Néhány havonta csak megjelenek itt...

Nagyon gáz, tisztában vagyok vele. Mert minek van blogom, ha nem írok bele? Pedig sokszor lenne is mit, de mindig időhiányra fogom...

Most egy teljes hétig betegek voltunk - nem királyi a többes, valódi. Bár én csak 2 napig, Bubu szombattól szombatig volt lázas, és még ma sem vagyok benne biztos, hogy túl vagyunk rajta.

Kezdődött azzal, hogy múlt szombaton belázasodott. Estére, másnap reggelre kutya baja nem volt, ezért elmentünk Kiskunlacházára, ahol Sanyi barátunk elő-szülinapját ünnepeltük egy versenyautózással. Ő vezetett, mi megfagytunk, de tényleg élmény volt: még helikoptert is láttunk, meg Porschét, szóval a gyerek boldog volt, így mi is azok voltunk. Annak ellenére, hogy mint írtam, hideg volt (előtte 2 nappal még huszonfokok, aztán hirtelen 10 fokot zuhant a higanyszál).
Visszafelé bementünk egy étterembe ebédelni, ahol Tomikám is elég jó étvággyal evett, bár a hasát már a levesnél fájlalta. Meg is lett az ok:ebéd után viszonyleg rövid idő alatt sikerült körbehánynia az éttermet, ami egyrészt persze pocsék érzés volt (nem egy hányós típus, sőt, ez volt talán a 2. igazi hányása), másrészt módfelett ciki volt. Valahogy megfagyott a korábbi jó hangulat....továbbra is erősösdik bennem az az érzés, hogy a Gyerekesek és a Nem-Gyerekesek Kasztja ne keveredjen szórakozás céljából. Akinek nincs gyereke, azt tényleg rebootolni kell egy ilyen akció után.
Próbáltuk lefizetni a tulajt, aki persze azonnal jött a vödrével meg felmosófájával, de nem fogadott el kompenzációt, így szép csöndben elhagytuk a terepet, hadd takarítson a jóember.
Természetesen kilövésre készen ültem a gyerek mellett hátul egy Spar-os szatyorral a kezemben egész úton hazafelé, és nem a mamára gondoltam közben.... de nem lett baj, szépen bealudt, mint aki jól végezte dolgát. Kimerítő nap volt, az biztos.
Mindenesetre több ilyen jellegű baleset nem volt a héten, viszont nem volt olyan nap, hogy lázas ne lett volna. Kedden kezdtük neki adni az antibiotikumot, szerdától sűrű vendégek voltunk a WC-n, sőt, egyszer el sem ért odáig szegény gyermek.
Lassan visszazökken minden a régi kerékvágásba, szerintem holnap irány az ovi.

Nálam kedden volt a mélypont, szerdán már jobb volt, csütörtökön minden OK, erre tegnap megint torokfájás, köhögés, krákogás. Sajnos azonban nem eléggé ahhoz, hogy meghosszabbítsam kényszerpihenőmet némi igazi pihenéssel :) Bár nem panaszkodhatok: Bubunál jobb beteget elképzelni sem lehet. Nem nyűgös, nem nyafka, vidám és jókedvű volt végig, hellyel-közzel evett-ivott is rendesen.

Péntek este még buliba is eljutottunk, Emil átváltott a B oldalra :) Hála istennek ez őt egyáltalán nem viselte meg, ellentétben Örs barátunkkal, aki szinte még ünnepelni sem hagyta magát, sőt, kiejteni sem szabadott a számot előtte, mert rögtön elfelhősödött a tekintete. De könyörgöm, 30 ÉVESEK!!! Mi lesz 20 év múlva?

A lényeg, hogy volt ivászat (egyet-fizet-fizet-kettőt-kap akció volt rövidekből az Aranyhídban), volt hófehér limuzin(igen, volt tetőablakon kióbégatás, pezsgő szétlocsolása a bőrkárpiton, ismét ivászat, ordító zene, röhögés, minden, ami kell). Egy órát kocsikáztunk, aztán irány Morrison's Liget, ami meglepően kurvajó hely volt, bár lehet, hogy csak elegendő piaegység volt bennem, mindenesetre gyorsan összehaverkodtam a beengedő-és kidobófiúkkal az elején, utána hajnalig roptuk, közben persze ismét magunkhoz vettünk némi alkoholegységet. Reszletekbe nem mennék bele, mindenesetre sikerült mindenkinek igen jókedvűre hangolnia magát, és hajnali fél négykor hajtottuk kis fejünket párnáinkra.

Emlékszem, én nagyon szerettem volna valami nagy bulit csapni a saját kerek évfordulómra, de a sors úgy hozta, hogy inkább szoptattam otthon egy 13 napos csecsemőt, így ez elmaradt. Mostanában igyekszem sokat sajnáltatni magam emiatt, mert közeleg a szülinapom, és kinéztem magamnak A Telefont... ami nem olcsó, viszont röhejesen drága, de azt tudja, ami nekem FELTÉTLENÜL kell: olyan fotókat és videókat készít pocsék körülmények között is, hogy csoda.

ÉS még nincs vége az ünnepség-és ajándéksorozatnak - még most megyünk a szokásos családi rituálénkra anyósomékhoz: a húsleves-rántott hús-sült krumpli kombója verhetetlen. Ide már le merem írni, tekintve, hogy a zuram nem olvassa ezen sorokat az elkövetkezendő néhány órában, de a családi ajándék egy spéci alkalmi (értsd: méregdrága) karóra lesz, tehát a költekezés sem állt meg pénteken....

Helyzet

Igazából azt hiszem, kijelenthetem, minden rendben velünk :)
Végre nyár van, a sulinak mindjárt vége, éljük a hétköznapokat.
El sem hiszem, hogy Bubu már egy teljes "tanévet" lehúzott az oviban... Nem vagyok teljesen kibékülve a helyzettel, nem mondom, hogy minden rózsás az ovis helyzetet illetően, de ez van, ezt kell szeretni,. A gyereket illetően nincs gond, mindkét ovónő állítja, hogy beilleszkedett, nincsenek vele gondok. Azért nekem eléggé fáj a szívem, mikor megyek érte, és azt látom, hogy nem találja a helyét, ide ül, odébb megy, oda áll - leginkább az ovónők környékén található. Aztán lehet, hogy ez csak pont egy véletlensorozat.

Tegnapra ígérték a gyereknapot, bohóccal (Irina, el is jött), meg tűzoltóautóval(elfelejtettek jönni, hogy carnának sünt, ahogy Orsi barátnő mondaná). Szegény gyerek szerintem akkorát csalódott - én ígértem meg neki reggel, hogy lesz, erre tessék....:( nem tudom, hogy vezényeltek le ezt a dolgot az ovónők, de bízom benne, hogy szépen megmagyarázták a gyerekeknek.

Amivel így viszonylag frissen kiakasztottak, az a következő: Bubut csütörtökön úgy adták haza, hogy délelőtt(!) volt 37.4 (!)-es hőemelkedése és folyik az orra. Namármost, pénteken be se vittem, ne tudjátok meg, mekkora szervezést igényelt... Hozzáteszem, se aznap, se pénteken, se az egész hétvégén egy szikra hőemelkedése nem volt, az viszont tény, hogy nagyon taknyos volt.
Hétfőn reggel vittem, persze eszem ágában sem volt elvinni a gyereket orvoshoz - nem vagyok hülye: a gyerek NEM volt beteg, ok nélkül nem viszem be egy csomó köhögő-tüsszögő, vírusos-bacis gyerek közé, meg ne is raboljuk már egymás idejét a doktornővel, csókolom.
Na, kaptam tegnap reggel Judit nénitől, épphogy ki nem osztott, mint egy gyereket... Ezért délután mégis elvittem a doktornőhöz, na, ő is kiakadt rendesen, sóhajtozott meg forgatta a szemeit, kérdezte is, melyik oviba jár a gyerek... SEMMI baja nem volt, ő is megmondta, gyakran kéne fújni az orrát. Szerintem amúgy nagy ívben carnak bent a gyerekre, valamiért eldöntötték még az elején, hogy nem leszünk szimpik, én meg kapálózhatok, ahogy jólesik, akkor sem, és punktum. Egészen egyszerűen mindennek a könnyebbik végét megfogni, és ahogy lehet, megszabadulni a gyerektől...

Arra külön ki vagyok akadva, hogy semmi infónk nincs arról, mi lesz szeptembertől. Kósza hírek keringenek Judit néni távozásáról, Marika néni nyugdíjazásáról, de senki nem erősít meg semmit, pedig tán majd a gyereket is fel kéne készíteni a változásokra. nem is tudom, minek örülnék jobban...Csak Bubu szereti J.n.-t, így őt biztos megviselné (vagy pont nem, kitudja) a távozása.

Na, szóval, szerda őta, lassan egy hete taknyolódunk, az első 2 nap horror volt, a gyerek kifordult önmagából, de pénteken és a hétvégén még a korábbinál is nagyobb angyalka volt :) Egyszerűen zabálni valóan viselkedik, jókedvű megint.

Pénteken évzáró az oviban, nekem meg szünnap a suliban, mert az egész oskola osztálykirándul; jövő héten már csak 2 tanítási nap van a hétből, mert szerdán sportnap és osztályozó értekezlet, csüt-pénteken mindenféle ünnepség, sportnap, kutya tudja. Aztán finito, már csak a kísérésen kell túl lenni, az a 20-i hét.

Bubu beteg

Sajnos megértük ezt is: Bubu beteg. Most úgy igazából. eddig max fél napig tartott, ha lázas volt, a leghosszabb betegsége a kötőhártyagyulladás volt.

Most az éjjel elkezdődött, többször fent volt, sírt, torkát fájlalta. Végül szerintem nem ez volt a baj, a lényeg, hogy nem aludtunk sokat, azt viszont rossul. Reggel fél 6-tól már ébren, végig sírdogált reggel fél 9-ig, hol jobban, hol kevésbé (miközben ezeket a sorokat írom, oda se merek nézni, de végre odanyúlt egy kekszért, és rágcsálja!!! Az elsőszilárd falatok ma, éls du 4 óra van...); na. akkor kidobta a rókát szegénykém, természetesen beborítva mindent és mindenkit (értsd: engem), akkor talán egy kicsit megkönnyebbült, de a láza pillanatok alatt felszökött, 38.8 se volt semmi, de ezután 39.6 lett pillanatok alatt. Zuhany, de felöltöztetni nem hagyta már magát, csak azonnal elszundikált. Zaklatottan, nyöszörgősen, de aludt egy kicsit.

Ébredés után öltözés, lázcsillapítás, átköltözés a hálóba, TV-nézés, de tiszta kóma volt szegénykém.

Lerohantam a közértbe, közben elaludt (persze Apa itthon volt!!! :) ), és ez már egy pihentetőbb alvás volt, kb 2 órát sikerült is aludnia.

Mindenesetre nehogy azt higyjétek, hogy a háziorvos kijön - á, vigyem le ebben a pocsék időben a lázas beteg gyerekemet a sok másik beteg gyerek közé...:( Most kezd szegény feltámadni, éledezni, úgyhogy amint evett pár szem kekszet, és én is megebédeltem, lemegyünk ahhoz a félhülye orvosunkhoz, ha másra nem is jó, arra igen, hogy igazolást írjon, és receptet...

Közben megpróbált szegénykém lábra állni, de szédeleg, kóvályog, úgyhogy nem indulok el vele sehova. :) Meg kell várnunk Apát.

Azért kellemesebb események is történnek: szombaton az oviban volt majális, egész jó volt, Bubu élvezte, még lovagolás is volt! :) Kép később, most nem enged feltölteni :(
Pónilovon volt lovaglás, az egyik anyuka volt, elhozták a 3 hetes (!) kispóniját - azt látni kellett!! Hát majd' elolvadtam! Kb 50-60 cm magas volt, és egyszerűen zabálnivaló! Kitartóan rótta a köröket ő is, alig győztem fotózni :D

Most megyek, de igyekszem jönni majd friss fotókkal!

Update - 2011. 05. 10.

Hát, ezt is, mint sok mást az idén, sikerült enyhén szólva elhanyagolni...:(

Szalad az élet, peregnek a napok, csak kapkodom a fejem...

Hirtelen nem is tudom, mi történt az elmúlt néhány hónapban. A legfrissebb élmény az első ovis Anyák napja. Sajnos maga az ünnepség nem volt túl nagy volumenű, néhány anyuka ki is akadt, és nem mondhatnám, hogy nem volt igazuk némileg. Mondjuk én nem vártam sokat, sejtettem, hogy nem fogok telezokogni egy zsepit, főként, mert idegenek előtt nem is megy. Én otthon, egyedül, vagy családi körben szeretek kiborulni.

Ami engem igazából felbosszantott, az a következő. (Elöljáróban egy mondat: Bubu nem volt hajlandó szerepelni.) Azt tudni kell a gyerekről, hogy ha ébresztik, akarata ellenére, igencsak nehezen tér magához, és meglehetősen sírósra veszi a figurát.
Általában, mikor az oviban alszanak, őt hagyják egyszerűen addig aludni, míg akar és tud, legalábbis az ovónőktől így hallottam. Namármost, így történt ez az ominózus napon (kérdem én, mi a ráknak kell egy ünnepséget délután 4-kor!!!! megtartani??? Hogy haza lehessen menni 5-kor, ne kelljen egy percnél tovább sem bennmaradni??? (megint nem az én feltételezésem, de egyetértek). ) Tehát Bubut hagyták aludni egészen kb 3/4 4-ig, akkor kapkodva, rángatva elkezdték öltöztetni, aminek a végére be is értem. Szegény gyerek, azt sem tudta, merre van arccal előre, de rögtön már szerepelnie kellett --- volna, de inkább az ölemből végignézte. nem is tudok rá persze haragudni emiatt.
Na, mindegy, ezen is túl voltunk, itthon meg elmondta nem csak a saját, de a többiek versét, énekét is! :)Amúgy hihetetlen módon jó kisfiú, léehet, hogy az oviban éli ki magát, de hogy itthon szófogadó, kedves, mosolygós, az biztos. Persze egyszer-egyszer van neki si rossz napja, órája, de kinek nincs?

Angolul szeretne állandóan tanulni, mindenről kérdezi, hogy mondják angolul. Tud már rengeteg szót, elszámol 10-ig (mármint angolul), tudja a színeket.
Mesél fürdés közben: "ment egy autó, de nem vette észre az úton a teknőst, rámenbt és a teknős lapos lett. Azt mondta a teknős laposan: (? nem emlékszem, mit mondott..) Utána felmászott az autóra. "

Mostanában, kb 2 hete már magától meséli, mi történt az oviban, egyre többet mesél, aminek nagyon tudok örülni.

Néha kicsit aggaszt a tv-zés mennyisége, de sokszor nincs választási lehetőségem: amíg mosogatok, takarítgatok, teszek-veszek, sajnos őt az köti le.

Gyorsan még egy-két fotó:

Majd jövök, remélem, nem hónapok múlva! :)

Gyors összefoglaló

Annyira összesűrűsödnek a napok, a programok, a tennivalók, hogy a dokumentálás mindig elmarad... :(

Bubuval valószínűleg túl vagyunk a nehezén az ovival kapcsolatban, de legalábbis panaszt mostanában nem hallunk... Túl vagyunk az első farsangon, sajnos igazán jó kép nincs, nem voltam ott...:(

Természetesen McQueen volt, a jelmezt teljesen véletlenül, az utolsó utáni pillanatban találtam, köszönhetően Ádi anyukájának...:)

Sajnos pont azon a héten lázas volt, de azért hétfőn és kedden sikerült ott lennünk.

Új év, új ágy, gyönyörű, hatalmas felnőtt ágya van Bubunak. Viszont mivel nincs rács, nincs ami visszatartsa attól, hogy minden éjszaka kivétel nélkül átjöjjön :(. A múlt héten volt 4 nap zsinórban, hogy csak hajnalban jött át, de ettől eltekintve minden éjjel, változó időpontokban megjelenik, ilyenkor valamelyikünk átkómázik vele a saját szobájába, ahol ő folytatja az alvást, és ha épp rólam van szó, én is. Nem igazán tudjuk magunkat kipihenni, úgy érzem, itt a böjtje annak, hogy babakorában 3 hetes korától kezdve viszont végigaludta az éjszakákat.
Mindenesetre általában az éjszakai kelésektől függetlenül hajnalban kel, ébreszt minket is.

A jó hír, hogy pont ma tudatosult bennem, hogy már idejét sem tudom, mióta szoba-és ágytiszta! Nem is tudok visszaemlékezni, mikor pisilt be utoljára, szóval ezen az akadályon is túl vagyunk, hála istennek. Sőt, múlt vasárnap kint beszélgettünk apával az erkélyen, arra lettünk figyelmesek, hogy túl nagy a csönd... Bubut a WC-n találtuk, egyedül felmászott a klotyóra, és intézte ügyes bajos dolgait! Kijelentette, hogy már nagyon kellett pisilnie, így felmászott egyedül...:D


Én dolgozom, 4-e óta tanítok a XI. kerületben egy általánosban. A kollégák egytől egyig nagyon kedvesek, 2 csoportom van, a 8-adikosokat imádom, a 7-edikeseket kevésbé, de ott is van egy-két "csiszolatlan gyémánt" :) Egyelőre csak félállás; igaz, hogy a pénz kevesebb, mintha elmentem volna munkanélkülire, de legalább van némi szabadidőm. Igaz, az sem sok, mert ha lehet szarul megcsinálni egy órarendet, akkor ez úgy van... Minden nap 2 órám van, de van, hogy az első, meg a 6. .... Aki ezt kitalálta... Úszik az egész napom. Ha jövő félévben ez nem változik, nem sokáig maradok, az biztos. Amúgy sem az általános a szívem csücske, meg messze is van ez ahhoz, hogy napi 2 órát utazzak érte...

Családilag jól vagyunk, lekopogom. Apa ma elutazott Londonba, kedden érkezik. Kicsit lazulok... :D

Majd jövök!
Jó éjt!