Nyaralás

Sajnos már túl vagyunk a nyaraláson, meg is emésztettük, szinte el is felejtettük...:( Olyan gyorsan elsuhant, mintha meg sem történt volna. Ismét nagy fogadkozásokba csaptunk, hogy jövőre aztán minimum két hét... ez az 5 nap tényleg szinte semmi sem volt, főleg, hogy ebből 3 nap használhatatlan volt időjárás szempontjából, dehát ehhez már igazán hozzá lehetünk szokva....

Mindenesetre a legjobb az egészben az volt, hogy Bubu rögtön megtalálta a helyét, minden 'jó' volt, sőt, néhány dolog 'nagyon jó'... :) Imádta a vizet, bár először úgy kellett 'becipelni', aztán meg nem lehetett kicipelni... Sikerült a kis csónakjába is becsalogatni, végül persze imádta.
Én meg azt imádtam, hogy végre kertben, teraszon reggelizhetünk-vacsorázhatunk, lehetett grillezni, tollasozni, napozni, amit ugye itthon, a panel 7. emeletén nehézkesen lehetne... Bubu is szépen elbóklászhatott a kertben, bogarászgatott, élvezte.

Szókincse is gyönyörűen ugrásnak indult ez alatt az egy hét alatt, ami prímán megmutatkozott a 'kabbe' kifejezésben, amit igen sűrűn hallhatott a nagyobb gyerekektől...vagy a fene tudja, honnan, nálunk nem divat. Igyekszem én sem használni fenti kifejezést már akkor sem, mikor kajával kínálom, helyette lett a 'hamm be', amit már ő is tökéletesen használ, mikor az ujjait tömi be a szánkba.

Egyébként már szinte mindent kimond, utánoz minket, mikor úgy tűnik, oda se bagózik, akkor is szinte nyúlik a füle, úgy figyel. Most olyanok vannak terítéken, hogy 'világít', 'szerintem', 'tetemő' (=temető), 'ölembe', 'adoda', 'odaadom', 'huncuka' (=huncutka), és persze vadul számol: 1, 2, 4... A három, mint olyan nem is létezik. A liftben lefelé menet hibátlanul végigmondja a számokat 7-től lefelé, ahogy azok megjelennek a kijelzőn.
"A milyen nap van ma?" kérdésre tökéletesen érthetően mondja, hogy 'péntek', ha ez nem válik be, akkor 'szombat', tekintet nélkül arra, valójában milyen nap van.
'Hány éves vagy?' - 'Kettő.'
'Hogy hívnak?' - 'Gabi' (ezt lassan sikerül Tomira köszörülnünk, nem tudom, miért pont a Gabi tetszik neki...)

A 2 legédesebb párbeszéd is elmúlt 2 hét során keletkezett. Valamit mondott, amit nem értettünk, visszakédeztem:
'Mit mondtál?' Kis szünet, majd: 'Semmi(t)'
A másik a fasírtal kapcsolatos. Kiköpte a tenyerébe (ez szerensés, mert almaevéskor a héját következetesen a földre köpködi) a fasírtot, rászóltam, hogy nehogy a földre dobja, hozza ide a tenyerembe, amit meg is tett, majd megint nyúlkált fel az asztalra, hogy 'fasírt, fasírt'. De, mondom neki, most köpted ki! Erre ő, megint némi gondolkodás után: "Másik". Imádtam!

Persze rettenetesen elfogult vagyok, milyen is lennék, de szerintem egyszerűen imádnivaló:) Mondogatom is neki folyton...