Megint eltelt egy hónap...

Bogyó egy hét múlva lesz 5 hónapos, de hazudnék, ha azt mondanám, túl sok minden látványos történt az elmúlt hónapban. Még nem ül, áll vagy szaval Keats-et, de azért haladunk. Még mindig erősen nyáladzik, de fognak egyelőre nyoma sincs. Viszont mindent megragad és betöm(ne) a szájába. Az ujját csak akkor szopja, mikor éhes vagy álmos. A cumi fogalmát már el is felejtette.

Jó nagy baba, már 8700 g körül van, és vagy 68 cm, de legalább az utóbbi hetekben nem eszik már olyan irdatlan mennyiséget. Kb egy hónapja kezdtük el a hozzátáplálást, érdekes eredménnyel.

1: krumplit nem eszik - egyéb sós ízt még nem kínáltunk.

2: az almát reszelten, magában szereti, már egy felet is megeszik egy étkezéskor.

3: ezen kívül a babakonzervekből az almás-őszibarackos-baános variációkat eszi, és egyre szebben - már több marad bent, mint kerül kívülre, és egész szépen eszik.

Annyira édes, mikor tátja a száját az újabb falatért!És már egész türelmes, holott az elején még rögtön tiltakoott, ha nem turbó-üzemmódban került a szájába az új falat.

A banános tejpép is nagyon szépen csúszik, volt, hogy ezt bolondítottam meg reszelt almával. A következő állomás a vaníliás tejpép és a zöldborsó-püré lesz. Ha valami mást is kap egy-egy étkezés alkalmával, mint tápszert, akkor abból elég szokott lenni a 150 gr.

Ha két kajálás közt megéhezik, teát adunk neki, azt nagyon szereti, ami meglepő volt az elején, mert mikor utoljára kínáltam a teát, abszolút nem itta, bár ez még nagyn az elején volt. Azóta megnőtt a pelenkafogyasztásunk is...:)

Most még 68-as ruhákat hordunk, de néhány 74-es is ok már. A kantáros farmerban egyszerűen zabánivaló:)

A cipő Gáborék ajándéka, de még nem sokszor volt rajta....

Haja is egyre több van, tiszta szőke, pihés, csak a tarkójánál lévő barna csíktól nem akar megválni.

Nagyon tud kacagni, vannak dolgok, amik számunkra megmagyarázhatatlan módon tetszenek neki, pl a sárga színű hűtőmágnes - tkp bármi, ami sárga. A lámpának még mindig szerelmese...

Ha kézben van, álló helyzetben úgy rugózik, hogy félő, kirepül a kezemből, fektéből - de csak ha a karomban van - mindenáron fel akarja húzni magát ülő helyzetbe, és mondhatom, nagyon erős!Két kézzel fogja a cumisüveget, egyre hosszabb ideig tudja megtartani, lassan felesleges leszek...

Végigalussza az éjszakát, bár az elmúlt hetekben rászokott, hogy elalvás után 1-2 órával felriad, bár fel nem ébred, de nyöszörög, sírdogál, ilyenkor anya fut, fenék megpaskol, gyerek megnyugszik. Az okára még nem sikerült rájönni.

Nagyokat szoktunk sétálni, azt nagyon szereti, bár a naptól, ha a szemébe süt, betegesen irtózik.

Fényképek folyamatosan készülnek, szerintem már meghaladja a 2000-t...

Lonely...

E elutazott. Itthagyott minket mindenféle lelki skrupulus nélkül. A disznó. Persze azért imádom, és ha nem szeretném, nem is hiányozna annyira, ugye. Kíváncsi vagyok, Bubu hogy fogja viselni a hiányát, majd az újbóli felbukkanását szombaton.
Tegnap voltunk a 4 hónapos oltáson, megint egész jól viselte, de egész nap nagyon bágyadt, mosolytalan volt, estére meg nyűgöske lett, és a hője is felment 37.9-re, úgyhogy nem kockáztattam, beadtuk neki a délelőtti kúp másik felét is. Fél 10 körül sikerült elaludnia, éjszaka szerintem aludt, én legalábbis biztos, viszont mivel E utazott ( a disznó), fent voltunk már negyed 6 kor, azóta próbálom magam mindenfélével elfoglalni, és csak hallgatom a bébiőrön, h azért Bubu sem alszik valami túl jól. Elvileg még minimum 9ig aludni kéne, de szerencsés vagyok, ha még egy órát kihúzza; általában 8 körül kel.
Tegnap reggel még elfogadta a pépet, délután úgy összezárta azt a csöpp száját, hogy azon aztán semmi se ki, se be. Csak a tápszer. Mondjuk azt simán elfogadta, bár este csak 140-et evett, azt is csak úgy ímmel-ámmal, belealudt az evésbe, féltem is, hogy nem fogja vele kihúzni az éjszakát.
Ma délelőtt megyek a védőnőhöz, megbeszéljük a további étkeztetését a gyermeknek. Szeretném , ha lecuppannánk a tápszerről minél hamarabb, attól csak hízik a gyerek. Kíváncsi lennék, más hogy csinálja ezt a hozzátáplálás-dolgot...
A mai napot csavargós nappá nyilvánítom, a pénzköltésről nem is beszélve. Meg kell ugye magam vígasztalni, mivelhogy E elutazott...A disznó. :)

Na, megtörtént az áttörés: szombaton ettünk először nem-tápszert. A főtt krumpli a lábamon landolt, így megpróbáltunk némi tejpépet adni. Az eredmény érdekes: elfogadja, úgy tűnik, ízlik is neki, de problémát okoz, hogy nem folyamatos az utánpótlás, és még nagyon bezavar, hogy folyamatosan szopni próbál, így a pép fele a ruháján/arcán/kezén köt ki. Szerintem mondjuk nagyon jó illata és íze van a pépnek (banános Milupa), nekem csak az állagával van gondom...Apa szokta megenni a maradékot :).


Kapott tegnap némi almás Frutapurát; ez nagyon jó cucc, csak iszonyú drága. Gyakorlatilag alma- és banánpüré, mindenféle adalékanyag, tartósító és egyéb vacak nélkül. Szerintem ez is ízlik neki, csak markánsabb az íze, még meg kell szoknunk. Ennek a maradékát még én is megeszem...:)


Szombaton E szüleinél volt Bubu majdnem egész nap, úgyhogy kiélvezhették a babázást. Rátalált menet közben valahogy a hangjára, vasárnap már csak úgy visongott, kiabált jókedvében. Mondjuk a sírása is egyre erőteljesebb.


Azt hiszem, valahol 8300 gr testsúlynál járunk, már nem merem számolni...Holnap megyünk a 4 hónapos oltásra, rá fogok kérdezni erre is, bár így, hogy a tápszer egy részét kiváltja a pép vagy a gyümölcspüré, nem annyira gáz, de a tápszer nagyon hizlal.


Volt a múlt héten pár nap, mikor az esti lefekvés nem sikerült túl jól, volt, hogy ki is kellett venni, és megetetni, mert 2 óra alvás után sírva ébredt, de volt, hogy csak a fenekét kellett megpaskolni, és visszaaludt.

Remélem, ez csak múló állapot.

Apa szerdán elutazik 4 egész napra. Nem vagyok tőle boldog, és nem hiszem el, hogy ne tudta volna magát kihúzni alóla, de szerintem ő is akar menni. Megpróbálok nem is beszélni róla, mert csak összeveszés lenne belőle...Majd próbálom jól kihasználni az időt...:)

A Hard Days Night...

Tegnap délután E szülei voltak a bébicsőszök, mert akadt egy kis dolgunk Apu lakásában. Este viszonylag későn értünk vissza, oyan fél 8 körül, Bubu aludt, olyan volt, mint egy kis angyal. Sajnos fel kellett ébresztenünk, amit nagyon nem jól viselt, de a hazafelé út végére ismét elszunyókált, amint az várható volt. Fürdés, vacs, lefekvés, ahogy szoktuk. Fél 11kor éktelen sírás, át a kisszobába, próbál vígasztalni, nem sikerül, gyerek a kiságyból ki, de továbbra sem jó semmi. Arra gondoltunk, hátha megint a kakilással van gond, így próbáltuk a jól bevált módszert, ami tkp hozott is eredményt, de a sírás nem enyhült. Akkor bevetettem az utolsó fegyvert, cicire tettem, amitől megnyugodott, de szemmel láthatóan éhes maradt, így bevágott még vagy 120gr-ot, utána elaludt, és a szokott időben kelt.
Nem tudom mire vélni ezeket az ébredéseket, bár eddig ez volt a legkomolyabb. Remélem, ez nem lesz tendencia...Amíg ébren vagyunk, addig nem gáz, de...Ez baromi önzőn hangzik, ugye?
Tegnap a szemével is volt valami, a bal oldalon könnyezett és piros is volt, meg duzzadt, de ma már -legalábbis eddig- nem tapasztaltam.
Tévedtem. Most ébredt a fiatalúr, piros a kis szeme, könnyezik, és állandóan tüsszög. Mármint a gyerek, nem a szeme. 4-én oltás, ha addig kibírjuk, akkor megkérdezem a doktornénit.
Amúgy a napok ugyanúgy telnek, sok a vigyor, jól eszik. Majd meglátjuk...

16. hét

Tavaly ilyenkor már volt albérlőm...:)Ha jól belegondolok, Bubu már egy éves - ha hozzászámítjuk a pocakban eltöltött időt is...:)
Ma nagyon jó napunk volt, egyrészt mert gyönyörű idő volt, Anyu ki is vitte Bogyót sétálni, én addig körbeszaladtam a lakáson a porszívóval és a moppal. Másrészt nekem, igen, NEKEM is sikerült megnevettetni Bubut! Egyszerűen meg tudom ilyenkor zabálni, potyog a könnyem a nevetéstől, ő meg nem érti, miért "sírok".
Ami viszont még ennél is érdekesebb volt, hogy ma sikerült megint jól bepisilnie és átáztatnia a ruháját(eddig semmi extra nincs benne), és mikor levetkőztettem, pucérkodtunk egy kicsit, úgy, mint fürdés előtt szoktunk. Én utána nyúltam persze a tiszta ruháért, kezdtem öltöztetni, mikor éktelen sikításba kezdett és elkezdett vígasztalhatatlanul sírni. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, míg eszembe nem jutott, hogy azt hitte szegény, hogy jön a pancsi, és azt várta...csalódott szegénykém :). Ebből legalább tudom, hogy egy: szeret fürdeni, kettő: tudja, hogy mi mi után következik, vagyis igenis van értelme rendszert kialakítani már ilyen kicsi korában. Annyira aranyos volt, majd megzabáltam.
Egyre jobban megfogja a tárgyakat, a következő lépés az lesz, hogy nyúl is utánuk.
Imádom, hogy szinte kivétel nélkül mindig mosolyogva ébred...

Más. Jelentkezett egy ember Apu lakására, remélem, összejön, utálom, hogy üresen áll a lakás. És ráadásul Apu ismerte a fickót, és a gondnok Csabi is, ami számomra némileg megnyugtató. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

Szombaton Bubu elkezdett nevetni. Úgy értem, igazán nevetett, nem csak 'felcsuklott'...Élmény volt. Persze az apja nevettette, nem én...
Egyéb nagy változások nincsenek, legalábbis a gyerekkel. Még mindig gyarapodik, elérte a 8 kilót, de akár elhiszed, akár nem, nem KÖVÉR a gyerek! Jól meg is nyúlt, úgyhogy passzol. Csilla is látta végre tegnap, nem győzött csodálkozni, mekkora lett. Na, tokája, az van neki, de egyébiránt teljesen oké. Bezzeg Csilla...saját maga árnyéka. Csillám, légy szives, szedd össze magad!!!!
Szombaton Eme szalagavatóján voltunk (Eme szuper volt, ügyes és nagyon szép, a többi sztem felejthető). Mindenesetre Anyu vigyázott Manóra, kicsit aggódtunk azért, hogy ha ő teszi le, nem biztos, hogy végigalussza az éjszakát, de nem volt semmi gáz, este 3/4 8tól aludt, mint a kisangyal. Vasárnap meg moziba lógtunk el (9 és fél randi, aranyos), akkor Emil szülei voltak a sorosak. Ott is minden rendben volt, sokat nem aludt (persze, miután végigaludta az egész délelőttöt...), de legalább ki is dőlt a szokott időben. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen jó alvó a gyerek, még mindig tartok tőle, hogy ez egy csapásra meg fog változni, de még tart...:)
Az ujjszopás az elmúlt másfél hét alatt mindennapossá vált, ahogy észrevettem, ha álmos, vagy éhes, akkor szopizza bőszen, és mindig csak a bal hüvelykujját. Annyira el tudok tőle olvadni, pedig nem kéne, ez nem valami jó dolog...de annyira aranyos...:) Mjd jó nehéz lesz leszoktatni róla, nehezebb, mint a cumiról, és ráadásul még a fogait is tönkreteheti vele, de ezen még ráérek aggódni ugyebár, merthogy fogunk még egy sincs. Nyáladzás még bőven van, meg kézfej szájba tömködése, de fog, az még egy negyed se.
Tegnap videóztam is a gyereket, mert a hétvégén visszanéztük a régebbi felvételeket, és egy élmény volt!Gondoltam, csináljuk sűrűbben, hogy minél több felvétel legyen. Milyen jó lesz majd visszanézni 10-20 év múlva, és megmutatni a gyereknek is, hogy hogyan volt tisztába téve mondjuk..:)

Növünk, növünk, növögetünk...

Ez a fejezet valahogy lemaradt....




2008.01.31





Lassan 3 hónaposak vagyunk, és még mindig átalussza az éjszakát. Többé-kevésbé. nagyjából ez attól függ, mikor dől ki. Van, főleg az utóbbi egy hétben, hogy napközben rosszabbul alszik, estére nagyon nyűgös lesz (kb egy hete ez minden estére igaz), ilyenkor már este 9-10 között kidől, viszont reggel 5kor könyörtelenül ébreszt minket. Ilyenkor még evés után visszaalszik, de reggel 8 körül így is fönt van, ezután már elég nehezen alszik el újra. A mai reggel ettől eltér, mert tegnap este fél 11 körül sikerült csak elaludnia, reggel 6-7ig ugyan volt némi nyöszörgés, kihajította a rágókáját is az ágyból, de szerintem kaki-dolog lehet ebben a bűnös, mert már igen erjedt kakiszag terjeng a hálóban, viszont még azóta is jól alszik Bubuka. :) És most reggel 9.05 van...
Kb egy-másfél hete a korábbinál jóval erősebben nyálzik is, és elég sokat van bent a ke a szájában. Én kezdtem arra gyanakodni, hogy talán már ilyen korán elindult nála a fogzás, és tekintve, hogy erős, fejlett baba, ez még mindig nincs kizárva, de nyugtával dícsérd a napot.
Sajnos egyre több tápszert kap a baba, nem nagyon van tejem, illetve ez is változó. Azt hiszem, vissza kell szoknom legalább a tejserkentő teára, mert a bogyóim elfogytak, és még nem vettünk másik dobozzal.
Hízni viszont továbbra is jól hízik, igaz, leszoktam az állandó méregetésről, mert már látom, ha jóllakott, és nincs okom kételkedni a fejlődésében. Mindenesetre már 7 kiló fölött van...
A hét legnagyobb eredménye, hogy már rám is egyre többet vigyorog!!
27-én itt voltak Nelliék, Árika egyszerűen gyönyörű! Akkora hatalmas koromfekete szempillákat én még életemben nem láttam pasin! Ári eléggé érdeklődött Bubu ránt, Bubu csak meg volt lepődve. Amúgy Nellivel szeretek beszélgetni, annyira nyugodt, higgadt, és olyan jókat mond és jó ötleteket ad. Tőle mindig szívesen kérdezek, remélem, nem unja, hogy zaklatom...:)
Hoppá, felébredt.... Mármint Bubu, nem a Nelli...:)

2008.02.10

A hétvége elég zűrös volt. Sokat mászkáltunk, meglátogattuk az összes nagyszülőt, volt nagybevásárlás - amiben végre én is résztvehettem, először a Nagy Nap óta:). Ismét nem tudtam magam visszafogni, és babaruhát kellett vennem - persze szigorúan csak azért, mert szegény gyermeknek nincs mit felvennie....csak úgy nő...:) Hihetetlenül szép, kis gömbölyű pofija van és nagy kék szemei. Már a 'bennragadt' szempillái is kifordultak. Egyre csak szőkül, a sok száz fotón, amit a nap minden percében lövünk, szinte már nem is látszik az eredeti sötét haja. Halleluja a 21. század technikájáért és a digitális kameráért - nincs filmpazarlás, viszont van millió fénykép.
Az elmúlt hét vívmányai: egyre kevesebb bukás, egyre több mosoly és határozott ujjszopás. De nem ám akárhogy - először mindkét kezét használva felváltva, majd egyszerre a két öklét, végül leszűkíve a kört csak a bal kéz mutató-és hüvelykujjára, míg végül maradt csak a bal kéz hüvelykujja.Egyszerűen imádnivaló, ahogy cuppog az ujjacskáján - mit nekünk cumi, ugye.
Lassan csak beáll valamiféle rend, még ha csak minimális és esetleges is. A délelőtt nyugis, még mindig, sok alvással, evéssel, gügyögéssel, jókedvvel. Lassan - talán - állandósul a korai lefekvés (8-9 körül), a felkelés még ingadozik, reggel 6 és 9 között bármi elképzelhető. Általában jókedvűen ébredünk, eltakarítjuk az éjszaka romjait a pelusból, reggelizünk (kb 160 és 200 gr között), utána szabadfoglalkozás a pihenőszékben, majd alvás, ez olyan 2 órásra szokott sikerülni. Ébredés után ebéd, majd séta - halálosan unom a környéket róni, már csukott szemmel hazatalálok, persze az utcák nevét nem tudom. A gyerek a séta nagy részét vígan végighortyogja, amúgy sem sokat látna még ki a kocsiból, de legalább jó (?) levegőn van. Érdekes, hogy amint bekerül akár a hordozóba, akár a babakocsiba, megszúnik minden nyavalygás, mintha tudná, hogy most majd rázzák a fenekem, és nyugodtan alhatok. Séta után abban a pillanatban ébred, amint leparkoltam a kocsit a folyosón. Ilyenkor kis szünet után megint kajálunk, és a délután maradéka változó hangulatban telik el, míg Apa haza nem jön a 'gyárból'. Ez általában fél 7 körül történik, így hétkor fürdés. Egyre jobban élvezi, már meg tudjuk mosolyogtatni is a kádban. Pacsál a lábával, amúgy még mindig kicsit görcsös. Szeretem megmosni minden nap a haját, még ha ez csak annyit jelent is, hogy a fürdővízzel kicsit megdörzsölöm. Hadd szokja csak a gyűrődést! Utána vacsora, és, ha szerencsénk van, mint ahogy az utóbbi héten rászokott, szinte nem is bírja végig ébren a vacsit, annyira kidől. Így mostanában legkésőbb 9től mienk az este. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az idill - mikor végre azt hinném, beáll valamiféle rend, rögtön felborul.
Már elmúlt három hónapos, 61 cm, és - ma mértük - 7600 gr.

Nagyon okos, érdeklődő baba, mindent megfigyel, de még mindig a lámpa a nyerő, vagy bármilyen, lehetőleg erős fényforrás. Pl bele tud nézni ablakon keresztül a napba, amibe én pl nem. Ma Emil játszott vele a kedvenc színes plüss labdájával, feldobálta Bubu orra előtt. Annyira aranyos volt, próbálta követni a szemével, de csak egy kis fáziskéséssel sikerült neki;mindig akkor nézett föl, mikor a labda már ismét E kezében volt - de próbálkozott! :)

