Elmúlt a húsvét, túléltük. Említésre méltó vele kapcsolatban talán annyi, hogy megint teljesen rákaptam a kreatívkodásra, Emil nagy "örömére". Az egész lakás egy káosz volt egészen eaz elmúlt hétvégéig, amikor is rendbe raktam végre a különböző teszes és kreatívos dobozaimat, és azok tartalmát, valamint eltüntettem a nyomokat ( papírfecnik széles skálája, eszközök, szerszámok, festéknyomok, ésatöbbi).
A hónap eddigi talán legfontosabb történése az Állatkert volt. Múlt pénteken nagyon szép, igazi tavaszi idő volt, úgyhogy kihasználtuk Emil szabadságának utolsó napját, és családilag kivonultunk az Állatkertbe. Az első hibát ott követtük el, hogy autóval mentünk (a parkolás lehetetlen a Zoo másfél kilométeres körzetében), a másodikat ott, hogy csak 10kor indultunk el, de tapasztalatból tudom, hogy a herceggel nem is lehet korábban...
Végül csak le tudtunk parkolni, szerencsére vittük a gyerek kocsiját is, így gyorsabban tudtunk haladni. Először szerintem nem tudta, mi a lényege az Állatkertnek, hiába meséltük neki itthon előtte, hogy hová is megyünk. Minden jobban lekötötte, mint az állatok maguk. hatalmas átépítések folynak, tele van a park munkagépekkel, elkerített területekkel, gurulós kiskocsikkal... Legközelebb a közlekedési múzeumba megyünk. Aminek kereke van, csak az tarthat számot érdeklődésre a fiamnál. :)
Kb 3 órát töltöttünk bent, az elsőben össze-vissza rohangált (volna, ha hagyjuk), aztán fáradni kezdett és nyűgösködni, de igazi nyafi nem volt egyáltalán, szóval nagyon büszke voltam rá!
Perecet ebédeltünk stílszerűen, aztán végre eljutottunk a kisállat-simogatóhoz - na, az volt a nagy szám! megsimogatták az apjával a lovacskát (én féltem tőle...mindentől félek, ami nem tud beszélni és nagyobb nálam), szétizgulta magát, annyira tetszett neki. Mikor eljöttünk, még egyszer visszaszaladt... Aztán irány a kiskecskék, azoknak a hátára még a fejét is ráhajtotta! Annyira tetszett neki, teljesen felvillanyozódott. Össze-vissza simogatott mindent, én meg arra próbáltam figyelni, hogy minél kevesebb kecskecarba lépjek bele... Élmény volt a gyereket nézni; még ma is így kommentálja: "Megsimogattad a lovacskát, Anya meg kacagott rajta" :D
Nekem a zsiráfok (iszonyú közel voltak, kihajoltak hozzánk, lehetett őket etetni; gyerekkoromban ilyen nem volt, na) és a végén a fóka-show tetszett a legjobban. Nagyon fel van újítva az egész, rá sem ismerek gyerekkorom állatkertjére. Már a kedvenc majmom sincs meg... :D (Volt egy pávián, aki akárhányszor meglátott, őrjöngeni kezdett, de szó szerint, még évekkel később is megismert! :) )
Na, szóval annak nagyon örültem, hogy az egész kirándulás jól sült el, a gyerek élvezte, jó levegőn voltunk ( a majomházról nem beszélünk... :) ), jó idő volt. nem bánom, hogy nem vittem el már tavaly. Majd nyáron megyünk még.
Pár fotó rólunk:
És az állatokról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése