Parázok

Ha tettem volna fogadalmat szilveszterkor, biztos szerepelt volna benne az, hogy rendszeresebben fogok írni a blogba; olyan gyorsan tűnnek el az emlékek, hogy mire kettőt pislogok, nem emlékszem semmire, pedig olyan jó lenne semmit nem elfelejteni ezekből a hetekből, hónapokból. Olyan gyorsan múlik az idő, olyan gyorsan változik minden, és én olyan rossz memóriával vagyok megáldva…
De ez nem olyan egyszerű….ha van is némi időm napközben, kismillió más dolgot kell csinálnom (most is, ahogy itt irkálok, az jár a fejemben, hogy szalad a konyha, kb 3 embert kéne felhívnom, fel kéne készülnöm az órámra, és a gyerek is mindjárt felébred…. Mások hogyan csinálják…? Mindenesetre imádom!
Amennyire vágytam visszamenni dolgozni úgy egy éve, most annyira szakad meg a szívem már csak a gondolatától is annak, hogy Bubut be kell adnom bölcsibe, nekem meg vissza kell kényszeríteni magam a hétköznapokba, a munka világába. Olyan ez, mint amikor közeledik a nyaralás vége…ááááááááááá….

Egyrészt fáj a szívem Bubu miatt: annyira kis jólelkű kisgyerek, semmi agresszió nincs benne, félek, még megvédeni sem fogja tudni magát, ha bekerül a közösségbe. Mert milyen esélyei lennének egy falka idősebb, lehetőleg verekedős fiútestvérrel megáldott, rafkós kölyökkel szemben? Nem tudom, hogy fogok ezzel megbirkózni, hogy ott kell hagynom egy csepp magzatom egy vadidegen helyen, vadidegen emberek között…. Plusz nekem is vissza kell találnom a „civilizációba”: cirka 2 és fél éve nem dolgozom, azt sem tudom, van-e még munkahelyem…De ha van is, minden átrendeződött, minden más, megint én leszek a gyenge láncszem…Újra megszokni mindent… :(

Ráadásul logisztikailag sem lesz a dolog egy fáklyásmenet: elvileg a munkaidőm 9-6-ig tart. Namármost, az, hogy reggel a gyereket röhögve leviszem a bölcsibe (már ha felvesznek minket egyáltalán.) fél 8 és 8 között, és én vígan beérek időben, akárhová is kell mennem, az frankó. De hogy este hogy kerül a gyerek haza, az még rejtély. 7-nél előbb nem érek haza, Apa legkorábban szerintem 6-ra tud hazajönni, a gyerekre meg csúnyán néznek, ha fél ötkor még ott csücsül szegény, mert a gondozók persze 4-kor legkésőbb le akarnak lépni, holott a munkaidejük tudtommal nekik is 6-ig tart…