Egy szép nap

Tegnap volt az egy éves házassági évfordulónk...Kaptam gyönyörű csokrot, ami nem mellesleg olyan volt, mint az esküvői csokor (ld feljebb), elmentünk vacsorázni, de a legjobb dolog este történt: Bubut akartam vígasztalni a szokásos esti fürdés utáni nyűgösködés miatt, elkezdtem énekelni neki a Boci,bocit. Nem tudom, a jó hangom tette-e be neki a kaput, de úgy elkezdett szó szerint röhögni, hogy nem bírta abbahagyni. Nekem potyogtak a könnyeim, bár a végén már megijedtem, mi lesz, ha így marad a gyerek. Ilyet még sosem csinált, egy élmény volt. Akármit csináltam, felvettem, letettem, csak nevetett. Megkoronázta a napot!(Itt jegyzem meg, hogy természetesen ma ugyanez a poén egy kicsit sem működött, akár a telefonkönyvet is olvashattam volna a gyereknek, annyira hidegen hagyták holmi bocik...)

Annyi arca van a gyereknek, hogy fel sem tudnám sorolni. Élmény figyelni, hogy változik, gyarapodik, okosodik. Hatalmas szempillák, szőke haj...Vajon minden anyuka ennyire "szerelmes" a saját fiába?

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy azt hitte, a férjénél jobban soha senkit nem fog szeretni - aztán megszületett a gyereke, és a férj pillanatok alatt a második helyre szorult, szinte észre sem veszi az ember. Ma már értem a megjegyzést: nem arról van szó, hogy kevésbé szereted életed párját, csupán kicsit a háttérbe szorul, mind fizikálisan, mind érzelmileg. Próbálok feleség is lenni, de kövezzenek meg, az anyaság valahogy fontosabb lett...Mint az egyszeri viccben Móricka: mindenről 'az' jut az eszébe. Na, nekem mindenről a gyerek jut eszembe.

Eltelt egy év, az első házas évünk. Sok minden történt, máskor 10 év alatt sem történik ennyi minden. Év elején állapotos lettem, márciusban rázúdítottam a hírt Apára is, pedig nekem is nehéz volt megemésztenem - na, én vagyok az a kismama, aki nem az első pillanattól, hm, hogy is fogalmazzak, felhőtlenül boldog... A hónap végén álomesküvő, a legjobb, amin valaha voltam, úgyhogy magasan a mérce,Móni...:))) Mi legalábbis nagyon élveztük, aki meg nem, vagy egyszerűen csak nem találta fel magát egy olyan bulin, ahol a vendégek 98 %-a 30 év alatti volt, magára vessen, nem sajnálom.

Tavasszal eladtuk a nyóckert, megvettük Csepelt :) Utána lakásfestés, felújítás (n.b. még most sincs kész sok minden, ami pedig elsőként szerepelt a fontossági listán...), beköltözés. November 6-án (október 23 helyett...) megérkezett Bubu, aki először még csak Flótáska volt:), az azt követő 5 hónap úgy elszállt, mintha egy nap lett volna. Ápr. 6-án 5 hónaposak leszünk, aztán már csak röpke egy hónap, és fél éves a nagyfiú...:) A család szeme fénye.

folyt.köv.