Nagyon gáz, tisztában vagyok vele. Mert minek van blogom, ha nem írok bele? Pedig sokszor lenne is mit, de mindig időhiányra fogom...
Most egy teljes hétig betegek voltunk - nem királyi a többes, valódi. Bár én csak 2 napig, Bubu szombattól szombatig volt lázas, és még ma sem vagyok benne biztos, hogy túl vagyunk rajta.
Kezdődött azzal, hogy múlt szombaton belázasodott. Estére, másnap reggelre kutya baja nem volt, ezért elmentünk Kiskunlacházára, ahol Sanyi barátunk elő-szülinapját ünnepeltük egy versenyautózással. Ő vezetett, mi megfagytunk, de tényleg élmény volt: még helikoptert is láttunk, meg Porschét, szóval a gyerek boldog volt, így mi is azok voltunk. Annak ellenére, hogy mint írtam, hideg volt (előtte 2 nappal még huszonfokok, aztán hirtelen 10 fokot zuhant a higanyszál).
Visszafelé bementünk egy étterembe ebédelni, ahol Tomikám is elég jó étvággyal evett, bár a hasát már a levesnél fájlalta. Meg is lett az ok:ebéd után viszonyleg rövid idő alatt sikerült körbehánynia az éttermet, ami egyrészt persze pocsék érzés volt (nem egy hányós típus, sőt, ez volt talán a 2. igazi hányása), másrészt módfelett ciki volt. Valahogy megfagyott a korábbi jó hangulat....továbbra is erősösdik bennem az az érzés, hogy a Gyerekesek és a Nem-Gyerekesek Kasztja ne keveredjen szórakozás céljából. Akinek nincs gyereke, azt tényleg rebootolni kell egy ilyen akció után.
Próbáltuk lefizetni a tulajt, aki persze azonnal jött a vödrével meg felmosófájával, de nem fogadott el kompenzációt, így szép csöndben elhagytuk a terepet, hadd takarítson a jóember.
Természetesen kilövésre készen ültem a gyerek mellett hátul egy Spar-os szatyorral a kezemben egész úton hazafelé, és nem a mamára gondoltam közben.... de nem lett baj, szépen bealudt, mint aki jól végezte dolgát. Kimerítő nap volt, az biztos.
Mindenesetre több ilyen jellegű baleset nem volt a héten, viszont nem volt olyan nap, hogy lázas ne lett volna. Kedden kezdtük neki adni az antibiotikumot, szerdától sűrű vendégek voltunk a WC-n, sőt, egyszer el sem ért odáig szegény gyermek.
Lassan visszazökken minden a régi kerékvágásba, szerintem holnap irány az ovi.
Nálam kedden volt a mélypont, szerdán már jobb volt, csütörtökön minden OK, erre tegnap megint torokfájás, köhögés, krákogás. Sajnos azonban nem eléggé ahhoz, hogy meghosszabbítsam kényszerpihenőmet némi igazi pihenéssel :) Bár nem panaszkodhatok: Bubunál jobb beteget elképzelni sem lehet. Nem nyűgös, nem nyafka, vidám és jókedvű volt végig, hellyel-közzel evett-ivott is rendesen.
Péntek este még buliba is eljutottunk, Emil átváltott a B oldalra :) Hála istennek ez őt egyáltalán nem viselte meg, ellentétben Örs barátunkkal, aki szinte még ünnepelni sem hagyta magát, sőt, kiejteni sem szabadott a számot előtte, mert rögtön elfelhősödött a tekintete. De könyörgöm, 30 ÉVESEK!!! Mi lesz 20 év múlva?
A lényeg, hogy volt ivászat (egyet-fizet-fizet-kettőt-kap akció volt rövidekből az Aranyhídban), volt hófehér limuzin(igen, volt tetőablakon kióbégatás, pezsgő szétlocsolása a bőrkárpiton, ismét ivászat, ordító zene, röhögés, minden, ami kell). Egy órát kocsikáztunk, aztán irány Morrison's Liget, ami meglepően kurvajó hely volt, bár lehet, hogy csak elegendő piaegység volt bennem, mindenesetre gyorsan összehaverkodtam a beengedő-és kidobófiúkkal az elején, utána hajnalig roptuk, közben persze ismét magunkhoz vettünk némi alkoholegységet. Reszletekbe nem mennék bele, mindenesetre sikerült mindenkinek igen jókedvűre hangolnia magát, és hajnali fél négykor hajtottuk kis fejünket párnáinkra.
Emlékszem, én nagyon szerettem volna valami nagy bulit csapni a saját kerek évfordulómra, de a sors úgy hozta, hogy inkább szoptattam otthon egy 13 napos csecsemőt, így ez elmaradt. Mostanában igyekszem sokat sajnáltatni magam emiatt, mert közeleg a szülinapom, és kinéztem magamnak A Telefont... ami nem olcsó, viszont röhejesen drága, de azt tudja, ami nekem FELTÉTLENÜL kell: olyan fotókat és videókat készít pocsék körülmények között is, hogy csoda.
ÉS még nincs vége az ünnepség-és ajándéksorozatnak - még most megyünk a szokásos családi rituálénkra anyósomékhoz: a húsleves-rántott hús-sült krumpli kombója verhetetlen. Ide már le merem írni, tekintve, hogy a zuram nem olvassa ezen sorokat az elkövetkezendő néhány órában, de a családi ajándék egy spéci alkalmi (értsd: méregdrága) karóra lesz, tehát a költekezés sem állt meg pénteken....
2011. október 16., vasárnap
2011. május 31., kedd
Helyzet
Igazából azt hiszem, kijelenthetem, minden rendben velünk :)
Végre nyár van, a sulinak mindjárt vége, éljük a hétköznapokat.
El sem hiszem, hogy Bubu már egy teljes "tanévet" lehúzott az oviban... Nem vagyok teljesen kibékülve a helyzettel, nem mondom, hogy minden rózsás az ovis helyzetet illetően, de ez van, ezt kell szeretni,. A gyereket illetően nincs gond, mindkét ovónő állítja, hogy beilleszkedett, nincsenek vele gondok. Azért nekem eléggé fáj a szívem, mikor megyek érte, és azt látom, hogy nem találja a helyét, ide ül, odébb megy, oda áll - leginkább az ovónők környékén található. Aztán lehet, hogy ez csak pont egy véletlensorozat.
Tegnapra ígérték a gyereknapot, bohóccal (Irina, el is jött), meg tűzoltóautóval(elfelejtettek jönni, hogy carnának sünt, ahogy Orsi barátnő mondaná). Szegény gyerek szerintem akkorát csalódott - én ígértem meg neki reggel, hogy lesz, erre tessék....:( nem tudom, hogy vezényeltek le ezt a dolgot az ovónők, de bízom benne, hogy szépen megmagyarázták a gyerekeknek.
Amivel így viszonylag frissen kiakasztottak, az a következő: Bubut csütörtökön úgy adták haza, hogy délelőtt(!) volt 37.4 (!)-es hőemelkedése és folyik az orra. Namármost, pénteken be se vittem, ne tudjátok meg, mekkora szervezést igényelt... Hozzáteszem, se aznap, se pénteken, se az egész hétvégén egy szikra hőemelkedése nem volt, az viszont tény, hogy nagyon taknyos volt.
Hétfőn reggel vittem, persze eszem ágában sem volt elvinni a gyereket orvoshoz - nem vagyok hülye: a gyerek NEM volt beteg, ok nélkül nem viszem be egy csomó köhögő-tüsszögő, vírusos-bacis gyerek közé, meg ne is raboljuk már egymás idejét a doktornővel, csókolom.
Na, kaptam tegnap reggel Judit nénitől, épphogy ki nem osztott, mint egy gyereket... Ezért délután mégis elvittem a doktornőhöz, na, ő is kiakadt rendesen, sóhajtozott meg forgatta a szemeit, kérdezte is, melyik oviba jár a gyerek... SEMMI baja nem volt, ő is megmondta, gyakran kéne fújni az orrát. Szerintem amúgy nagy ívben carnak bent a gyerekre, valamiért eldöntötték még az elején, hogy nem leszünk szimpik, én meg kapálózhatok, ahogy jólesik, akkor sem, és punktum. Egészen egyszerűen mindennek a könnyebbik végét megfogni, és ahogy lehet, megszabadulni a gyerektől...
Arra külön ki vagyok akadva, hogy semmi infónk nincs arról, mi lesz szeptembertől. Kósza hírek keringenek Judit néni távozásáról, Marika néni nyugdíjazásáról, de senki nem erősít meg semmit, pedig tán majd a gyereket is fel kéne készíteni a változásokra. nem is tudom, minek örülnék jobban...Csak Bubu szereti J.n.-t, így őt biztos megviselné (vagy pont nem, kitudja) a távozása.
Na, szóval, szerda őta, lassan egy hete taknyolódunk, az első 2 nap horror volt, a gyerek kifordult önmagából, de pénteken és a hétvégén még a korábbinál is nagyobb angyalka volt :) Egyszerűen zabálni valóan viselkedik, jókedvű megint.
Pénteken évzáró az oviban, nekem meg szünnap a suliban, mert az egész oskola osztálykirándul; jövő héten már csak 2 tanítási nap van a hétből, mert szerdán sportnap és osztályozó értekezlet, csüt-pénteken mindenféle ünnepség, sportnap, kutya tudja. Aztán finito, már csak a kísérésen kell túl lenni, az a 20-i hét.
Végre nyár van, a sulinak mindjárt vége, éljük a hétköznapokat.
El sem hiszem, hogy Bubu már egy teljes "tanévet" lehúzott az oviban... Nem vagyok teljesen kibékülve a helyzettel, nem mondom, hogy minden rózsás az ovis helyzetet illetően, de ez van, ezt kell szeretni,. A gyereket illetően nincs gond, mindkét ovónő állítja, hogy beilleszkedett, nincsenek vele gondok. Azért nekem eléggé fáj a szívem, mikor megyek érte, és azt látom, hogy nem találja a helyét, ide ül, odébb megy, oda áll - leginkább az ovónők környékén található. Aztán lehet, hogy ez csak pont egy véletlensorozat.
Tegnapra ígérték a gyereknapot, bohóccal (Irina, el is jött), meg tűzoltóautóval(elfelejtettek jönni, hogy carnának sünt, ahogy Orsi barátnő mondaná). Szegény gyerek szerintem akkorát csalódott - én ígértem meg neki reggel, hogy lesz, erre tessék....:( nem tudom, hogy vezényeltek le ezt a dolgot az ovónők, de bízom benne, hogy szépen megmagyarázták a gyerekeknek.
Amivel így viszonylag frissen kiakasztottak, az a következő: Bubut csütörtökön úgy adták haza, hogy délelőtt(!) volt 37.4 (!)-es hőemelkedése és folyik az orra. Namármost, pénteken be se vittem, ne tudjátok meg, mekkora szervezést igényelt... Hozzáteszem, se aznap, se pénteken, se az egész hétvégén egy szikra hőemelkedése nem volt, az viszont tény, hogy nagyon taknyos volt.
Hétfőn reggel vittem, persze eszem ágában sem volt elvinni a gyereket orvoshoz - nem vagyok hülye: a gyerek NEM volt beteg, ok nélkül nem viszem be egy csomó köhögő-tüsszögő, vírusos-bacis gyerek közé, meg ne is raboljuk már egymás idejét a doktornővel, csókolom.
Na, kaptam tegnap reggel Judit nénitől, épphogy ki nem osztott, mint egy gyereket... Ezért délután mégis elvittem a doktornőhöz, na, ő is kiakadt rendesen, sóhajtozott meg forgatta a szemeit, kérdezte is, melyik oviba jár a gyerek... SEMMI baja nem volt, ő is megmondta, gyakran kéne fújni az orrát. Szerintem amúgy nagy ívben carnak bent a gyerekre, valamiért eldöntötték még az elején, hogy nem leszünk szimpik, én meg kapálózhatok, ahogy jólesik, akkor sem, és punktum. Egészen egyszerűen mindennek a könnyebbik végét megfogni, és ahogy lehet, megszabadulni a gyerektől...
Arra külön ki vagyok akadva, hogy semmi infónk nincs arról, mi lesz szeptembertől. Kósza hírek keringenek Judit néni távozásáról, Marika néni nyugdíjazásáról, de senki nem erősít meg semmit, pedig tán majd a gyereket is fel kéne készíteni a változásokra. nem is tudom, minek örülnék jobban...Csak Bubu szereti J.n.-t, így őt biztos megviselné (vagy pont nem, kitudja) a távozása.
Na, szóval, szerda őta, lassan egy hete taknyolódunk, az első 2 nap horror volt, a gyerek kifordult önmagából, de pénteken és a hétvégén még a korábbinál is nagyobb angyalka volt :) Egyszerűen zabálni valóan viselkedik, jókedvű megint.
Pénteken évzáró az oviban, nekem meg szünnap a suliban, mert az egész oskola osztálykirándul; jövő héten már csak 2 tanítási nap van a hétből, mert szerdán sportnap és osztályozó értekezlet, csüt-pénteken mindenféle ünnepség, sportnap, kutya tudja. Aztán finito, már csak a kísérésen kell túl lenni, az a 20-i hét.
2011. május 16., hétfő
Bubu beteg
Sajnos megértük ezt is: Bubu beteg. Most úgy igazából. eddig max fél napig tartott, ha lázas volt, a leghosszabb betegsége a kötőhártyagyulladás volt.
Most az éjjel elkezdődött, többször fent volt, sírt, torkát fájlalta. Végül szerintem nem ez volt a baj, a lényeg, hogy nem aludtunk sokat, azt viszont rossul. Reggel fél 6-tól már ébren, végig sírdogált reggel fél 9-ig, hol jobban, hol kevésbé (miközben ezeket a sorokat írom, oda se merek nézni, de végre odanyúlt egy kekszért, és rágcsálja!!! Az elsőszilárd falatok ma, éls du 4 óra van...); na. akkor kidobta a rókát szegénykém, természetesen beborítva mindent és mindenkit (értsd: engem), akkor talán egy kicsit megkönnyebbült, de a láza pillanatok alatt felszökött, 38.8 se volt semmi, de ezután 39.6 lett pillanatok alatt. Zuhany, de felöltöztetni nem hagyta már magát, csak azonnal elszundikált. Zaklatottan, nyöszörgősen, de aludt egy kicsit.
Ébredés után öltözés, lázcsillapítás, átköltözés a hálóba, TV-nézés, de tiszta kóma volt szegénykém.
Lerohantam a közértbe, közben elaludt (persze Apa itthon volt!!! :) ), és ez már egy pihentetőbb alvás volt, kb 2 órát sikerült is aludnia.
Mindenesetre nehogy azt higyjétek, hogy a háziorvos kijön - á, vigyem le ebben a pocsék időben a lázas beteg gyerekemet a sok másik beteg gyerek közé...:( Most kezd szegény feltámadni, éledezni, úgyhogy amint evett pár szem kekszet, és én is megebédeltem, lemegyünk ahhoz a félhülye orvosunkhoz, ha másra nem is jó, arra igen, hogy igazolást írjon, és receptet...
Közben megpróbált szegénykém lábra állni, de szédeleg, kóvályog, úgyhogy nem indulok el vele sehova. :) Meg kell várnunk Apát.
Azért kellemesebb események is történnek: szombaton az oviban volt majális, egész jó volt, Bubu élvezte, még lovagolás is volt! :) Kép később, most nem enged feltölteni :(
Pónilovon volt lovaglás, az egyik anyuka volt, elhozták a 3 hetes (!) kispóniját - azt látni kellett!! Hát majd' elolvadtam! Kb 50-60 cm magas volt, és egyszerűen zabálnivaló! Kitartóan rótta a köröket ő is, alig győztem fotózni :D
Most megyek, de igyekszem jönni majd friss fotókkal!
Most az éjjel elkezdődött, többször fent volt, sírt, torkát fájlalta. Végül szerintem nem ez volt a baj, a lényeg, hogy nem aludtunk sokat, azt viszont rossul. Reggel fél 6-tól már ébren, végig sírdogált reggel fél 9-ig, hol jobban, hol kevésbé (miközben ezeket a sorokat írom, oda se merek nézni, de végre odanyúlt egy kekszért, és rágcsálja!!! Az elsőszilárd falatok ma, éls du 4 óra van...); na. akkor kidobta a rókát szegénykém, természetesen beborítva mindent és mindenkit (értsd: engem), akkor talán egy kicsit megkönnyebbült, de a láza pillanatok alatt felszökött, 38.8 se volt semmi, de ezután 39.6 lett pillanatok alatt. Zuhany, de felöltöztetni nem hagyta már magát, csak azonnal elszundikált. Zaklatottan, nyöszörgősen, de aludt egy kicsit.
Ébredés után öltözés, lázcsillapítás, átköltözés a hálóba, TV-nézés, de tiszta kóma volt szegénykém.
Lerohantam a közértbe, közben elaludt (persze Apa itthon volt!!! :) ), és ez már egy pihentetőbb alvás volt, kb 2 órát sikerült is aludnia.
Mindenesetre nehogy azt higyjétek, hogy a háziorvos kijön - á, vigyem le ebben a pocsék időben a lázas beteg gyerekemet a sok másik beteg gyerek közé...:( Most kezd szegény feltámadni, éledezni, úgyhogy amint evett pár szem kekszet, és én is megebédeltem, lemegyünk ahhoz a félhülye orvosunkhoz, ha másra nem is jó, arra igen, hogy igazolást írjon, és receptet...
Közben megpróbált szegénykém lábra állni, de szédeleg, kóvályog, úgyhogy nem indulok el vele sehova. :) Meg kell várnunk Apát.
Azért kellemesebb események is történnek: szombaton az oviban volt majális, egész jó volt, Bubu élvezte, még lovagolás is volt! :) Kép később, most nem enged feltölteni :(
Pónilovon volt lovaglás, az egyik anyuka volt, elhozták a 3 hetes (!) kispóniját - azt látni kellett!! Hát majd' elolvadtam! Kb 50-60 cm magas volt, és egyszerűen zabálnivaló! Kitartóan rótta a köröket ő is, alig győztem fotózni :D
Most megyek, de igyekszem jönni majd friss fotókkal!
2011. május 10., kedd
Update - 2011. 05. 10.
Hát, ezt is, mint sok mást az idén, sikerült enyhén szólva elhanyagolni...:(
Szalad az élet, peregnek a napok, csak kapkodom a fejem...
Hirtelen nem is tudom, mi történt az elmúlt néhány hónapban. A legfrissebb élmény az első ovis Anyák napja. Sajnos maga az ünnepség nem volt túl nagy volumenű, néhány anyuka ki is akadt, és nem mondhatnám, hogy nem volt igazuk némileg. Mondjuk én nem vártam sokat, sejtettem, hogy nem fogok telezokogni egy zsepit, főként, mert idegenek előtt nem is megy. Én otthon, egyedül, vagy családi körben szeretek kiborulni.
Ami engem igazából felbosszantott, az a következő. (Elöljáróban egy mondat: Bubu nem volt hajlandó szerepelni.) Azt tudni kell a gyerekről, hogy ha ébresztik, akarata ellenére, igencsak nehezen tér magához, és meglehetősen sírósra veszi a figurát.
Általában, mikor az oviban alszanak, őt hagyják egyszerűen addig aludni, míg akar és tud, legalábbis az ovónőktől így hallottam. Namármost, így történt ez az ominózus napon (kérdem én, mi a ráknak kell egy ünnepséget délután 4-kor!!!! megtartani??? Hogy haza lehessen menni 5-kor, ne kelljen egy percnél tovább sem bennmaradni??? (megint nem az én feltételezésem, de egyetértek). ) Tehát Bubut hagyták aludni egészen kb 3/4 4-ig, akkor kapkodva, rángatva elkezdték öltöztetni, aminek a végére be is értem. Szegény gyerek, azt sem tudta, merre van arccal előre, de rögtön már szerepelnie kellett --- volna, de inkább az ölemből végignézte. nem is tudok rá persze haragudni emiatt.
Na, mindegy, ezen is túl voltunk, itthon meg elmondta nem csak a saját, de a többiek versét, énekét is! :)
Amúgy hihetetlen módon jó kisfiú, léehet, hogy az oviban éli ki magát, de hogy itthon szófogadó, kedves, mosolygós, az biztos. Persze egyszer-egyszer van neki si rossz napja, órája, de kinek nincs?
Angolul szeretne állandóan tanulni, mindenről kérdezi, hogy mondják angolul. Tud már rengeteg szót, elszámol 10-ig (mármint angolul), tudja a színeket.
Mesél fürdés közben: "ment egy autó, de nem vette észre az úton a teknőst, rámenbt és a teknős lapos lett. Azt mondta a teknős laposan: (? nem emlékszem, mit mondott..) Utána felmászott az autóra. "
Mostanában, kb 2 hete már magától meséli, mi történt az oviban, egyre többet mesél, aminek nagyon tudok örülni.
Néha kicsit aggaszt a tv-zés mennyisége, de sokszor nincs választási lehetőségem: amíg mosogatok, takarítgatok, teszek-veszek, sajnos őt az köti le.
Gyorsan még egy-két fotó:
Majd jövök, remélem, nem hónapok múlva! :)
Szalad az élet, peregnek a napok, csak kapkodom a fejem...
Hirtelen nem is tudom, mi történt az elmúlt néhány hónapban. A legfrissebb élmény az első ovis Anyák napja. Sajnos maga az ünnepség nem volt túl nagy volumenű, néhány anyuka ki is akadt, és nem mondhatnám, hogy nem volt igazuk némileg. Mondjuk én nem vártam sokat, sejtettem, hogy nem fogok telezokogni egy zsepit, főként, mert idegenek előtt nem is megy. Én otthon, egyedül, vagy családi körben szeretek kiborulni.
Ami engem igazából felbosszantott, az a következő. (Elöljáróban egy mondat: Bubu nem volt hajlandó szerepelni.) Azt tudni kell a gyerekről, hogy ha ébresztik, akarata ellenére, igencsak nehezen tér magához, és meglehetősen sírósra veszi a figurát.
Általában, mikor az oviban alszanak, őt hagyják egyszerűen addig aludni, míg akar és tud, legalábbis az ovónőktől így hallottam. Namármost, így történt ez az ominózus napon (kérdem én, mi a ráknak kell egy ünnepséget délután 4-kor!!!! megtartani??? Hogy haza lehessen menni 5-kor, ne kelljen egy percnél tovább sem bennmaradni??? (megint nem az én feltételezésem, de egyetértek). ) Tehát Bubut hagyták aludni egészen kb 3/4 4-ig, akkor kapkodva, rángatva elkezdték öltöztetni, aminek a végére be is értem. Szegény gyerek, azt sem tudta, merre van arccal előre, de rögtön már szerepelnie kellett --- volna, de inkább az ölemből végignézte. nem is tudok rá persze haragudni emiatt.
Na, mindegy, ezen is túl voltunk, itthon meg elmondta nem csak a saját, de a többiek versét, énekét is! :)
Amúgy hihetetlen módon jó kisfiú, léehet, hogy az oviban éli ki magát, de hogy itthon szófogadó, kedves, mosolygós, az biztos. Persze egyszer-egyszer van neki si rossz napja, órája, de kinek nincs?Angolul szeretne állandóan tanulni, mindenről kérdezi, hogy mondják angolul. Tud már rengeteg szót, elszámol 10-ig (mármint angolul), tudja a színeket.
Mesél fürdés közben: "ment egy autó, de nem vette észre az úton a teknőst, rámenbt és a teknős lapos lett. Azt mondta a teknős laposan: (? nem emlékszem, mit mondott..) Utána felmászott az autóra. "
Mostanában, kb 2 hete már magától meséli, mi történt az oviban, egyre többet mesél, aminek nagyon tudok örülni.
Néha kicsit aggaszt a tv-zés mennyisége, de sokszor nincs választási lehetőségem: amíg mosogatok, takarítgatok, teszek-veszek, sajnos őt az köti le.
Gyorsan még egy-két fotó:
Majd jövök, remélem, nem hónapok múlva! :)
2011. február 27., vasárnap
Gyors összefoglaló
Annyira összesűrűsödnek a napok, a programok, a tennivalók, hogy a dokumentálás mindig elmarad... :(
Bubuval valószínűleg túl vagyunk a nehezén az ovival kapcsolatban, de legalábbis panaszt mostanában nem hallunk... Túl vagyunk az első farsangon, sajnos igazán jó kép nincs, nem voltam ott...:(
Természetesen McQueen volt, a jelmezt teljesen véletlenül, az utolsó utáni pillanatban találtam, köszönhetően Ádi anyukájának...:)
Sajnos pont azon a héten lázas volt, de azért hétfőn és kedden sikerült ott lennünk.
Új év, új ágy, gyönyörű, hatalmas felnőtt ágya van Bubunak. Viszont mivel nincs rács, nincs ami visszatartsa attól, hogy minden éjszaka kivétel nélkül átjöjjön :(. A múlt héten volt 4 nap zsinórban, hogy csak hajnalban jött át, de ettől eltekintve minden éjjel, változó időpontokban megjelenik, ilyenkor valamelyikünk átkómázik vele a saját szobájába, ahol ő folytatja az alvást, és ha épp rólam van szó, én is. Nem igazán tudjuk magunkat kipihenni, úgy érzem, itt a böjtje annak, hogy babakorában 3 hetes korától kezdve viszont végigaludta az éjszakákat.
Mindenesetre általában az éjszakai kelésektől függetlenül hajnalban kel, ébreszt minket is.
A jó hír, hogy pont ma tudatosult bennem, hogy már idejét sem tudom, mióta szoba-és ágytiszta! Nem is tudok visszaemlékezni, mikor pisilt be utoljára, szóval ezen az akadályon is túl vagyunk, hála istennek. Sőt, múlt vasárnap kint beszélgettünk apával az erkélyen, arra lettünk figyelmesek, hogy túl nagy a csönd... Bubut a WC-n találtuk, egyedül felmászott a klotyóra, és intézte ügyes bajos dolgait! Kijelentette, hogy már nagyon kellett pisilnie, így felmászott egyedül...:D
Én dolgozom, 4-e óta tanítok a XI. kerületben egy általánosban. A kollégák egytől egyig nagyon kedvesek, 2 csoportom van, a 8-adikosokat imádom, a 7-edikeseket kevésbé, de ott is van egy-két "csiszolatlan gyémánt" :) Egyelőre csak félállás; igaz, hogy a pénz kevesebb, mintha elmentem volna munkanélkülire, de legalább van némi szabadidőm. Igaz, az sem sok, mert ha lehet szarul megcsinálni egy órarendet, akkor ez úgy van... Minden nap 2 órám van, de van, hogy az első, meg a 6. .... Aki ezt kitalálta... Úszik az egész napom. Ha jövő félévben ez nem változik, nem sokáig maradok, az biztos. Amúgy sem az általános a szívem csücske, meg messze is van ez ahhoz, hogy napi 2 órát utazzak érte...
Családilag jól vagyunk, lekopogom. Apa ma elutazott Londonba, kedden érkezik. Kicsit lazulok... :D
Majd jövök!
Jó éjt!
2010. szeptember 21., kedd
Kirándulás
Ma a Budakeszi Vadasparkban voltunk, tehát én is voltam a csoporttal, merthogy Bubu még kicsi és nem vitték volna el nélkülem...hogy mi mindig diszkriminálva vagyunk, csak mert Bubu még nincs 3... :(
Mindegy, szép nap volt, csak fárasztó. Gyönyörű időnk volt, bérelt busz vitt-hozott minket. Kb egy órát csatangoltunk bent, láttunk medvét, sast, gólyát, sakált, farkast, bölényt, szarvast, őzet, a gyerek nyafogott eleget, de valahol értettem szegényt. A csoport ritmusát egy az egyben a nagyokhoz igazítják, a kicsik meg tartsanak lépést! Nemhogy enni, még ropizni sem volt szabad menet közben, sőt, ami igen kiakasztó volt, az ovónénik még az egyik anyukára, Gabira rá is szóltak, mert kürtős kalácsot mert venni az ott lévő boltban, mert hogy a gyerekek nyafogni fognak érte! Könyörgöm, mi nem vagyunk óvodások! A saját pénzemen ott és azt veszek, amit akarok! Plusz ráadásul a gyerekeknek vette a kalácsot, nem magának, hogy sutyiban egy bokorban befalja az összeset! Szóval kicsit túlzás ez az ovónénik részéről, a többi anyukától hallottam már hideget-meleget róluk, de én egyelőre tartom magam, elfogadom őket, aztán majd meglátjuk.
Bubu is tök fáradt lett, mire 2 körül visszaértünk. Ebédeltek, aztán jöttünk haza, de nehogy azt higgyétek, elaludt akár egy kicsit is! Ordítás az volt, alvás nem. Hajtogatja, hogy éhes, de enni azt nem akar - ráadásul ebédelt az oviban is...Pörög, mint egy búgócsiga.
Íme néhány fotó:
Indulás előtt az ovinál:
Sztármosolyok :)
Marika nénivel:
A tömegben:
Judit nénivel:
Vivi és gabi csúnyán néz :) :
Édeskettesben:
A csoport:
Bubu egyébként nagyrészt ilyen volt:
Mindent összevetve jól sikerült a nap. örülök, hogy nem hagytuk ki...
Mindegy, szép nap volt, csak fárasztó. Gyönyörű időnk volt, bérelt busz vitt-hozott minket. Kb egy órát csatangoltunk bent, láttunk medvét, sast, gólyát, sakált, farkast, bölényt, szarvast, őzet, a gyerek nyafogott eleget, de valahol értettem szegényt. A csoport ritmusát egy az egyben a nagyokhoz igazítják, a kicsik meg tartsanak lépést! Nemhogy enni, még ropizni sem volt szabad menet közben, sőt, ami igen kiakasztó volt, az ovónénik még az egyik anyukára, Gabira rá is szóltak, mert kürtős kalácsot mert venni az ott lévő boltban, mert hogy a gyerekek nyafogni fognak érte! Könyörgöm, mi nem vagyunk óvodások! A saját pénzemen ott és azt veszek, amit akarok! Plusz ráadásul a gyerekeknek vette a kalácsot, nem magának, hogy sutyiban egy bokorban befalja az összeset! Szóval kicsit túlzás ez az ovónénik részéről, a többi anyukától hallottam már hideget-meleget róluk, de én egyelőre tartom magam, elfogadom őket, aztán majd meglátjuk.
Bubu is tök fáradt lett, mire 2 körül visszaértünk. Ebédeltek, aztán jöttünk haza, de nehogy azt higgyétek, elaludt akár egy kicsit is! Ordítás az volt, alvás nem. Hajtogatja, hogy éhes, de enni azt nem akar - ráadásul ebédelt az oviban is...Pörög, mint egy búgócsiga.
Íme néhány fotó:
Indulás előtt az ovinál:
Sztármosolyok :)
Marika nénivel:
A tömegben:
Judit nénivel:
Vivi és gabi csúnyán néz :) :
Édeskettesben:
A csoport:
Bubu egyébként nagyrészt ilyen volt:
Mindent összevetve jól sikerült a nap. örülök, hogy nem hagytuk ki...
2010. szeptember 14., kedd
És az utolsó oldal...
Elkészült végre az album utolsó oldala is, íme:
A képek sajnos nagyon rosszak, este, sötétben, egy villogó vidámparkban készültek, szóval a fényviszonyok nem voltak túl ideálisak...inkább fekete-fehérben tettem be őket az albumba, de így sem az igazi...:( viszont kihagyni meg nem akartam, mert a vidámpark maga egy élmény volt. A körbemenős kisvonatot imádta, meg a helikoptert is, mindkettőben kétszer is ment; a sárkány kissé vegyes érzelmeket váltott ki belőle és belőlem is: először nagyon élvezte, aztán az utolsó felgyorsult körben már nem annyira, de mire kiszálltunk, már újra akart menni...:)
Apa célbadobott, nyert Bubunak egy szélforgót, amit még ott a helyszínen széttörtünk, de a fejét hazahoztuk:)
Érdekes, itt nem félt, pedig itt is hangos volt a zene, sok az ember, nagy a forgatag, este is volt, sötét, meg a sok fény...de úgy látszik, a hajón megedződött. :)
A képek sajnos nagyon rosszak, este, sötétben, egy villogó vidámparkban készültek, szóval a fényviszonyok nem voltak túl ideálisak...inkább fekete-fehérben tettem be őket az albumba, de így sem az igazi...:( viszont kihagyni meg nem akartam, mert a vidámpark maga egy élmény volt. A körbemenős kisvonatot imádta, meg a helikoptert is, mindkettőben kétszer is ment; a sárkány kissé vegyes érzelmeket váltott ki belőle és belőlem is: először nagyon élvezte, aztán az utolsó felgyorsult körben már nem annyira, de mire kiszálltunk, már újra akart menni...:)
Apa célbadobott, nyert Bubunak egy szélforgót, amit még ott a helyszínen széttörtünk, de a fejét hazahoztuk:)
Érdekes, itt nem félt, pedig itt is hangos volt a zene, sok az ember, nagy a forgatag, este is volt, sötét, meg a sok fény...de úgy látszik, a hajón megedződött. :)
2010. szeptember 13., hétfő
Nyaralás - képek
Lassan elkészül végre a nyaralásos albumunk, íme az oldalak:
A fedőlap:
Megérkezés; Bubu még nem nagyon találja a helyét, de kapott egy új traktort, így az segít átvészelni a nehéz pillanatokat... ;)
Az első nap a parton. Sajnos az idő szinte végig ilyen felhős volt, persze az utolsó nap már ragyogó napsütés. Ennek ellenére élveztük a strandolást, főleg a gyerek. Azt hajtogatta egyfolytában, hogy 'menjünk nyajajni', vagyis menjünk a partra. Mikor úgy tényleg beborult, bementünk a hotel kertjébe, ahol volt homokozó is. Az egész család alagutat ásott (egy fő rombolt), várat épített.
Végre egy fotó, még ha pocsék minőség is, ahol együtt vagyunk! Este elmentünk sétálni, ettünk joghurt-fagyit (szerintem pocsék volt, de legalább drága). A szökőkút mellet találtunk egy Verdás klumpát, de egyrészt biztos valakié volt, másrészt kicsi volt Bubunak, így nem hoztuk el...:D Ezután persze végigjártuk az összes bódét ilyen klumpáért, persze nem volt.
Egyik este elmentünk egy retro-diszkó hajóra, ami kifutott, és 2 órán át ordítva szolgáltatta a diszkózenét. Sajnos Bubu eléggé félt, egész este pesztrálni kellett egy sarokban, de viszonylag könnyen elaludt. Azért mertük elvinni, mert egyrészt a fene gondolta volna, hogy így fog ordítani a zene, másrészt du. nagyot és sokáig aludt. Utólag nagyon bántam és sajnáltam szegényt, de a partra úszást nem vállaltam.
Mindezek ellenére volt néhány jó pillanatunk, nevettünk nagyokat is. És az egyik kedvenc fotóm itt készült az én két szerelmemről.
"Ne felejtsd el a napolajat!" Hát belőlünk megélnek a gyártók:minden évben újat veszünk. Bubu nem is barnult egy jottányit sem, a 30-as faktor csodákra képes. Apa szorgalmasan kente. :)
Bubu rákapott a nyaralás alatt a homokozásra is, pont, mire vége lett a nyárnak! A strandon szuper kis homokozó volt, ottfelejtett játékokkal. Ha nem a vízbe kellett menni, akkor homokozni kellett.
No comment. Kék volt már a szája, de sosem akart kijönni. Hogy kire ütött ez a gyerek...?
Na, ilyen kép se készül rólunk gyakran. Általában én fotózok, így együtt sosem szereplünk fotón. Ez is kedvencem lett...
Ezek szintén a tűzijátékon készültek, Bubu a törzshelyén.
Napozás közben. Ez persze már a hét vége felé volt.
Barátok, akikkel együtt nyaraltunk. Bubu 2 hűséges és lelkes barátja és őrzője: Andi fent, Bazsi lent.
A 3. kedvenc képem. Nem lehet nem imádni őket!
Eddigi utolsó oldal az albumból: evés közben. Bubunak direkt fasírtot kértünk sültkrumplival, de nagyjából összesen 3 falat, ha lecsúszott, én meg kaptam egy kisebb fajta bálnát hekknek árulva, a felét sem bírtam legyűrni. Még jó, hogy ott volt Apa... :) Pedig amúgy szépen evett reggeliknél és vacsoráknál, legalábbis többé-kevésbé.
Az utolsó oldal még folyamatban, később azt is felteszem. Az oldalakon majdnem mindenhol ki van hagyva hely kommenteknek, ezeket majd később írom be.
Köszönöm, ha megnézted és elolvastad!
A fedőlap:
Megérkezés; Bubu még nem nagyon találja a helyét, de kapott egy új traktort, így az segít átvészelni a nehéz pillanatokat... ;)
Az első nap a parton. Sajnos az idő szinte végig ilyen felhős volt, persze az utolsó nap már ragyogó napsütés. Ennek ellenére élveztük a strandolást, főleg a gyerek. Azt hajtogatta egyfolytában, hogy 'menjünk nyajajni', vagyis menjünk a partra. Mikor úgy tényleg beborult, bementünk a hotel kertjébe, ahol volt homokozó is. Az egész család alagutat ásott (egy fő rombolt), várat épített.
Végre egy fotó, még ha pocsék minőség is, ahol együtt vagyunk! Este elmentünk sétálni, ettünk joghurt-fagyit (szerintem pocsék volt, de legalább drága). A szökőkút mellet találtunk egy Verdás klumpát, de egyrészt biztos valakié volt, másrészt kicsi volt Bubunak, így nem hoztuk el...:D Ezután persze végigjártuk az összes bódét ilyen klumpáért, persze nem volt.
Egyik este elmentünk egy retro-diszkó hajóra, ami kifutott, és 2 órán át ordítva szolgáltatta a diszkózenét. Sajnos Bubu eléggé félt, egész este pesztrálni kellett egy sarokban, de viszonylag könnyen elaludt. Azért mertük elvinni, mert egyrészt a fene gondolta volna, hogy így fog ordítani a zene, másrészt du. nagyot és sokáig aludt. Utólag nagyon bántam és sajnáltam szegényt, de a partra úszást nem vállaltam.
Mindezek ellenére volt néhány jó pillanatunk, nevettünk nagyokat is. És az egyik kedvenc fotóm itt készült az én két szerelmemről.
"Ne felejtsd el a napolajat!" Hát belőlünk megélnek a gyártók:minden évben újat veszünk. Bubu nem is barnult egy jottányit sem, a 30-as faktor csodákra képes. Apa szorgalmasan kente. :)
Bubu rákapott a nyaralás alatt a homokozásra is, pont, mire vége lett a nyárnak! A strandon szuper kis homokozó volt, ottfelejtett játékokkal. Ha nem a vízbe kellett menni, akkor homokozni kellett.
No comment. Kék volt már a szája, de sosem akart kijönni. Hogy kire ütött ez a gyerek...?
Na, ilyen kép se készül rólunk gyakran. Általában én fotózok, így együtt sosem szereplünk fotón. Ez is kedvencem lett...
Ezek szintén a tűzijátékon készültek, Bubu a törzshelyén.
Napozás közben. Ez persze már a hét vége felé volt.
Barátok, akikkel együtt nyaraltunk. Bubu 2 hűséges és lelkes barátja és őrzője: Andi fent, Bazsi lent.
A 3. kedvenc képem. Nem lehet nem imádni őket!
Eddigi utolsó oldal az albumból: evés közben. Bubunak direkt fasírtot kértünk sültkrumplival, de nagyjából összesen 3 falat, ha lecsúszott, én meg kaptam egy kisebb fajta bálnát hekknek árulva, a felét sem bírtam legyűrni. Még jó, hogy ott volt Apa... :) Pedig amúgy szépen evett reggeliknél és vacsoráknál, legalábbis többé-kevésbé.
Az utolsó oldal még folyamatban, később azt is felteszem. Az oldalakon majdnem mindenhol ki van hagyva hely kommenteknek, ezeket majd később írom be.
Köszönöm, ha megnézted és elolvastad!
2010. szeptember 9., csütörtök
Ovis helyzet
Tegnap volt egy hete, hogy óvodába járunk, és hála istennek, lekopogom, minden jól alakul. Szeret járni, nem akar hazajönni, de ami ennél is jobb, hogy szépen eszik bent, sőt, alszik (!) is, CUMISÜVEG NÉLKÜL, és még csak be sem pisil közben! A héten hagytam bent először alvásidőre is, hétfőn nem aludt el, mert csak a dadus néni volt bent náluk, de kedden és tegnap elaludt szépen, úgy kellett keltegetni du 3 után.
Mikor meglát, nyakamba ugrik, nagy az örülés, aztán megy vissza játszani...
Ma reggel volt ugyan egy kis sírás, hogy nem akar menni, de sajnos meg is van fázva, vagy összeszedett bent valamit, már tegnap szörtyögött egy kicsit, ma meg már komoly harc árán fújta csak ki az orrát, pedig tényleg taknyoska szegény...
Mikor odaérünk, viszont semmi gond nincs már, rohan a többiekhez, illetve az autóihoz.
Tegnap megvolt az első szülőink is! Sajnos a sok jó mellett (tényleg szuperek az ovónénik, szép az ovi, rengeteg a játék, és alapvetően nagyon jó benyomásunk van mindkettőnknek apával) a szülői közösség nem túl jó. Amúgy SZMK-s lettem, Judit néni felkérésére, bár még mindig nem tiszta nekem, mi is lesz a dolgunk. Csoportpénz nincs, egy balfék apuka és anyuka feljelentést tett még az önkormányzatnál is tavaly, hogy milyen sokba kerül az ovi nekik... csak mert szedtek havi 400 ft csoportpénzt... hányok az ilyenektől...de apukán azért ott a vastag fuksz mindenhol, és persze az ő kislánya is kap abból a sok jóból, amit így majd 3-4 jóindulatú szülő fog megvenni, amit eddig az oszt.pénzből fizettek... Ráadásul vének, mint az országút, előbb néztük nagyszülőknek őket...Seggfejek.
Na, mára ennyit, holnap megpróbálok feltölteni 1-2 képet Bubu első ovis napjáról, és lassan készül a nyaralásos album is, azt is lefényképezem és feltöltöm ide.
Mikor meglát, nyakamba ugrik, nagy az örülés, aztán megy vissza játszani...
Ma reggel volt ugyan egy kis sírás, hogy nem akar menni, de sajnos meg is van fázva, vagy összeszedett bent valamit, már tegnap szörtyögött egy kicsit, ma meg már komoly harc árán fújta csak ki az orrát, pedig tényleg taknyoska szegény...
Mikor odaérünk, viszont semmi gond nincs már, rohan a többiekhez, illetve az autóihoz.
Tegnap megvolt az első szülőink is! Sajnos a sok jó mellett (tényleg szuperek az ovónénik, szép az ovi, rengeteg a játék, és alapvetően nagyon jó benyomásunk van mindkettőnknek apával) a szülői közösség nem túl jó. Amúgy SZMK-s lettem, Judit néni felkérésére, bár még mindig nem tiszta nekem, mi is lesz a dolgunk. Csoportpénz nincs, egy balfék apuka és anyuka feljelentést tett még az önkormányzatnál is tavaly, hogy milyen sokba kerül az ovi nekik... csak mert szedtek havi 400 ft csoportpénzt... hányok az ilyenektől...de apukán azért ott a vastag fuksz mindenhol, és persze az ő kislánya is kap abból a sok jóból, amit így majd 3-4 jóindulatú szülő fog megvenni, amit eddig az oszt.pénzből fizettek... Ráadásul vének, mint az országút, előbb néztük nagyszülőknek őket...Seggfejek.
Na, mára ennyit, holnap megpróbálok feltölteni 1-2 képet Bubu első ovis napjáról, és lassan készül a nyaralásos album is, azt is lefényképezem és feltöltöm ide.
2010. szeptember 1., szerda
Óvoda
A nyaralásról tettem fel képeket, igaz, nem sokat, mert sajnos nem sok sikerült jól...:( De belőlünk ennyi is elég! :) Tehát a képek linkje: http://iwiw.hu/pages/image/albumdata.jsp?albumID=5853391&userID=68688
Ma volt az első nap az óvodában!
Reggel 6.45-re állítottam ébresztést, sajnos Bubunak is sikerült pont akkor felkelnie, így nem sok előnyöm volt, de szófogadóan öltöztünk, mostuk a fogunk, izgult az ovi miatt. Sikerült 8-ra oda is érni. Elpakoltuk a holminkat, átöltöztünk, és már kezdődhetett is a játék! Gyakorlatilag ide álltam, oda álltam, leültem (25x25 cm-es kis székek voltak, elvásott a fenekem, mint Hófehérkének a törpéknél..), de gyakorlatilag egyszer sem jött oda! Szólt, mikor pisilnie kellett, a Dadus néni pisiltette meg, szó nélkül hagyta. Reggelizni nem reggelizett, többszöri kérésre odaült ugyan az asztalhoz, de 2 falat kalácson és egy korty tejen kívül nem evett semmit. A játékok jobban izgatták a fantáziáját. Egész délelőtt elvolt, játszott. Először kirakózott a Judit nénivel (aki mellesleg felháborító módon még csak 24 éves...), de persze a favoritok az autók voltak. Néha kijöttem, a sorstársakkal dumáltunk.
Ebéd előtt, olyan 11 óra után, negyed 12-kor én kijöttem, mondván, hogy elmegyek bevásárolni, majd jövök. Kint ültem a folyosón. Volt valami ugra-bugra tánci, bár ezt nem láttam, aztán elkezdődött az ebéd. Egy picit sikerült csak meglesnem: nagy meglepetésemre szépen ült a többiekkel együtt a székén, annyit láttam, hogy paradicsomleves volt, azzal leginkább csak játszott, majd hátradőlt az ülésén, és kissé emelkedett hangon közölte a Judit nénivel, hogy nem kéri. Aztán főtt krumpli volt valami mirelit hússal, abból állítólag evett, bár szerintem csak a krumpliból...Utána már nagyon keresett engem, felderült az arca nagyon, mikor Marika néni kihozta! Nagyon fáradt volt már, nem is tudta eldönteni, mit szeretne, de végül inkább maradt volna, hiába mondtam, hogy a gyerekek is alszanak most, nem játszani fognak! Végül persze eljöttünk, hulla fáradtan. Bementünk a közértbe, hogy tudjak itthon is ebédet főzni, aztán fel, kézmosás, vetkőzés, alvás - egy hang nélkül elaludt!
A mai nap 2 hozománya: egy bal fülcimpa-sérülés, isten tudja, hogy szerezte, pedig mindkét ovónéni ott ült körülötte, de nem volt belőle nagy csimm-bumm, és a másik, hogy mikor ebéd után megjelent, ékes kiejtéssel közölte velem, hogy 'lámpa', de olyan szép l hanggal, hogy ihaj. Hazafelé úton ezt gyakorolgattuk, ő is nagyon büszke volt magára! :)
Holnap már ott is hagyom, tekintve, hogy tényleg nem volt rám szüksége ma, és mert ezt javasolták az ovónénik. Ebédidőben megyek valószínűleg érte, hacsak fel nem hívnak korábban... Ha akar, ott is aludhat, de ez a másik nagy félelmem az evés mellett: hogy fog ő cumis üveg és pelenka nélkül elaludni...? A cumis üveg miatt félek, a pelenka hiányát meg dolgozzák fel az ovónénik...majd nem a szőnyeg, hanem a linóleum fölött lesz a kiságy... :)
Ma volt az első nap az óvodában!
Reggel 6.45-re állítottam ébresztést, sajnos Bubunak is sikerült pont akkor felkelnie, így nem sok előnyöm volt, de szófogadóan öltöztünk, mostuk a fogunk, izgult az ovi miatt. Sikerült 8-ra oda is érni. Elpakoltuk a holminkat, átöltöztünk, és már kezdődhetett is a játék! Gyakorlatilag ide álltam, oda álltam, leültem (25x25 cm-es kis székek voltak, elvásott a fenekem, mint Hófehérkének a törpéknél..), de gyakorlatilag egyszer sem jött oda! Szólt, mikor pisilnie kellett, a Dadus néni pisiltette meg, szó nélkül hagyta. Reggelizni nem reggelizett, többszöri kérésre odaült ugyan az asztalhoz, de 2 falat kalácson és egy korty tejen kívül nem evett semmit. A játékok jobban izgatták a fantáziáját. Egész délelőtt elvolt, játszott. Először kirakózott a Judit nénivel (aki mellesleg felháborító módon még csak 24 éves...), de persze a favoritok az autók voltak. Néha kijöttem, a sorstársakkal dumáltunk.
Ebéd előtt, olyan 11 óra után, negyed 12-kor én kijöttem, mondván, hogy elmegyek bevásárolni, majd jövök. Kint ültem a folyosón. Volt valami ugra-bugra tánci, bár ezt nem láttam, aztán elkezdődött az ebéd. Egy picit sikerült csak meglesnem: nagy meglepetésemre szépen ült a többiekkel együtt a székén, annyit láttam, hogy paradicsomleves volt, azzal leginkább csak játszott, majd hátradőlt az ülésén, és kissé emelkedett hangon közölte a Judit nénivel, hogy nem kéri. Aztán főtt krumpli volt valami mirelit hússal, abból állítólag evett, bár szerintem csak a krumpliból...Utána már nagyon keresett engem, felderült az arca nagyon, mikor Marika néni kihozta! Nagyon fáradt volt már, nem is tudta eldönteni, mit szeretne, de végül inkább maradt volna, hiába mondtam, hogy a gyerekek is alszanak most, nem játszani fognak! Végül persze eljöttünk, hulla fáradtan. Bementünk a közértbe, hogy tudjak itthon is ebédet főzni, aztán fel, kézmosás, vetkőzés, alvás - egy hang nélkül elaludt!
A mai nap 2 hozománya: egy bal fülcimpa-sérülés, isten tudja, hogy szerezte, pedig mindkét ovónéni ott ült körülötte, de nem volt belőle nagy csimm-bumm, és a másik, hogy mikor ebéd után megjelent, ékes kiejtéssel közölte velem, hogy 'lámpa', de olyan szép l hanggal, hogy ihaj. Hazafelé úton ezt gyakorolgattuk, ő is nagyon büszke volt magára! :)
Holnap már ott is hagyom, tekintve, hogy tényleg nem volt rám szüksége ma, és mert ezt javasolták az ovónénik. Ebédidőben megyek valószínűleg érte, hacsak fel nem hívnak korábban... Ha akar, ott is aludhat, de ez a másik nagy félelmem az evés mellett: hogy fog ő cumis üveg és pelenka nélkül elaludni...? A cumis üveg miatt félek, a pelenka hiányát meg dolgozzák fel az ovónénik...majd nem a szőnyeg, hanem a linóleum fölött lesz a kiságy... :)
2010. augusztus 23., hétfő
Hujjá, hujjá, megyünk nyajalni!
Illetve sajnos már meg is jöttünk...:( Csak egy hét volt, de az legalább jó volt, és jó sűrű... Az idő elég vegyes volt, bár még a legrosszabb napon sem esett az eső, és össz-vissz egy napig nem voltunk lent a parton. Voltunk viszont vidámparkban, retro-diszkóhajón, vizibicikliztünk, láttunk tűzijátékot, még moziban is voltunk (Shrek 465-ik része), szóval nem nagyon volt időnk unatkozni.
