Aki ismer minket, tudja, hogy szerelmes voltam/vagyok Bubu hajába-. Na, ez a haj nincs többé...
Szóval már régen tudtam valahol mélyen, hogy előbb-utóbb meg kell szabadítani Bubut a gyönyörű hajkoronájától, de ez inkább utóbb legyen, sőt, leges-legutóbb...
De mivel egyrészt dög meleg van, másrészt 10-ből 8-an kislánynak nézték már, plusz a múlt héten talált Emil egy szórólapot, amelyen egy gyerek hajvágást is vállaló fodrász hirdeti magát, aki ráadásul itt dolgozik tőlünk egy köpésre, úgy vettem, hogy ez az égi jel. Igazából senkinek nem szóltam (az apja még most sem tudja...), csak felhívtam Tündit, és itt következik a második égi jel: nem időpontot adott, hanem azt mondta, vár minket akár azonnal. Szóval nem volt menekvés, felszerelkeztem egy mesekönyvvel (Kiskakas gyémánt félkrajcárja, az aktuális sláger), némi keksszel és teával, és elindultunk. Mondogattam közben az én kicsikémnek, hogy megyünk a Tündihez, aki levágja a hajacskáját, szép kisfiút farag a szép kislányból, stb.
Na, hamar oda is értünk, becsüccsentünk a székbe; az első akadályt a fodrászkendő jelentette, idegesítette, hogy a kezét nem tudja használni, így rövid úton eltávolítottuk. (A kendőt, nem a kezét... ) Mondjuk ennek köszönhetően a végére úsztunk a hajban, mintha a gyereknek is kinőtt colna közben a testszőrzete, az enyémről nem is beszélve..
Elkezdtünk olvasni, Tünde meg csattogtatni. Kb félútig minden ok volt, aztán bekövetkezett a legnagyobb félelmem: fél úton kezdett raplizni. Ugyanis izzadt, a haj meg tapadt-ragadt rá és persze szúrta, meg különben is, mit kell neki ennyi ideig egy helyben ülni... Volt sírás rívás, kicsi öklendezés a szájába került hajtól, de végül csak abszolváltuk ezt a feladatot is : némi keksz és tea elfogyasztása után sikerült levágni, több körben, több kisebb pihi után, köszönhetően Tündi türelmének. Ezt utólag is köszönöm! :)
És hát az eredmény...ha lehet, még szerelmesebb vagyok bele...nem mondom, nagyon fura, szokatlan, rövid, meg izé....de szerintem nem lett gáz, csak meg kell szokni.
Szóval már régen tudtam valahol mélyen, hogy előbb-utóbb meg kell szabadítani Bubut a gyönyörű hajkoronájától, de ez inkább utóbb legyen, sőt, leges-legutóbb...
De mivel egyrészt dög meleg van, másrészt 10-ből 8-an kislánynak nézték már, plusz a múlt héten talált Emil egy szórólapot, amelyen egy gyerek hajvágást is vállaló fodrász hirdeti magát, aki ráadásul itt dolgozik tőlünk egy köpésre, úgy vettem, hogy ez az égi jel. Igazából senkinek nem szóltam (az apja még most sem tudja...), csak felhívtam Tündit, és itt következik a második égi jel: nem időpontot adott, hanem azt mondta, vár minket akár azonnal. Szóval nem volt menekvés, felszerelkeztem egy mesekönyvvel (Kiskakas gyémánt félkrajcárja, az aktuális sláger), némi keksszel és teával, és elindultunk. Mondogattam közben az én kicsikémnek, hogy megyünk a Tündihez, aki levágja a hajacskáját, szép kisfiút farag a szép kislányból, stb.
Na, hamar oda is értünk, becsüccsentünk a székbe; az első akadályt a fodrászkendő jelentette, idegesítette, hogy a kezét nem tudja használni, így rövid úton eltávolítottuk. (A kendőt, nem a kezét... ) Mondjuk ennek köszönhetően a végére úsztunk a hajban, mintha a gyereknek is kinőtt colna közben a testszőrzete, az enyémről nem is beszélve..
Elkezdtünk olvasni, Tünde meg csattogtatni. Kb félútig minden ok volt, aztán bekövetkezett a legnagyobb félelmem: fél úton kezdett raplizni. Ugyanis izzadt, a haj meg tapadt-ragadt rá és persze szúrta, meg különben is, mit kell neki ennyi ideig egy helyben ülni... Volt sírás rívás, kicsi öklendezés a szájába került hajtól, de végül csak abszolváltuk ezt a feladatot is : némi keksz és tea elfogyasztása után sikerült levágni, több körben, több kisebb pihi után, köszönhetően Tündi türelmének. Ezt utólag is köszönöm! :)
És hát az eredmény...ha lehet, még szerelmesebb vagyok bele...nem mondom, nagyon fura, szokatlan, rövid, meg izé....de szerintem nem lett gáz, csak meg kell szokni.
Íme 2 "before"- kép: (ezek is ma készültek)
Hazarongyoltunk, bevágtam mindkettőnket a kádba, jól lepancsiztuk a sok hajat, megebédeltünk, és most csicsi van. Van mit kipihenni...:)
És végül, 2 "after"-kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése