2008.02.10
A hétvége elég zűrös volt. Sokat mászkáltunk, meglátogattuk az összes nagyszülőt, volt nagybevásárlás - amiben végre én is résztvehettem, először a Nagy Nap óta:). Ismét nem tudtam magam visszafogni, és babaruhát kellett vennem - persze szigorúan csak azért, mert szegény gyermeknek nincs mit felvennie....csak úgy nő...:) Hihetetlenül szép, kis gömbölyű pofija van és nagy kék szemei. Már a 'bennragadt' szempillái is kifordultak. Egyre csak szőkül, a sok száz fotón, amit a nap minden percében lövünk, szinte már nem is látszik az eredeti sötét haja. Halleluja a 21. század technikájáért és a digitális kameráért - nincs filmpazarlás, viszont van millió fénykép.
Az elmúlt hét vívmányai: egyre kevesebb bukás, egyre több mosoly és határozott ujjszopás. De nem ám akárhogy - először mindkét kezét használva felváltva, majd egyszerre a két öklét, végül leszűkíve a kört csak a bal kéz mutató-és hüvelykujjára, míg végül maradt csak a bal kéz hüvelykujja.Egyszerűen imádnivaló, ahogy cuppog az ujjacskáján - mit nekünk cumi, ugye.
Lassan csak beáll valamiféle rend, még ha csak minimális és esetleges is. A délelőtt nyugis, még mindig, sok alvással, evéssel, gügyögéssel, jókedvvel. Lassan - talán - állandósul a korai lefekvés (8-9 körül), a felkelés még ingadozik, reggel 6 és 9 között bármi elképzelhető. Általában jókedvűen ébredünk, eltakarítjuk az éjszaka romjait a pelusból, reggelizünk (kb 160 és 200 gr között), utána szabadfoglalkozás a pihenőszékben, majd alvás, ez olyan 2 órásra szokott sikerülni. Ébredés után ebéd, majd séta - halálosan unom a környéket róni, már csukott szemmel hazatalálok, persze az utcák nevét nem tudom. A gyerek a séta nagy részét vígan végighortyogja, amúgy sem sokat látna még ki a kocsiból, de legalább jó (?) levegőn van. Érdekes, hogy amint bekerül akár a hordozóba, akár a babakocsiba, megszúnik minden nyavalygás, mintha tudná, hogy most majd rázzák a fenekem, és nyugodtan alhatok. Séta után abban a pillanatban ébred, amint leparkoltam a kocsit a folyosón. Ilyenkor kis szünet után megint kajálunk, és a délután maradéka változó hangulatban telik el, míg Apa haza nem jön a 'gyárból'. Ez általában fél 7 körül történik, így hétkor fürdés. Egyre jobban élvezi, már meg tudjuk mosolyogtatni is a kádban. Pacsál a lábával, amúgy még mindig kicsit görcsös. Szeretem megmosni minden nap a haját, még ha ez csak annyit jelent is, hogy a fürdővízzel kicsit megdörzsölöm. Hadd szokja csak a gyűrődést! Utána vacsora, és, ha szerencsénk van, mint ahogy az utóbbi héten rászokott, szinte nem is bírja végig ébren a vacsit, annyira kidől. Így mostanában legkésőbb 9től mienk az este. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az idill - mikor végre azt hinném, beáll valamiféle rend, rögtön felborul.
Már elmúlt három hónapos, 61 cm, és - ma mértük - 7600 gr.
Nagyon okos, érdeklődő baba, mindent megfigyel, de még mindig a lámpa a nyerő, vagy bármilyen, lehetőleg erős fényforrás. Pl bele tud nézni ablakon keresztül a napba, amibe én pl nem. Ma Emil játszott vele a kedvenc színes plüss labdájával, feldobálta Bubu orra előtt. Annyira aranyos volt, próbálta követni a szemével, de csak egy kis fáziskéséssel sikerült neki;mindig akkor nézett föl, mikor a labda már ismét E kezében volt - de próbálkozott! :)
Az elmúlt hét vívmányai: egyre kevesebb bukás, egyre több mosoly és határozott ujjszopás. De nem ám akárhogy - először mindkét kezét használva felváltva, majd egyszerre a két öklét, végül leszűkíve a kört csak a bal kéz mutató-és hüvelykujjára, míg végül maradt csak a bal kéz hüvelykujja.Egyszerűen imádnivaló, ahogy cuppog az ujjacskáján - mit nekünk cumi, ugye.
Lassan csak beáll valamiféle rend, még ha csak minimális és esetleges is. A délelőtt nyugis, még mindig, sok alvással, evéssel, gügyögéssel, jókedvvel. Lassan - talán - állandósul a korai lefekvés (8-9 körül), a felkelés még ingadozik, reggel 6 és 9 között bármi elképzelhető. Általában jókedvűen ébredünk, eltakarítjuk az éjszaka romjait a pelusból, reggelizünk (kb 160 és 200 gr között), utána szabadfoglalkozás a pihenőszékben, majd alvás, ez olyan 2 órásra szokott sikerülni. Ébredés után ebéd, majd séta - halálosan unom a környéket róni, már csukott szemmel hazatalálok, persze az utcák nevét nem tudom. A gyerek a séta nagy részét vígan végighortyogja, amúgy sem sokat látna még ki a kocsiból, de legalább jó (?) levegőn van. Érdekes, hogy amint bekerül akár a hordozóba, akár a babakocsiba, megszúnik minden nyavalygás, mintha tudná, hogy most majd rázzák a fenekem, és nyugodtan alhatok. Séta után abban a pillanatban ébred, amint leparkoltam a kocsit a folyosón. Ilyenkor kis szünet után megint kajálunk, és a délután maradéka változó hangulatban telik el, míg Apa haza nem jön a 'gyárból'. Ez általában fél 7 körül történik, így hétkor fürdés. Egyre jobban élvezi, már meg tudjuk mosolyogtatni is a kádban. Pacsál a lábával, amúgy még mindig kicsit görcsös. Szeretem megmosni minden nap a haját, még ha ez csak annyit jelent is, hogy a fürdővízzel kicsit megdörzsölöm. Hadd szokja csak a gyűrődést! Utána vacsora, és, ha szerencsénk van, mint ahogy az utóbbi héten rászokott, szinte nem is bírja végig ébren a vacsit, annyira kidől. Így mostanában legkésőbb 9től mienk az este. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az idill - mikor végre azt hinném, beáll valamiféle rend, rögtön felborul.
Már elmúlt három hónapos, 61 cm, és - ma mértük - 7600 gr.
Nagyon okos, érdeklődő baba, mindent megfigyel, de még mindig a lámpa a nyerő, vagy bármilyen, lehetőleg erős fényforrás. Pl bele tud nézni ablakon keresztül a napba, amibe én pl nem. Ma Emil játszott vele a kedvenc színes plüss labdájával, feldobálta Bubu orra előtt. Annyira aranyos volt, próbálta követni a szemével, de csak egy kis fáziskéséssel sikerült neki;mindig akkor nézett föl, mikor a labda már ismét E kezében volt - de próbálkozott! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése