyáltalán nem volt, így úgy tűnt, mintha bántaná valami a pociját. Aztán 11 körül csak sikerült elaludnia, e már reggel 6kor fent volt...
Tegnap nagyot sétáltunk, két teljes órát, mert tápszert kellett íratni a doktornővel. ma megyünk ultrahangos vizsgálatra a Tűzoltó utcába. Kedden volt Babuci 10 hetes!!
Koszmó szinte egyáltalán nincs a fején, viszont tegnap úgy kellett kivakarni a "koszt" a lába hajlataiból, rendesen beült oda, eddig észre sem vettük...
2008.01.10
Bubu már több mint 6 kiló és 59 és fél cm a hossza. 8-án voltunk a 2 hónapos oltáson, nem is sírt, viszont jól lepisilte a vizsgálóasztalt. Hazaérve kapott egy fél kúpot, nem is lázasodott be.
Enni még mindig jól eszik, a rekord eddig 230 gr, az átlag 180-200 g. Egyáltalán nem dagi, viszont tokája van, és a combja is enyhén hurkás. Borzasztóan leköti a sólámpa, amit anyutól kaptunk karácsonyra, illetve a zöld kijelzős digitális óra, ami most a pelenkázón van.
Nagyon békés baba, tényleg csak akkor sír, ha baja van, viszont sokat mosolyog, grimaszol, már rám is! :) Az apjába változatlanul szerelmes.
A napirend nagyjából így néz ki: reggel 7 és 8 között eszik először, akkor többnyire gond nélkül elalszik; 11 és 12 között jön az ebéd, utána is általában elalszik még. Délután 3-4 körül megnt eszünk, utána nem nagyon teszem e rögtön, hanem beszélgetünk, nevetgélünk, kicsit itt van velem a pihenőszékében. 6 után megint leteszem aludni, de ilyenkor már csak rövideket alszik, egészen 11-ig, éjfélig, köben persze eszünk és fürdünk is (ezt próbálom 7 és 8 között végbevinni). Éjfél és 1 között, körül elalszik, és nem is kel fel egész reggel 7-8 ig.
A múlt héten lerobbant a család, főleg Emil, de Bogyónak is volt hőemelkedése, 37.2 és 37.9 között ingadozott, de rajta nem lehetett észrevenni.
Körülbelül 2-3 napja vettük észre, hogy már igazi könnyel sír! Annyira aranyos, mikor tele van a kis szeme könnyel, még ki is szokott csordulni.
Megint felébredt...
Enni még mindig jól eszik, a rekord eddig 230 gr, az átlag 180-200 g. Egyáltalán nem dagi, viszont tokája van, és a combja is enyhén hurkás. Borzasztóan leköti a sólámpa, amit anyutól kaptunk karácsonyra, illetve a zöld kijelzős digitális óra, ami most a pelenkázón van.
Nagyon békés baba, tényleg csak akkor sír, ha baja van, viszont sokat mosolyog, grimaszol, már rám is! :) Az apjába változatlanul szerelmes.
A napirend nagyjából így néz ki: reggel 7 és 8 között eszik először, akkor többnyire gond nélkül elalszik; 11 és 12 között jön az ebéd, utána is általában elalszik még. Délután 3-4 körül megnt eszünk, utána nem nagyon teszem e rögtön, hanem beszélgetünk, nevetgélünk, kicsit itt van velem a pihenőszékében. 6 után megint leteszem aludni, de ilyenkor már csak rövideket alszik, egészen 11-ig, éjfélig, köben persze eszünk és fürdünk is (ezt próbálom 7 és 8 között végbevinni). Éjfél és 1 között, körül elalszik, és nem is kel fel egész reggel 7-8 ig.
A múlt héten lerobbant a család, főleg Emil, de Bogyónak is volt hőemelkedése, 37.2 és 37.9 között ingadozott, de rajta nem lehetett észrevenni.
Körülbelül 2-3 napja vettük észre, hogy már igazi könnyel sír! Annyira aranyos, mikor tele van a kis szeme könnyel, még ki is szokott csordulni.
Megint felébredt...
Tegnap voltunk egészséges tanácsadáson, anyu jött velünk. Nem volt hideg és az eső sem esett, Bubunak is tetszett a séta, végigaludta az utat oda-vissza. A doktornéni vizsgálta meg, mindent rendben talált. Súlya 5 kiló volt kereken, hossza 56.5 cm, állítólag ez a biztosabb és pontosabb mérés. Megvizsgálta a doktornő a kukit is, nagy örömömre azt mondta, már most látszik, hogy nem lesz fitymaszűkülete, szépen lehet húzogatni rajta a húzogatnivalót. Engem kicsit zavart, hogy tele van a bőr alatt mindenféle krém és egyéb maradékkal, de a doktornő szerint azzal nem kell foglalkozni, és úgy általában, a kukival nincs tennivaló.
A védőnő is felbukkant tegnap, felébresztve csöngetésével Bubut, ami nem tett túl boldoggá. Nagyon tetszett neki is a gyerek. Köldökét rendben találta, és minden egyebet is, nem is maradt sokáig.
Hazaérve telekakilta a pelust, miközben Anyu ringatta,ami nagyon tetszett mindkettőnknek..:) Úgy tud nyomni, erőlködni, hogy az tiszta vicces.
Sajnos enni tegnap elég rosszul evett, és mostanában az alvásmennyisége is jelentősen csökkent. Ma voltam az SZTK-ban a csuklómmal, (ínhüvelygyulladás), addig anyu pesztrálta, és kedvenc Apósom vitt el kocsival. Nem sokat aludt addig sem. Mielőtt elmentem, reggel fél 9kor szokás szerint megszoptattam, 80-at evett. 11kor anyu oda kellett hogy adja neki a hűtőben lévő 80-at is, és délben, alig hogy hazaértünk, szoptathattam újra. Utána viszonylag nagyot aludt, így én is szundítottam egy órát. 4kor hála istennek 130-at evett, 5 körül lefeküdt, és már megint óbégat, pedig még csak 7 óra, ráadáasul most fejtem ki mindent, amit tudtam, így nem nagyon tudom, mit tudok adni neki most...Viszont ami jó hír, hogy csodák csodája, minden erőlködés nélkül sikerült 80 gr-t kifejnem!
Még mindig nagyon okosan figyelget, mikor beszélünk hozzá, forgatja a fejét, ha valahonnan fény jön, a fényforrást nagyon figyeli.
Mikor elkezdem etetni, a kis keze ökölben van, és szép lassan kiereszti, ahogy megnyugszik és eszik. A hajacskája is egyre kopik sajnos:( Kb 2 napja elkezdte felismerni, hogy ki tudja dugni a nyelvét, úgyhogy néha már azt is látjuk.
Egyre többször fordul elő, hogy nem sír, csak fekszik szép csöndesen pislogva az ágyában - korábban vagy aludt, vagy szopizott, vagy ordított.
A pofija most nagyon szép tiszta, reméljük, ez már így is marad!
Még mindig nagyon okosan figyelget, mikor beszélünk hozzá, forgatja a fejét, ha valahonnan fény jön, a fényforrást nagyon figyeli.
Mikor elkezdem etetni, a kis keze ökölben van, és szép lassan kiereszti, ahogy megnyugszik és eszik. A hajacskája is egyre kopik sajnos:( Kb 2 napja elkezdte felismerni, hogy ki tudja dugni a nyelvét, úgyhogy néha már azt is látjuk.
Egyre többször fordul elő, hogy nem sír, csak fekszik szép csöndesen pislogva az ágyában - korábban vagy aludt, vagy szopizott, vagy ordított.
A pofija most nagyon szép tiszta, reméljük, ez már így is marad!
Sikeresen túléltük a karácsonyt, sok látogatóval és ajándékkal. Szenteste Emil családja volt itt, 25-én Anyu és Nagyi. Bubu kapott body-kat, rugdalózókat, mind már 68-as méretben. Ugyan még mindig a 62-est használjuk, de már szerintem nem sokáig. Most evett a gyerek 200 gr-t, szóval az étvágya még mindig jónak mondható, bár a tendencia még mindig ugyanaz: éjjel és délelőtt nagyon jó, délután kez d elfáradni, este pedig gyakorlatilag nem tud szopizni a mellemből, így mindig marad a tápszer. Az átlag szopizása amúgy olyan 130-180 gr között mozog.Újabban az étvágya is megnőni látszik: a világ összes tápszere nem lenne neki elég késő este, de ezt csak kb 2 napja tapasztaljuk. Mint ahogy azt is, hogy egyre csúszik az időbesztása: egyre többet alszik délután, és egyre később alszik el éjjel. Tegnapelőtt volt már 2 is, mire kidőlt, tegnap pedig hiába tettük ágyba és feküdtünk le mi is, szakaszosan aludt kb 2x fél órát, aztán végül Emil tudta elaltatni valamikor 1 körül. Én már nagyon ki voltam dőlve...
Alvása eléggé kiszámíthatatlan, mind időpontban, mind időtartamban. Van, hogy zsinórban alszik 4 órát, van, hogy csak 20 percet szendereg, bár ez utóbbi még mindig a délutánra jellemző. Délelőtt még mindig jó nagyokat horpaszt.
Most 2 napig nem volt kaki, viszont tegnap sikeresen telepakolta a pelenkát, simán megvolt a 2 kimaradt nap adagja is... Áttértünk a Pampers-re, egyelőre úgy tűnik, jobb, mint a Libero, mert bár Emil szerint annak is van belső gumírozása, ennek látható is, és jobban bent is tartja a kakit.
A fürdést sikerül lassan belőni minden nap 7 körül. Mostanra már valamennyire megszokhatta, mert már nincs bömbölés közben, és utána is csak egy minimális, de az csak a hideg miatt. Próbálok megnyugtatónak szánt hangon, mosolyogva beszélni hozzá fürdés közben, hogy nyugodt legyen.
Egyre többet mosolyog, gagyarászik. Hihetetlen sokáig képes megtartani magát, a fejét emelve, karjai kinyújtva. Szeret nézelődni, úgy tűnik, nagyon érdekli a külvilág. A fejét is simán forgatja.
A szemei egyre kékebbek, a pupillától kiindulva világosodik. A pöttyök az arcán mára már teljesen eltűntek. A hajacskája folyamatosan potyog, mindig találok belőle itt-ott. A feje búbján bizonyos szögből kopasznak látszik, de van azért ott haj, csak nagyon pihés és nagyon szőke. Hátul egyre komolyabb sávban van kikopva.
Egyre gyarapodik, már egész husi a combja is, és hát a súlya már folyamatosan 5600 körül mozog, és akkor még evés előtt mértem...
Ma délután, ha minden igaz, megyünk Emil szüleihez, visszük Flótáskát is. Holnap W. Gabiék jönnek látogatóba, vasárnap, ha minden igaz, Dénesék. Hétfőn délután jön Anyu, mi meg megpróbálunk lelépni moziba.
Ma nagyon jó kisfiú volt Bubu, evett, aludt, bár volt némi nyüszögés, de azon hamar túlléptünk. Ma megdöntöttük a szopizás rekordját, 180 grammot evett a 3 órás evésnél! Igaz, hogy most este csak 80at evett, de ezek után az már nem számít.
Délután beszélgettünk, én azon nevettem, hogy egyre határozottabban dugdossa ki a kicsi nyelvét, erre nem elkezdett ő is nevetni?! Annyira határozottan mosolygott, hogy majdnem fölfaltam:) Igaz, kicsit értetlenkedő arckifejezéssel, de határozottan nevetett:)
Ma nem volt kaki, pedig ennyi evés után igazán dukált volna...
Viszont voltunk kint az erkélyen, mert nagyon jó idő volt, és mivel nem jött ma anyu, csak ennyire futotta. Nem tudom, mennyire értékelte, mert hamar elromlott a kedve és inkább behoztam.
Jöhetne már Apa haza, mert elég fáradt vagyok, szeretnék lezuhanyozni, és Bubu már megint nyavalyog...
Tegnap zsúfolt napunk volt: délelőtt Csillával volt megint maratoni beszélgetésünk, közben - ezúttal váratlanul - betoppant Anyu, fél egykor Apósom telefonált, hogy felugranának...Sokat nem tudtam így pihenni, vagy akár enni, ez meg is látszott a tejtermelésemen - 5x evett tegnap Bubu, ebből az első kettő alkalomkor mentünk csak 100 gr fölé, 3/4 12-kor már csak 80 gr-ot evett, fél háromkor is, de akkor 2 (!) óra alatt. Fél hétkor már csak 70 gr-t lehetett belediktálni, utána viszont már csak hajnali fél egykor követelte a dózisát (90 gr). Hajnali 4kor 110 gr, reggel fél 9kor 130 gr. Most kezd megint ébredezni, lassan ideje a következő adagnak.
Borbély Zsuzsival beszéltem ma délelőtt vagy egy órát, neki már csak egy hónapja van hátra. Nem is a szülés miatt fél, inkább az orvosválasztás, illetve a kórházi helyhiány miatt aggódik. Jó érzés úgy beszélgetni a szülésről valakivel, hogy végre ÉN vagyok az, aki már túl van a dolgon :)
Tegnap amúgy elértük az 5000 gr-os határt, így simán el lehet mondani, hogy 1 hónap alatt 1 kg-ot hízott.
UH vizsgálat: jan 17, 16.15.
6 hetes kontroll nekem: dec 17, 15 óra után bármikor
Egészséges tanácsadás: dec 11, 10.10
megyek etetni:)
2007.12.05
Ma voltunk először hosszú sétán, eddig csak az erkélyen levegőzött őnagysága. Sikerült 1 órán keresztül csavarogni, persze Anyu segítségével, egyedül a kocsit sem bírtam volna levinni. Emil szerint van rámpa az egyik lépcsőnél, csak nekem nem sikerült észrevennem...Mindenesetre biztos tetszett neki a dolog, mert végigaludta az utat, természetesen mikor itthon be akartam tenni az ágyába, rögtön felébredt...
Nagyjából beállt a napi 1 kakilás, és pisilni is rendszeresebben pisil, nem is keveset. Az éjszakák viszonylag jól telnek, és én is egyre jobban bírom a gyűrődést. A délutánok nyűgösebbek, mint a délelőttök, akkor jobban alszik. Enni is délelőtt eszik jobban, az átlag a 120-130 gr, délután sokszor örülök a 90 gr-nak is, de súlyának 10%-át minden nap megeszi, úgyhogy no para. A pofija még mindig elég pöttyös, a bal szeme alatti, ill. a szemhéján lévő pirosas-lilás folt eltűnőben, a jobb szemhéján csúnya még a folt.
Súlya most 4820-4830 körül mozog, vagyis elég szépen gyarapszik. Holnap ünneplünk - 1 hónapos lesz Bubuka! :)
Ma voltunk először hosszú sétán, eddig csak az erkélyen levegőzött őnagysága. Sikerült 1 órán keresztül csavarogni, persze Anyu segítségével, egyedül a kocsit sem bírtam volna levinni. Emil szerint van rámpa az egyik lépcsőnél, csak nekem nem sikerült észrevennem...Mindenesetre biztos tetszett neki a dolog, mert végigaludta az utat, természetesen mikor itthon be akartam tenni az ágyába, rögtön felébredt...
Nagyjából beállt a napi 1 kakilás, és pisilni is rendszeresebben pisil, nem is keveset. Az éjszakák viszonylag jól telnek, és én is egyre jobban bírom a gyűrődést. A délutánok nyűgösebbek, mint a délelőttök, akkor jobban alszik. Enni is délelőtt eszik jobban, az átlag a 120-130 gr, délután sokszor örülök a 90 gr-nak is, de súlyának 10%-át minden nap megeszi, úgyhogy no para. A pofija még mindig elég pöttyös, a bal szeme alatti, ill. a szemhéján lévő pirosas-lilás folt eltűnőben, a jobb szemhéján csúnya még a folt.
Súlya most 4820-4830 körül mozog, vagyis elég szépen gyarapszik. Holnap ünneplünk - 1 hónapos lesz Bubuka! :)
2007.11.26
Ma semmi különös nem történt. Bubu jól aludt, viszonylag jól evett, főleg este fél nyolc felé. A fürdést még mindig nem nagyon szereti, illetve ma inkább éhes volt, mert kb fél négytől nyolcig aludt, utána rögtön fürdettünk - a vízben legalább csöndben volt. Szerintem nem is annyira a fürdést magát, mint az utána való fázást és abajgatást nem szereti... Fürdés után szép csöndesen fekszik az ágyában (apropó, ágy: eddig [dec.7] kétszer sikerült csak a mi ágyunkban aludnia, a sajátjában nem nyugodott meg), komolyzenét hallgat, néha alszik is egy kicsit. Ma este szoptattam először ülve, eddig fekve ment csak a dolog, amiben az a rossz, hogy egyrészt mindketten bealszunk (mondjuk ő amúgy is), másrész nem biztos, hogy majd mindenhol sikerül megoldani a fekve szoptatást.
A bőre már egész szép, a kézfején, lábán nyoma sincs már a hámlásnak, csak a karján látszik még kicsit.
Ma sikerült az ultrahang-laborral beszélni (Tűzoltó utca), sajnos csak jan 14-re van időpont, és 10.000 ft a vizsgálat, ha 2 testrészét kérjük megultrahangozni, ha 3-at, akkor 12.000...Ilyen a mi formánk, most lett nemrégen fizetős a vizsgálat, és mindjárt
Ma semmi különös nem történt. Bubu jól aludt, viszonylag jól evett, főleg este fél nyolc felé. A fürdést még mindig nem nagyon szereti, illetve ma inkább éhes volt, mert kb fél négytől nyolcig aludt, utána rögtön fürdettünk - a vízben legalább csöndben volt. Szerintem nem is annyira a fürdést magát, mint az utána való fázást és abajgatást nem szereti... Fürdés után szép csöndesen fekszik az ágyában (apropó, ágy: eddig [dec.7] kétszer sikerült csak a mi ágyunkban aludnia, a sajátjában nem nyugodott meg), komolyzenét hallgat, néha alszik is egy kicsit. Ma este szoptattam először ülve, eddig fekve ment csak a dolog, amiben az a rossz, hogy egyrészt mindketten bealszunk (mondjuk ő amúgy is), másrész nem biztos, hogy majd mindenhol sikerül megoldani a fekve szoptatást.
A bőre már egész szép, a kézfején, lábán nyoma sincs már a hámlásnak, csak a karján látszik még kicsit.
Ma sikerült az ultrahang-laborral beszélni (Tűzoltó utca), sajnos csak jan 14-re van időpont, és 10.000 ft a vizsgálat, ha 2 testrészét kérjük megultrahangozni, ha 3-at, akkor 12.000...Ilyen a mi formánk, most lett nemrégen fizetős a vizsgálat, és mindjárt
2008. február 10., vasárnap
2007.11.25
Tegnap kicsit nyűgös napunk volt, nem aludtunk szinte semmit. Enni legalább jól eszik, hála istennek. Éjjel 11kor sikerült elaltatni, reggel nyolcig úgy is maradt, úgy kellett felébreszteni!Az éjszakák különben amúgy is nyugisak, sokszor jobbak, mint a nappalok.
Bubu reflexei nagyon jól működnek. A fejecskéjét már 3 napos korában tudta emelgetni, azóta még inkább, csak úgy forgatja a fejét hason fekve is. Nagyon erős a kicsi nyaka.
A haja barna, szeme sötétszürke, de ebből még bármi lehet. A haja már most kopik; kevesebb van belőle, mint születésekor. A köldökcsonk a 9. napon esett le.
Kedden volt kint Anyuval levegőzni az erkélyen, utána aludt vagy 5-6 órát egyhuzamban. Mára terveztük az első igazi sétát, tekintve, hogy nagy és erős baba, de nagyon be van borulva, esik, úgyhogy el kell halasztanunk.
A doktor néni megjelent első héten szerdán, utána megint a rákövetkező szerdán, mindent rendben talált. Mindkétszer kapott 2-2 ezer forintot, csak a biztonság kedvéért...A védőnéni az első itthon töltött hetünk keddjén jött ki (10-én, szombaton kaptunk zöld utat a kórházból, hála istennek elmúlt addigra a sárgasága annyira, hogy beleférjen a limitbe).
Bubuka rengeteget csuklik, majdnem minden evés után, de ezt már pocaklakó korában megszoktam. Állítólag ez el fog majd múlni. A Könyv szerint ez egy természetes dolog az újszülötteknél, mert még gyenge a rekeszizma; a doktornő viszont azt mondta, hogy ez azért lehet, mert bent reked a levegő evés után, vagyis nem tudja kibüfizni. Most légy okos...
Utálja, ha pelenkázzák, ha fürdetik, ilyenkor az a furcsa, ha csöndben marad. Remélem, ez meg fog változni...
Vizet, teát nem nagyon fogad el, a doktornő szerint ez normális, hiszen ha eleget szopizik, akkor folyadékpótlásra már nincs szüksége - az anyatej étel és ital is a számára.
Tegnap kicsit nyűgös napunk volt, nem aludtunk szinte semmit. Enni legalább jól eszik, hála istennek. Éjjel 11kor sikerült elaltatni, reggel nyolcig úgy is maradt, úgy kellett felébreszteni!Az éjszakák különben amúgy is nyugisak, sokszor jobbak, mint a nappalok.
Bubu reflexei nagyon jól működnek. A fejecskéjét már 3 napos korában tudta emelgetni, azóta még inkább, csak úgy forgatja a fejét hason fekve is. Nagyon erős a kicsi nyaka.
A haja barna, szeme sötétszürke, de ebből még bármi lehet. A haja már most kopik; kevesebb van belőle, mint születésekor. A köldökcsonk a 9. napon esett le.
Kedden volt kint Anyuval levegőzni az erkélyen, utána aludt vagy 5-6 órát egyhuzamban. Mára terveztük az első igazi sétát, tekintve, hogy nagy és erős baba, de nagyon be van borulva, esik, úgyhogy el kell halasztanunk.
A doktor néni megjelent első héten szerdán, utána megint a rákövetkező szerdán, mindent rendben talált. Mindkétszer kapott 2-2 ezer forintot, csak a biztonság kedvéért...A védőnéni az első itthon töltött hetünk keddjén jött ki (10-én, szombaton kaptunk zöld utat a kórházból, hála istennek elmúlt addigra a sárgasága annyira, hogy beleférjen a limitbe).
Bubuka rengeteget csuklik, majdnem minden evés után, de ezt már pocaklakó korában megszoktam. Állítólag ez el fog majd múlni. A Könyv szerint ez egy természetes dolog az újszülötteknél, mert még gyenge a rekeszizma; a doktornő viszont azt mondta, hogy ez azért lehet, mert bent reked a levegő evés után, vagyis nem tudja kibüfizni. Most légy okos...
Utálja, ha pelenkázzák, ha fürdetik, ilyenkor az a furcsa, ha csöndben marad. Remélem, ez meg fog változni...
Vizet, teát nem nagyon fogad el, a doktornő szerint ez normális, hiszen ha eleget szopizik, akkor folyadékpótlásra már nincs szüksége - az anyatej étel és ital is a számára.
Bubu élete, így ez a napló is 2007. november 6-val kezdődik. Illetve november 5-vel, amikor is este 8-kor, valószínűleg a délelőtti vizsgálat és oxytocyn-teszt után és következményeképpen elfolyt a magzatvizem. Hihetetlen, de semmi félelmet nem éreztem, és ahhoz képest, amennyire rettegtem a szüléstől, inkább hitetlenkedtem, és jókedvű voltam. Mondjuk biztos az is segített, hogy Emil még pont ott volt...
Átkerültem a nőgyógyászatról (ahol amúgy már 30-a óta foglaltam a 2/1-es ágyat) a szülészetre, pontosabban a vajúdóba, másik 5-6 nyögő, síró, jajgató kismama közé...hát nem éppen életem legszebb éjszakája...Viszont ekkor a fájások még abszolút kibírhatóak voltak, abszolút rendszertelenül jöttek ugyan, de még aludni is tudtam nagyjából; ezen kívül Sudoku-t játszottam a telefonomon - hogy tetszene ez Örsnek...:)
Reggel 8-kor arra riadtam, hogy a doktornő (Dr Urbán Márta, imába foglalom a nevét) ébresztget és gyakorlatilag rögtön azután, hogy kinyitottam a szemem, egy tablettát dug a nyelvem alá. Ez az a bizonyos prosztaglandin, ami ugye beindítja a szülést...ugyanis hiába vajúdtam, a fájások gyengék voltak, és nem akartam tágulni sem. Na, ekkor kezdődött a haddelhadd. Ha lett volna tapéta a falon, lehet, hogy lekapartam volna...Hívtam Emilt, aki már úton is volt a kórház felé. Bori (a szülésznő) 9.20 körül telefonált, hogy indul, 20 perc múlva itt lesz, ami nekem akkor a végtelennek tűnt, tekintve, hogy addig nem kaphattam meg a jó kis epidurálomat. Mindenesetre bekísért az egyik, általam igen otrombának és gorombának tartott ápolónő (szülésznő?) az egyik szülőszobába, ahol már korábban többször is jártam. Kaptam egy infúziót a karomba, igaz, rosszul kötötte be, Borinak kellett átkötnie, mikor megérkezett. Mert olyan 3/4 és egész közt végre megjött, ekkor megkaphattam az érzéstelenítőt. Cseppet sem fájt, a híresztelésekkel ellentétben - mindenkinek csak ajánlani tudom, aki fél a szüléstől. Szerintem cseppet sem csökkenti a szülés pozitív élményét és a kismama érdemeit, csak a fájdalmait... Nekem nagyon jól bevált, 10től 1ig kedélyesen csevegtünk Emillel, Borival és a doktornővel. 2x el is szundítottam vajúdás közben...:) 1kor leállították az epidurált, persze közben folyamatosan kaptam az oxytocynt is, hogy a fájásokat erősítsék - na, ez nem jött be. Igazából 1től 2ig tartott a kitolási szakasz, amiből én semmit nem éreztem. Illetve csak annyit, hogy a lábaim el vannak zsibbadva, segítség kellett ahhoz is, hogy a kengyelbe felkerüljenek, és hogy a doktornő folyamatosan turkál bennem, de fájásaim nem voltak. Próbáltam nyomni, mikor azt mondták, már majd szétrobbant a fejem, dobolt a vér a füleimben, de semmi nem történt. Egyszer majdnem föladtam és elpityeredtem, de aztán megacéloztam magam, hiszen azzal nem segítek a babának, ha elhagyom magam. Végül hirtelen nagyon sokan lettek a szobában, a fiatalabbik Barna felpattant mellém, belekönyökölt a gyomromba, ő felülről nyomta a babát, alulról meg vákummal szívták ki, míg végül pontban 2 órakor világrajött Knieszner Tamás Péter, alias Bubuka. A véres részletekbe ennél jobban nem mennék bele...
Bár voltak korábban félelmeim, miszerint mi van, ha nem tetszik majd, nem lesz szép, vagy egyszerűen csak nem fogom érezni azt a bizonyos mindent elsöprő anyai szeretetet...na, az nem is rögtön jön. Ami rögtön jött, az a szerelem első látásra! :) Számomra annyira gyönyörű volt az első pillanattól kezdve, hogy csak na.Nem volt mázas, legalábbis nem nagyon, viszont eléggé kék volt. Arról nem is beszélve, hogy azt, mikor csupaszon a hasamra tették...azt nem lehet leírni szavakkal. Azt senkinek nem kéne kihagyni! Fantasztikus érzés!
Rögtön méricskélték, felöltöztették, persze csak miután Apa elvágta a köldökzsinórt. Utána kivitték, megmutatták a büszke nagyszülőknek, aztán eltolták a csecsemősökhöz. Én legközelebb csak másnap hajnalban láttam újra, mikor egy csecsemős morogva betolta, hogy "ketten vagyunk 40 babára...". Én ki voltam purcanva, bár akkor ezt korántsem éreztem, egyszerűen fel voltam dobva. Igaz, hogy kb 3/4 4ig továbbra is ott feküdtem a szülőágyon, és utána is csak tolókocsival bírtam távozni, és még este, 2 óra alvás után sem bírtam (segítséggel sem) kimenni a mosdóba...
Mindenesetre a varrás közben, ami tartott vagy negyed órát, már hívtam Csillát...:)
Mindent összevetve, ha nem lett volna az epidurál, nem hiszem, hogy ilyen pozitívan maradt volna meg bennem az élmény...De kaptam cserébe egy 4150 grammos, 58 centi hosszú korai ajándékot a szülinapomra. Nagyon sokat segített Emil jelenléte és biztatása, mindenkinek ajánlom, vegye rá a férjét és engedje be a szülőszobába!
