Nem hiszem el, hogy szeptemberben írtam utoljára....annyira telik az idő, és olyan kevés dologra elég a 24 óra...

Persze rengeteg dolog történ is közben, már fel sem tudnám mindet idézni. Bubu novemberben ugye EGY ÉVES lett, még abban a hónapban, pontosan 26-án elindult, akkor tette meg az első igazi önálló lépéseket.

Azóta már szinte szalad, bejárja az egész lakást, kedvence a fürdőszoba, illetve a mosógép. A játékosrekeszéből mindent szépen behajigál a kádba, ha van benne víz, ha nincs, imád fürdeni, fogat mosni, mindent, ami vízzel kapcsolatos, remélem, ez így is marad.

Egyre többet ért meg, ha van kedve, még kéréseket is teljesít. Megmutattam neki a lábán lévő anyajegyet, azóta azt is mutogatja, ha kell, ha nem.:) Ideadja a kezében lévő dolgokat, mondjuk mostanában már csak ha van kedve.... Ha hívom, jön szépen uánam, tudja, hol cserélünk bugyit, egyszer meg is lepett már azzal, hogy jött be hozzám, kezében egy tiszta pelenkával, és mutogatta a sajátbugyiját vele, és mikor ellenőriztük, kiderült, hogy tényleg bekakilt! Ez mondjuk eddig csak egy egyszeri mutatvány volt...

Szépen eszik, és hála istennek eddig egyáltalán nem álogatós, hús, főzelék, hal, brokkoli...minden csúnyaságot megeszik. Ha jóllakott, vagy éppen nem kér kaját, rázza a fejét. :) Sajnos már egy ideje beteg, és mikor úgy néz ki, végre kilábaltunk belőle, újra kezdi. Tegnap kezdtük előlről a köhögést, taknyoskodást, pedig már azt hittem, túl vagyunk rajta. December végén, január elején volt egy lázas, taknyos időszaka, 38.6 körül volt a max, de azért elég rossz volt...Elvesztette az étvágyát is, s most végre a napokban megint rendesen evett, de most lehet, hogy kezdődik megint (amúgy 12 kiló körül van a gyerek, szinte csontváz...:). Persze a doktornő egy kalap sz...t se ér, fülészetre is bezavart inket, holott a gyerek szemmel láthatóan nem fájlalta a fülét - csak egy plusz túra, és némi lehetőség, hogy elkapjon valami még rondábbat a váróban üldögélő többi gyerektől. Viszont Bubu tünemény volt, fel-le kellett vele sétálgatni, volt, hogy odament egy vadidegen nénihez/bácsihoz, és belehajtotta fejét az ölébe...:)

Mindenesetre 2x kellett a dokihoz lemenni, hogy lássa, tényleg nem stimmel valami, antibiotikumot is felírt, Augmentint, de 2 nap után abba kellett hagyni az adagolását, mert pöttyös lett tőle a gyerek, plusz 2 napig volt hasmenése tőle.

Máskülönben nem nagyon bújós, csak másodpercekre engedi magát babusgatni. Ma kicsit "jobb" a helyzet, ha lehet ilyet mondani, de bár ne lenne ilyen! Láza ma még nincs, de nagyon nyomika szegény, kb 11kor aludt el, és máris ébrdezik, szerintem nem tud a bedugult orrától aludni. Próbáltam neki leszívni a nóziját, de csak némi közelharc árán sikerült, és közben majd megszakad a szívem!

Pohárból még mindig nem nagyon tud inni, mondjuk ez nagyrészt nekünk köszönhető - nem nagyon erőltetjük... Vizet sem iszik, csak teát vagy gyümölcslét.

Aludni szépen alszik az esek többségében, néha, ha rosszat álmodik, akkor kel fel éjszaka, olyankor valamelyikünk visszaaltatja. Napközben van, hogy 3 és fél órát alszik, de akkor csak egyszer egy nap, van, hogy 2x rövidebbet, mondjuk fél 11től fél egyig, aztán délután 5-fél 6tól 7ig. Este általában 8-9 között alszik el, reggel változó, h mikor kel, 7-8 között általában. Senki nem mondhatja, hogy rossz alvó a gyerek....én mégis úgy kelek fel reggel, mint akit agyonvertek. :(

Iszonyatosan huncut, annyira lehet vele játszani, birkózni, bújócskázni, kergetőzni...:) nagyon élvezi...meg én is :) Vannak kedvenc játékai, Micimackót pl nagyon szereti, és van olyan is, mint pl amit Apa vett neki karácsonyra (itt jegyzem meg, hogy mi nem nagyon vettünk neki sok mindent, szerintem még fölösleges, azonkívül nem szeretném, ha minden ünnep csak arról szólna, hogy mennyi ajándékot kap a Bubu...), állathangokat ad ki magából gombnyomásra, és beépített dallamai isvannak, na ez az a játék, amihez kb 2 hétig hozzá se piszkált, most meg nem győzi nyomkodni, nem kis örömömre...:)

Még mindig szeret csavarogni, bár öltözködni nem különösebben, a kabátbál már igen élénk tiltakozás van, és igazából tételnül ücsörögni, várakozni sem szeret, ebben is rám ütött...:)

Nagyon várom már a tavaszt, a nyarat, egyrész mert többet mehetünk ki, másrészt mert megússzuk ezt az öltözködési rítuálét. Amúgy a cipőjét nagyon szereti, imád a tépőzárral vacakolni, itthon is sűrűn játszik vele.

Egyre többet "beszél", gagyog, amit abszolút ki lehet venni, az az "apa", azt is két részletben mondja ki, a p-t elnyújtja. Egy időben ment neki az 'anya' is, azán lett belőle 'anny', most meg a nagy büdös semmi...:) Nagyon hamar elun dolgokat, játékokat, "mutatványokat", aztán el kell teljen egy kis idő, míg újra megcsinálja vagy kimondja, hamar elmegy az újdonság varázsa. Ha valami sikerül neki, borzasztóan tud örülni, meg is tapsolja magát, annak meg még jobban örül, ha nekünk tetszik a dolog. Ha megkéred, és olyan hangulata van, "kukucsol": félrehajtja a fejét, és vigyorog, közben huncutul néz. Ez persze elmondva nem nagy szám, ezt látni kell. Tud még tapsolni, megmutatja, hogy van anya füle, hol a Bubu/Tomi, hol a pocakja, a keze és a lába, a többi testrésszel egyelőre hadilábon állunk.

Szereti a mondókákat, a zenét és akármilyen furcsa, azt is, ha én énekelek neki.

Még mindig megvan az esti rítusunk: vagy velem fürdik, vagy Apa fürdeti, utána Anya megeteti, aztán szépen megbeszéljük, hogy most Bubuci aludni fog, Anya és Apa is csicsikál a másik szobában, majd reggel találkozunk, stb, és ezek után, az esetek többségében szépen, hang nélkül el is alszik Van olyan is, hogy a későbi ellenőrzés során keresztben fekszik az ágyon, lábbal felcsavarodva a rácsokra, szopizza az ujját, és elvan szép csöndben; ilyenkor nem szólok hozzá, csak gyorsan kiiszkolok a szobából...:) Hihetetlen pózokban tud elaludni, nem győzök gyönyörködni benne... Szerintem ő a legszebb, legokosabb, legaranyosabb baba a világon. De most már tényleg felébredt, mennem kell! Folyt. köv., ígérem, nem hónapok múlva...