Tegnap este jöttünk haza, leégve-barnulva, Emil reggel duzzogva elvonult dolgozni, mi meg nekiláttunk rendbe tenni a lakást, mosni a hazahozott szennyest, és persez reggelizni, merthogy hála istennek rászoktunk a rendes reggelizésre a balatoni egy hét alatt, és nem akarnám megszakítani ezt a jó szokást, szemben az eddigi reggeli nassolással.
És valamikor kora délután villámcsapásként hívtak fel az óvodából, hogy mehet a Bubu szeptember 1-től! Eddig abban a tudatban ringattuk magunk, hogy majd nov. 8-tól járunk, erre tessék. Mindenem remegett vagy 20 percig, lesokkoltam az egész családot, de ennek így kellett lennie, jobb is így. Legalább nem újként kerül a csoportba, nem lesz az "új fiú", együtt szokik be a többiekkel, plusz még most jó idő van, játszanak a kertben, ez talán segíteni fog neki a beszokásban. Nagyon-nagyon remélem, nem lesz gond, nagyon félek attól a pillanattól, mikor ott kell majd hagynom egyedül, de remélem, nem a vészmadaraknak lesz igazuk... ma már voltam beíratni is, és ma kellett befizetni az ebédpénzt is. Majd meglátjuk, remélem, nem fogom megbánni. A szívem szakad meg, borzasztó rossz érzés kiengedni az én kicsi egyszem fiamat a kezeim közül... Szerintem én jobban fogok szenvedni... 2007 márciusa óta vagyok itthon, és az első majdnem 3 évét együtt töltöttük... Szívem szerint itthon tartanám még legalább novemberig, de abban bízok, hogy neki így könnyebb lesz.
Az egész napom arról szólt, hogy telefonálgattam körbe-körbe, család, munkahely,orvos... A hátralévő hétben valószínűleg egy csomó dolgot be kell majd szereznünk, orvoshoz és védőnőhöz kell majd mennünk igazolásokért, és holnap még az oviba is vissza kell mennünk a gyerek törzskönyvéért, amit a védőnővel kell majd kitöltetnünk. Emil holnap és pénteken szabin lesz, legalább ő is tud majd velünk jönni, és lesz egy hosszú hétvégénk is együtt.
Na, vége a panasznapnak, megyek tanítani, meg persze a sebeimet nyalogatni...
Képeket rakok majd fel a nyaralásról, de most szaladnom kell!
Tegnap este jöttünk haza, leégve-barnulva, Emil reggel duzzogva elvonult dolgozni, mi meg nekiláttunk rendbe tenni a lakást, mosni a hazahozott szennyest, és persez reggelizni, merthogy hála istennek rászoktunk a rendes reggelizésre a balatoni egy hét alatt, és nem akarnám megszakítani ezt a jó szokást, szemben az eddigi reggeli nassolással.
És valamikor kora délután villámcsapásként hívtak fel az óvodából, hogy mehet a Bubu szeptember 1-től! Eddig abban a tudatban ringattuk magunk, hogy majd nov. 8-tól járunk, erre tessék. Mindenem remegett vagy 20 percig, lesokkoltam az egész családot, de ennek így kellett lennie, jobb is így. Legalább nem újként kerül a csoportba, nem lesz az "új fiú", együtt szokik be a többiekkel, plusz még most jó idő van, játszanak a kertben, ez talán segíteni fog neki a beszokásban. Nagyon-nagyon remélem, nem lesz gond, nagyon félek attól a pillanattól, mikor ott kell majd hagynom egyedül, de remélem, nem a vészmadaraknak lesz igazuk... ma már voltam beíratni is, és ma kellett befizetni az ebédpénzt is. Majd meglátjuk, remélem, nem fogom megbánni. A szívem szakad meg, borzasztó rossz érzés kiengedni az én kicsi egyszem fiamat a kezeim közül... Szerintem én jobban fogok szenvedni... 2007 márciusa óta vagyok itthon, és az első majdnem 3 évét együtt töltöttük... Szívem szerint itthon tartanám még legalább novemberig, de abban bízok, hogy neki így könnyebb lesz.
Az egész napom arról szólt, hogy telefonálgattam körbe-körbe, család, munkahely,orvos... A hátralévő hétben valószínűleg egy csomó dolgot be kell majd szereznünk, orvoshoz és védőnőhöz kell majd mennünk igazolásokért, és holnap még az oviba is vissza kell mennünk a gyerek törzskönyvéért, amit a védőnővel kell majd kitöltetnünk. Emil holnap és pénteken szabin lesz, legalább ő is tud majd velünk jönni, és lesz egy hosszú hétvégénk is együtt.
Na, vége a panasznapnak, megyek tanítani, meg persze a sebeimet nyalogatni...
Képeket rakok majd fel a nyaralásról, de most szaladnom kell!
2010. augusztus 11., szerda
Nem tűntem el...csak kicsit...
Tudom, borzasztó vagyok. Nem vagyok képes írni a blogomat, tartani a kapcsolatot a barátaimmal, ha még egyáltalán vannak… Ezt a bejegyzést is már 3 napja írom… De annyi minden történik, és nem feltétlen nagy dolgok, úgy el tud menni egy nap! Főleg most, nyáron. Csavargunk egy csomót, alig vagyunk itthon. Jól fel is borult az alvásrendszerünk, sajnos nem nagyon alszik már napközben, csak elvétve. Illetve ugyanaz igaz az alvására, mint az evésére: itthon semmit, máshol sokat. Pedig az evésével kapcsolatban is sok elvemet sutba dobtam már, mégsem eszik itthon jóformán semmit. Mindegy, hogy én főzök, vagy hozzuk valahonnan. Szerintem le is fogyott rendesen, de Emil szerint pont jó és ne képzeljünk oda olyasmit, ami nincs. Pont.
Viszont legalább szobatiszták vagyunk. Kb június közepén, de az biztos, hogy nyár elején kezdődött, összesen 2x pisilt a parkettára az elején, aztán jóval később még 2x, de az inkább amolyan sztrájk-féle volt, hogy figyeljek már rá! Nagydolog is kb 2-3x ment be a bugyiba. Egyre hosszabb távokon vittem el pelus nélkül, mostanra akármennyit kibír, és szól, ha pisilni, kakilni kell. Ja, és nem ám a bilibe, azt alig használtuk, rögtön a WC-be intézzük... Alváshoz persze azért még kell a pelenka.
Amúgy
Hihetetlenül jó a füle, mindent meghall, ha kéne, ha nem. Szavakat talál ki (’megpenem” = meglapogatja a kanállal az ételt, utána közli: „megpentem”. A többire már nem is emlékszem, pedig nagyon jókat szoktam nevetni rajta.). Imádja a mézeskalácsot, a „cuki méretűt” (= mini puszedli), a paprikás karikákat, a kiflicsücsköt (de már legalább megeszi a többi részét is, ha olyanja van), minden reggel kakaózunk,
2 hete mindkettőnknek kötőhártya-gyulladása volt, neki elmúlt, nekem a múlt hét végére visszajött, rosszabb volt, mint előtte. Most szorgalmasan csöpögtetek…
Jövő héten nyaralunk, alig várjuk! Bár egyre jobban keseredek el: természetesen megint pocsék időnk lesz. 15-én utazunk, addig 30 fok feletti a hőmérdéklet, de aznap zuhanórepülésbe kezd… (koponyeg.hu) Minden egyes évben a nyaralás hete hihetetlenül pocsék, előtte-utána szuper az idő! Abban bízom csak, hogy addig még változhat az előrejelzés, meg a szálloda is kínál egy csomó programot, de ki látott már olyat, hogy ott vagyunk a Balaton parton, és no fürdés??
Mostanában amúgy minden szabadidőm (és pénzem L ) a scrapbookra megy el; imádom feldolgozni azt a rengeteg képet, ami folyamatosan készül Buburól. Megcsináltam már az esküvői albumunkat is, majd mutatok képet! J A másik nagy projektem Bubu 2010-es éve, ami azért jó, mert folyamatosan tudom bővíteni, és már utolértem magam, vagyis júliusnál tartok. Az előző évekből is max egy mini vagy közepes album fog készülni, kevesebb képpel, mert nem győzöm alapanyaggal…
Igyekszem írni, megígérem…
2010. április 23., péntek
Scrapbook
Új hobbim van, Apa persze nem repes...
Egy: mostanában nem nagyon alszom, így egyedül kell esténként elaludnia. Szabadidőm többi részét is természetesen felemészti, pedig még az elején tartok csak...
Kettő: iszonyat pénzbe kerül...
