Sétálunk, sétálunk...

Na. Azt hiszem, most elaludt, gyorsan megpróbálom utolérni magam, ami nem lesz egyszerű. Még hogy a kismamák unatkoznak...
Bubu holnapután lesz 10 hónapos, ami azt jelenti, hogy már csak 2 hónap van hátra az első (!) szülinapjáig.
Sokat változott, de valahol mégis ugyanolyan. 8 fogunk van kint, igaz, a 4 középső mellettiek még csak éppenhogy, de azért jól észrevehetőek. Haja egyre több, egyre szőkébb és egyre jobban göndörödik. A kis lába, keze egészen "lebarnult" a napon, mivelhogy sokat csavargunk.
Nagyon kiegyensúlyozott, sokat nevet még mindig. Nagyon szépen tud egyenes háttal ülni, folyamatosan mászik, nagyon nem szereti a kötöttséget, eltekintve a babakocsiban való üléstől. A járókában néha egyáltalán nem, néha akár fél-háromnegyed órát is eljátszik. Rengeteget mászik, ha lehet, ha nem, feláll, sajnos nem mindig a legstabilabb dolgokba kapaszkodva. Néhány napja - hiába beszél az ember neki...- ismét sikerült a nagy álló ventillátorba kapaszkodva felálnia, majd egy hatalmasat perecelnie. Úgy dőlt el a ventillátorral együtt, mint egy zsákocska. Nagy szerencsémre vastag szőnyegre estek, és pont bekerült a ventillátor feje és lába közé, így kutya baja sem lett.
Nagyrészt az asztalnál szeret felállni, és onnan mindent lepakolni. Ami nem kell neki, azt nemes egyszerűséggel hajítja a háta mögé. Néhány napja rákapott a papír ill. Szilvia apró fecnikre tépkedésére, ami nem lenne baj, végül is ezért van a porszívó, de néha meg is kóstolja. Szerintem önmagában még ez sem lenne baj, főleg ha a mai Nők Lapjából a jövő hetit termelné ki, de azért olyan rosszul még nem állunk, hogy a gyerek emésztésének az újságpapírhoz kéne beállnia.
Pár napig most szörcsögött, kaptunk egy orrcseppet a helyettes doktor nénitől, ami, úgy tűnik, segített. Jövő héten azért szeretném, ha megnézné a mi doktor nénink is, főleg mert vannak tisztázandó kérdések.
Már mászik négykézláb is - Bubu, nem a doktornéni -, és ami a csúcs, arra a vezényszóra, hogy "csússzál", elkezd hátrafelé tolatni. Ezt anyu tanította meg neki, valami hihetetlen édesen lecsúszik hason fekve a kanapéról, és szépen talpon marad, és örül magának. Meg mi is neki:)
Ezt persze produkálja simán csak a földön hasalva is, ami azét különösen jó, mert ha be találna mászni valami olyan helyre, ahol én nem szeretném a gyereket tudni, a fent említett 'vezényszóra' szépen kitolat. Ami nyilván nem fog sokáig működni - úgy ébredezik a kis saját akarata, ogy éppen csak nem nyújtózkodik.
Bubu bezzeg igen. Rájött, hogy ez mennyire tetszik a kiccsaládnak, azóta ébredés után 4-5-ször is produkálja magát, nagyokat nyújtózkodik, nyög, és hallahtóan kuncog, várja a reaciónkat.
Imád még mindig csavarogni, néha az egész napot átmászkáljuk. Mindenhol szétszedik, nem tudunk úgy felülni egy buszra, villamosra, hogy legalább 2 hódolója ne akadna. Ő meg persze élvezi, vigyorog mindenkire. 10 éves korában a tükör előtt fogja mondogatni magának, hogy ő milyen szép és okos...mást se hall tőlünk:)
Nagyon tetszik neki minden piros fényforrás, értem ezt főleg a kis ledekre, ami pl anyunál van a villanykapcsolónál, vagy nálunk a DVD-n. Nagyon tud neki örülni, mikor fölfedezi, néz hátra, keresi a tekintetünket, hogy íme, megvan, ő megtalálta és ez milyen jó. Olyan arcokat tud vágni, hogy nem tudok betelni vele.
Már nagyon szépen fordul hátról hasra és vissza, semmi nehézséget nem okoz neki. Néha, amikor hason alszik el, 10 perc múlva már a hátán hortyog, kiterülve, kezét-lábát szétcsapva, mint egy kis béka. Újabb negyed óra múlva megint hason van, feneke az égben, vagy mondjuk az oldalán, keresztbe tett lábakkal. Nem lehet vele betelni. Néha csak állunk a kiságynál, és nem hisszük el, hogy a miénk...
Nyelvi készsége kimerül a dádádádá-ban és a bábábábá-ban, remélem, a helyzet azért majd változik.
Enni mostanában nem eszik valami jól, csak este, és még a melegre sem tudom fogni: nyáron nem egyszer jóval melegebb volt, mégis rendesebben evett. Megint rákaptunk a piskótás-banános tejpépre, aminek olyan az állaga, mint a tejbegríznek. Nagyon szereti, vagy ezt kap vacsorára, vagy a HIPP-es tejbegrízt, mindig más ízűt, kivéve a csokisat. Napközben gyümölcsöt, főzeléket eszik, a legújabb sláger a vadas marha rizzsel. :) Amit régen szeretett, azt mostanában nem nagyon eszi, valószínűleg már megunta. Egyre darabosabbak az ételei, amit meg is rág, legalábbis úgy csinál. Tápszert már egyáltalán nem kap hetek óta, remélem, ezzel ártani nem ártnuk, ő nem kért egyszer csak többet. Inni változatlanul sokat iszik, még mindig mindenféle babateát. Nem ártana, ha lassan a vizet is elfogadná, újra meg kell próbálnom.
Ebben a hónapban be kell szereznünk egy etetőszéket, mert néha elég disznó módra eszik, ha olyanja van, köpköd, prüszköl, repül a kaja, ázik és foltosodik a nappali teljes berendezése.
Fürdeni egyre jobba imád, a vízből kijönni egyre kevésbé. Egyre több mindent bevon a pancsolásba, flakonok, szivacsok úsznak. Fürdés közben, és úgy egyáltalán, esténként, mikor fáradt, akkor lehet a legjobban megnevettetni. Egyszer csak mondok valami szót, ami úgy megtetszik neki, hogy elkezd szó szerint szinte fuldokolva nevetni. Ilyen volt először a boci, boci, aztán a habos, a piszkos, a sárga, a buborék és azt is imádja, ha számolok neki. A szivacsból, mikor a kezére, pocakjára csavarom a vizet, harsog a fürdőszoba a nevetésétől.
Apropó, pocak: 80 cm hosszú és 11 kiló a gyerek... No comment.