Átkerültem a nőgyógyászatról (ahol amúgy már 30-a óta foglaltam a 2/1-es ágyat) a szülészetre, pontosabban a vajúdóba, másik 5-6 nyögő, síró, jajgató kismama közé...hát nem éppen életem legszebb éjszakája...Viszont ekkor a fájások még abszolút kibírhatóak voltak, abszolút rendszertelenül jöttek ugyan, de még aludni is tudtam nagyjából; ezen kívül Sudoku-t játszottam a telefonomon - hogy tetszene ez Örsnek...:)
Reggel 8-kor arra riadtam, hogy a doktornő (Dr Urbán Márta, imába foglalom a nevét) ébresztget és gyakorlatilag rögtön azután, hogy kinyitottam a szemem, egy tablettát dug a nyelvem alá. Ez az a bizonyos prosztaglandin, ami ugye beindítja a szülést...ugyanis hiába vajúdtam, a fájások gyengék voltak, és nem akartam tágulni sem. Na, ekkor kezdődött a haddelhadd. Ha lett volna tapéta a falon, lehet, hogy lekapartam volna...Hívtam Emilt, aki már úton is volt a kórház felé. Bori (a szülésznő) 9.20 körül telefonált, hogy indul, 20 perc múlva itt lesz, ami nekem akkor a végtelennek tűnt, tekintve, hogy addig nem kaphattam meg a jó kis epidurálomat. Mindenesetre bekísért az egyik, általam igen otrombának és gorombának tartott ápolónő (szülésznő?) az egyik szülőszobába, ahol már korábban többször is jártam. Kaptam egy infúziót a karomba, igaz, rosszul kötötte be, Borinak kellett átkötnie, mikor megérkezett. Mert olyan 3/4 és egész közt végre megjött, ekkor megkaphattam az érzéstelenítőt. Cseppet sem fájt, a híresztelésekkel ellentétben - mindenkinek csak ajánlani tudom, aki fél a szüléstől. Szerintem cseppet sem csökkenti a szülés pozitív élményét és a kismama érdemeit, csak a fájdalmait... Nekem nagyon jól bevált, 10től 1ig kedélyesen csevegtünk Emillel, Borival és a doktornővel. 2x el is szundítottam vajúdás közben...:) 1kor leállították az epidurált, persze közben folyamatosan kaptam az oxytocynt is, hogy a fájásokat erősítsék - na, ez nem jött be. Igazából 1től 2ig tartott a kitolási szakasz, amiből én semmit nem éreztem. Illetve csak annyit, hogy a lábaim el vannak zsibbadva, segítség kellett ahhoz is, hogy a kengyelbe felkerüljenek, és hogy a doktornő folyamatosan turkál bennem, de fájásaim nem voltak. Próbáltam nyomni, mikor azt mondták, már majd szétrobbant a fejem, dobolt a vér a füleimben, de semmi nem történt. Egyszer majdnem föladtam és elpityeredtem, de aztán megacéloztam magam, hiszen azzal nem segítek a babának, ha elhagyom magam. Végül hirtelen nagyon sokan lettek a szobában, a fiatalabbik Barna felpattant mellém, belekönyökölt a gyomromba, ő felülről nyomta a babát, alulról meg vákummal szívták ki, míg végül pontban 2 órakor világrajött Knieszner Tamás Péter, alias Bubuka. A véres részletekbe ennél jobban nem mennék bele...
Bár voltak korábban félelmeim, miszerint mi van, ha nem tetszik majd, nem lesz szép, vagy egyszerűen csak nem fogom érezni azt a bizonyos mindent elsöprő anyai szeretetet...na, az nem is rögtön jön. Ami rögtön jött, az a szerelem első látásra! :) Számomra annyira gyönyörű volt az első pillanattól kezdve, hogy csak na.Nem volt mázas, legalábbis nem nagyon, viszont eléggé kék volt. Arról nem is beszélve, hogy azt, mikor csupaszon a hasamra tették...azt nem lehet leírni szavakkal. Azt senkinek nem kéne kihagyni! Fantasztikus érzés!
Rögtön méricskélték, felöltöztették, persze csak miután Apa elvágta a köldökzsinórt. Utána kivitték, megmutatták a büszke nagyszülőknek, aztán eltolták a csecsemősökhöz. Én legközelebb csak másnap hajnalban láttam újra, mikor egy csecsemős morogva betolta, hogy "ketten vagyunk 40 babára...". Én ki voltam purcanva, bár akkor ezt korántsem éreztem, egyszerűen fel voltam dobva. Igaz, hogy kb 3/4 4ig továbbra is ott feküdtem a szülőágyon, és utána is csak tolókocsival bírtam távozni, és még este, 2 óra alvás után sem bírtam (segítséggel sem) kimenni a mosdóba...
Mindenesetre a varrás közben, ami tartott vagy negyed órát, már hívtam Csillát...:)
Mindent összevetve, ha nem lett volna az epidurál, nem hiszem, hogy ilyen pozitívan maradt volna meg bennem az élmény...De kaptam cserébe egy 4150 grammos, 58 centi hosszú korai ajándékot a szülinapomra. Nagyon sokat segített Emil jelenléte és biztatása, mindenkinek ajánlom, vegye rá a férjét és engedje be a szülőszobába!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