Az a vicces, hogy bár korábban is ismertem a dolgot, soha nem kattantam rá. Pár héttel ezelőtt a főnököm említette meg, hogy ez lett a hobbija, akkor még csak egyiken be, másikon ki. Valamiért, azt sem tudom megmondani, mikor pontosan, katt, és azóta pörgök rajta ezerrel. Persze mint mindenbe, ebbe is százzal megyek bele, gyűjtök, mentegetek, rendezek, vásárolok...kész alkotás még csak egy fél...
Szóval a scrapbook tulajdonképpen röviden összefoglalva kreatív albumkészítést jelent, aminek alapja természetesen a fotó maga, ehhez jönnek a különféle díszítő elemek, leírások, extrák, függetlenül attól, hogy digitális formában, vagy hagyomásnyos módon készül az album. (Én természetesen mindkettőbe belevágtam - digitális cucc csilliárd mennyiségű van a neten, természetesen ingyen (freebies), és még csak a fotókat sem kell kinyomtatni hozzá. Viszont a hagyományos fajta, bár jóval drágább, mégiscsak kreatívabb, kézzel foghatóbb, plusz ajándékba is készíthető.
Én Anyunak gondoltam ki egy albumot szülinapjára, ami most vasárnap (emberek, szavazás!!!) lesz, és mit gondoltok, hány oldalával vagyok kész az albumnak? Igen, egynek sem... Már szóltam Anyunak, hogy ne számítson időben érkező ajándékra, egyszer csak majd lesz, és kész.
Ha lesz kész egy oldal, úgy igazán, majd fotózom, és megosztom veletek.
Egyéb: fentiek miatt semmi másra nem jut idő, több barátnő/rokon/ismerős kérdezte, hogy mondott-e valami rosszat, ami miatt nem jelentkezek...
Őszintén szólva ha a gyerek ébren van, vagy megyünk valahova, vagy játszóterezünk, vagy pakolok-takarítok egy kicsit (tegnap 2-t is főztem: volt sonkatorta /isteni recept, én, aki utálom a franciasalátát, még én is imádom, pedig nagyon hasonló az alapjuk/ és sajtos csőben sült karfiol.), meg persze az örök tanítás... Amiből őszintén szólva kicsit már elegem van...kezdem nagyon megunni. És nem magát a tanítást, csak kezdek belefásulni, beleunni, kezd elkopni valahogy a lelkesedés, csak az a baj, hogy a munkámon is meglátszik. Lehet, ez is része a tavaszi fáradtságnak?
Felébredt a Bubu, mennem kell...
Egy: mostanában nem nagyon alszom, így egyedül kell esténként elaludnia. Szabadidőm többi részét is természetesen felemészti, pedig még az elején tartok csak...
Kettő: iszonyat pénzbe kerül...
Az a vicces, hogy bár korábban is ismertem a dolgot, soha nem kattantam rá. Pár héttel ezelőtt a főnököm említette meg, hogy ez lett a hobbija, akkor még csak egyiken be, másikon ki. Valamiért, azt sem tudom megmondani, mikor pontosan, katt, és azóta pörgök rajta ezerrel. Persze mint mindenbe, ebbe is százzal megyek bele, gyűjtök, mentegetek, rendezek, vásárolok...kész alkotás még csak egy fél...
Szóval a scrapbook tulajdonképpen röviden összefoglalva kreatív albumkészítést jelent, aminek alapja természetesen a fotó maga, ehhez jönnek a különféle díszítő elemek, leírások, extrák, függetlenül attól, hogy digitális formában, vagy hagyomásnyos módon készül az album. (Én természetesen mindkettőbe belevágtam - digitális cucc csilliárd mennyiségű van a neten, természetesen ingyen (freebies), és még csak a fotókat sem kell kinyomtatni hozzá. Viszont a hagyományos fajta, bár jóval drágább, mégiscsak kreatívabb, kézzel foghatóbb, plusz ajándékba is készíthető.
Én Anyunak gondoltam ki egy albumot szülinapjára, ami most vasárnap (emberek, szavazás!!!) lesz, és mit gondoltok, hány oldalával vagyok kész az albumnak? Igen, egynek sem... Már szóltam Anyunak, hogy ne számítson időben érkező ajándékra, egyszer csak majd lesz, és kész.
Ha lesz kész egy oldal, úgy igazán, majd fotózom, és megosztom veletek.
Egyéb: fentiek miatt semmi másra nem jut idő, több barátnő/rokon/ismerős kérdezte, hogy mondott-e valami rosszat, ami miatt nem jelentkezek...
Őszintén szólva ha a gyerek ébren van, vagy megyünk valahova, vagy játszóterezünk, vagy pakolok-takarítok egy kicsit (tegnap 2-t is főztem: volt sonkatorta /isteni recept, én, aki utálom a franciasalátát, még én is imádom, pedig nagyon hasonló az alapjuk/ és sajtos csőben sült karfiol.), meg persze az örök tanítás... Amiből őszintén szólva kicsit már elegem van...kezdem nagyon megunni. És nem magát a tanítást, csak kezdek belefásulni, beleunni, kezd elkopni valahogy a lelkesedés, csak az a baj, hogy a munkámon is meglátszik. Lehet, ez is része a tavaszi fáradtságnak?
Felébredt a Bubu, mennem kell...
Piros (hm... inkább sárga...) betűs ünnep
Nem is tudom, hogy kezdjem. Hogy vezeti be az ember írott formában, hogy az egy szem majdnem-két-és-fél-éves fia végre belepisilt a bilibe? Nem tudok itt ujjongani, ugrálni, könnybe lábadt szemmel puszilgatni a gyereket, mint azt tettem ma reggel élőben...na jó, nem ugráltam, de a többi stimmel. :)
Szóval képzeljétek, megtörtént a csoda: semmi erőltetés, semmi könyörgés, ment magától minden, mint a karikacsapás... Ébredés utáni tisztábatétel,párbeszédünk a történés előtt nagyjából így hangza vala:
- Ajjaj.
- Mi a baj, kisfiam?
- Pisilni kell. (épp nem volt már rajta a bugyi)
- Akkor hozhatom a bilit? (rutin kérdés, mondhatni, költőinek szánt)
- Igen.
- És belepisilsz?
- Igen.
Anya megy, bili hoz, vérmes reményeket persze eseményhez nem fűz.
Bubu ráül, nézi, vár... és megszólalt a muzsika. De tényleg; zenélő bilink van... Azt hittem, elájulok. Olyan büszke lettem rá, de azt hiszem, ezt mindezen már túl levő anyukáknak nem kell mesélnem...
Nagyjából minden rokont felhívtam, veletek meg itt osztom meg az örömhírt! :D Sajnos fotó nincs, annyira gyors nem vagyok... :D
Szóval képzeljétek, megtörtént a csoda: semmi erőltetés, semmi könyörgés, ment magától minden, mint a karikacsapás... Ébredés utáni tisztábatétel,párbeszédünk a történés előtt nagyjából így hangza vala:
- Ajjaj.
- Mi a baj, kisfiam?
- Pisilni kell. (épp nem volt már rajta a bugyi)
- Akkor hozhatom a bilit? (rutin kérdés, mondhatni, költőinek szánt)
- Igen.
- És belepisilsz?
- Igen.
Anya megy, bili hoz, vérmes reményeket persze eseményhez nem fűz.
Bubu ráül, nézi, vár... és megszólalt a muzsika. De tényleg; zenélő bilink van... Azt hittem, elájulok. Olyan büszke lettem rá, de azt hiszem, ezt mindezen már túl levő anyukáknak nem kell mesélnem...
Nagyjából minden rokont felhívtam, veletek meg itt osztom meg az örömhírt! :D Sajnos fotó nincs, annyira gyors nem vagyok... :D
2010. április 12., hétfő
Még néhány fotó...
...mert azokból sosem elég :D
Szerelmeim
Minizsiráf, született március negyedikén
Imádom a tavaszt!
Gyönyörű
...és anyáé...Ilyet eddig csak TV-ben láttam. Hihetetlen, hogy tudja szeretni, hogy tud vele játszani :) Tisztára megható volt! Ő is mostanában született!
Mi ketten
A fóka-só tökéletes volt végszónak. Úgy tudom élvezni, mint egy gyerek.
Néha de jó lenne megint gyereknek lenni... :)
Szerelmeim
Minizsiráf, született március negyedikén
Imádom a tavaszt!
Gyönyörű
A páratartalom kiűzött a teremből, ennyi maradt
Őket is lehetett etetni, egy csajszi próbált is rávenni, de én megint passzoltam... túl nagy és túl nagyot tud köpni...
Bubu abszolút kedvence...
Bubu abszolút kedvence...
Mi ketten
A fóka-só tökéletes volt végszónak. Úgy tudom élvezni, mint egy gyerek. Néha de jó lenne megint gyereknek lenni... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