2008.01.22

Egyre többet van ébren Bogyóka, egyre jobban figyel a külvilágra is. Nagyon jól leköti kb 20-30 percre a játszószőnyeg is. Kb egy hete elég erősen nyáladzik, keze a szájában, cuppog, dugdossa ki a nyelvét, beszívja a fölső ajkát. Sokat mosolyog, persze leginkább Emilre és Anyura.
Még mindig délelőttönként alszik inkább, délután már kevesebbet, este pedig legyen akármilyen nyűgös, 20-30 percnél, max egy óránál nem alszik többet. Este változó, mikor dől ki, a legkorábbi rekord eddig a 9.20 volt, legkésőbb pedig a hajnali 2 óra, de az átlag a 11 óra. Tegnap este pl 11kor aludt el, és ma kb fél 11ig aludt...
Egyre többet 'beszélget' is, kedvec szava a gí, és néha a 'háo'. Lassan már kezd hangot is kiadni a mosolygáshoz. Változóan eszik, átlagan 200gr-ot mostanában, de néha csak 140-et, és van, hogy 240-et.
Fürdéskor már egyáltalán nem sír, igaz, nem is nevet, még mindig görcsben az ökle.

2008.01.17.

Bogyó mintha felfedezte volna a saját kezét; tegnapelőtt és tegnap is észrevettem, hogy a nagy hadonászás közepette mintha észrevette volna a kezét és csak lesi.
A mosolygásába is vegyülnek már olyan hangok, mintha rötyögne. Vasárnap vettünk neki egy játszószőnyeget; egyelőre úgy tűnik, jól elvan rajta, legalábbis egy fél órányit mindig. Mondjuk, a pihenőszéket is jól tűri.
Tegnap nagyon keveset evett, ma sem döntöget rekordokat, mindig olyan 140-180 között van a mennyiség. Tegnap reggel pl csak 40 grammot szopizott és még úgy kellett belediktálni némi tápszert. Lehet, hogy most következett be az a bizonyos visszaesés, amit nem is nagyon bánnék, mert már majdnem 7 kiló a gyerek! Viszont tegnap és ma észrevehetően kevesebb a tejem is, nem tudok, csak 80-at kifejni etetés után. Tegnap amúgy is rossz napunk volt, alig aludt, alig evett és estére nagyon nyűgös is lett. Hiába kakilt reggel, puki egyáltalán nem volt, így úgy tűnt, mintha bántaná valami a pociját. Aztán 11 körül csak sikerült elaludnia, e már reggel 6kor fent volt...
Tegnap nagyot sétáltunk, két teljes órát, mert tápszert kellett íratni a doktornővel. ma megyünk ultrahangos vizsgálatra a Tűzoltó utcába. Kedden volt Babuci 10 hetes!!
Koszmó szinte egyáltalán nincs a fején, viszont tegnap úgy kellett kivakarni a "koszt" a lába hajlataiból, rendesen beült oda, eddig észre sem vettük...

2008.01.10

Bubu már több mint 6 kiló és 59 és fél cm a hossza. 8-án voltunk a 2 hónapos oltáson, nem is sírt, viszont jól lepisilte a vizsgálóasztalt. Hazaérve kapott egy fél kúpot, nem is lázasodott be.
Enni még mindig jól eszik, a rekord eddig 230 gr, az átlag 180-200 g. Egyáltalán nem dagi, viszont tokája van, és a combja is enyhén hurkás. Borzasztóan leköti a sólámpa, amit anyutól kaptunk karácsonyra, illetve a zöld kijelzős digitális óra, ami most a pelenkázón van.
Nagyon békés baba, tényleg csak akkor sír, ha baja van, viszont sokat mosolyog, grimaszol, már rám is! :) Az apjába változatlanul szerelmes.
A napirend nagyjából így néz ki: reggel 7 és 8 között eszik először, akkor többnyire gond nélkül elalszik; 11 és 12 között jön az ebéd, utána is általában elalszik még. Délután 3-4 körül megnt eszünk, utána nem nagyon teszem e rögtön, hanem beszélgetünk, nevetgélünk, kicsit itt van velem a pihenőszékében. 6 után megint leteszem aludni, de ilyenkor már csak rövideket alszik, egészen 11-ig, éjfélig, köben persze eszünk és fürdünk is (ezt próbálom 7 és 8 között végbevinni). Éjfél és 1 között, körül elalszik, és nem is kel fel egész reggel 7-8 ig.
A múlt héten lerobbant a család, főleg Emil, de Bogyónak is volt hőemelkedése, 37.2 és 37.9 között ingadozott, de rajta nem lehetett észrevenni.
Körülbelül 2-3 napja vettük észre, hogy már igazi könnyel sír! Annyira aranyos, mikor tele van a kis szeme könnyel, még ki is szokott csordulni.

