16. hét

Tavaly ilyenkor már volt albérlőm...:)Ha jól belegondolok, Bubu már egy éves - ha hozzászámítjuk a pocakban eltöltött időt is...:)
Ma nagyon jó napunk volt, egyrészt mert gyönyörű idő volt, Anyu ki is vitte Bogyót sétálni, én addig körbeszaladtam a lakáson a porszívóval és a moppal. Másrészt nekem, igen, NEKEM is sikerült megnevettetni Bubut! Egyszerűen meg tudom ilyenkor zabálni, potyog a könnyem a nevetéstől, ő meg nem érti, miért "sírok".
Ami viszont még ennél is érdekesebb volt, hogy ma sikerült megint jól bepisilnie és átáztatnia a ruháját(eddig semmi extra nincs benne), és mikor levetkőztettem, pucérkodtunk egy kicsit, úgy, mint fürdés előtt szoktunk. Én utána nyúltam persze a tiszta ruháért, kezdtem öltöztetni, mikor éktelen sikításba kezdett és elkezdett vígasztalhatatlanul sírni. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, míg eszembe nem jutott, hogy azt hitte szegény, hogy jön a pancsi, és azt várta...csalódott szegénykém :). Ebből legalább tudom, hogy egy: szeret fürdeni, kettő: tudja, hogy mi mi után következik, vagyis igenis van értelme rendszert kialakítani már ilyen kicsi korában. Annyira aranyos volt, majd megzabáltam.
Egyre jobban megfogja a tárgyakat, a következő lépés az lesz, hogy nyúl is utánuk.
Imádom, hogy szinte kivétel nélkül mindig mosolyogva ébred...

Más. Jelentkezett egy ember Apu lakására, remélem, összejön, utálom, hogy üresen áll a lakás. És ráadásul Apu ismerte a fickót, és a gondnok Csabi is, ami számomra némileg megnyugtató. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.