Megint felébredt...

2007.12.12.

Tegnap voltunk egészséges tanácsadáson, anyu jött velünk. Nem volt hideg és az eső sem esett, Bubunak is tetszett a séta, végigaludta az utat oda-vissza. A doktornéni vizsgálta meg, mindent rendben talált. Súlya 5 kiló volt kereken, hossza 56.5 cm, állítólag ez a biztosabb és pontosabb mérés. Megvizsgálta a doktornő a kukit is, nagy örömömre azt mondta, már most látszik, hogy nem lesz fitymaszűkülete, szépen lehet húzogatni rajta a húzogatnivalót. Engem kicsit zavart, hogy tele van a bőr alatt mindenféle krém és egyéb maradékkal, de a doktornő szerint azzal nem kell foglalkozni, és úgy általában, a kukival nincs tennivaló.
A védőnő is felbukkant tegnap, felébresztve csöngetésével Bubut, ami nem tett túl boldoggá. Nagyon tetszett neki is a gyerek. Köldökét rendben találta, és minden egyebet is, nem is maradt sokáig.
Hazaérve telekakilta a pelust, miközben Anyu ringatta,ami nagyon tetszett mindkettőnknek..:) Úgy tud nyomni, erőlködni, hogy az tiszta vicces.

Sajnos enni tegnap elég rosszul evett, és mostanában az alvásmennyisége is jelentősen csökkent. Ma voltam az SZTK-ban a csuklómmal, (ínhüvelygyulladás), addig anyu pesztrálta, és kedvenc Apósom vitt el kocsival. Nem sokat aludt addig sem. Mielőtt elmentem, reggel fél 9kor szokás szerint megszoptattam, 80-at evett. 11kor anyu oda kellett hogy adja neki a hűtőben lévő 80-at is, és délben, alig hogy hazaértünk, szoptathattam újra. Utána viszonylag nagyot aludt, így én is szundítottam egy órát. 4kor hála istennek 130-at evett, 5 körül lefeküdt, és már megint óbégat, pedig még csak 7 óra, ráadáasul most fejtem ki mindent, amit tudtam, így nem nagyon tudom, mit tudok adni neki most...Viszont ami jó hír, hogy csodák csodája, minden erőlködés nélkül sikerült 80 gr-t kifejnem!

Még mindig nagyon okosan figyelget, mikor beszélünk hozzá, forgatja a fejét, ha valahonnan fény jön, a fényforrást nagyon figyeli.
Mikor elkezdem etetni, a kis keze ökölben van, és szép lassan kiereszti, ahogy megnyugszik és eszik. A hajacskája is egyre kopik sajnos:( Kb 2 napja elkezdte felismerni, hogy ki tudja dugni a nyelvét, úgyhogy néha már azt is látjuk.
Egyre többször fordul elő, hogy nem sír, csak fekszik szép csöndesen pislogva az ágyában - korábban vagy aludt, vagy szopizott, vagy ordított.

A pofija most nagyon szép tiszta, reméljük, ez már így is marad!

Karácsony

Sikeresen túléltük a karácsonyt, sok látogatóval és ajándékkal. Szenteste Emil családja volt itt, 25-én Anyu és Nagyi. Bubu kapott body-kat, rugdalózókat, mind már 68-as méretben. Ugyan még mindig a 62-est használjuk, de már szerintem nem sokáig. Most evett a gyerek 200 gr-t, szóval az étvágya még mindig jónak mondható, bár a tendencia még mindig ugyanaz: éjjel és délelőtt nagyon jó, délután kez d elfáradni, este pedig gyakorlatilag nem tud szopizni a mellemből, így mindig marad a tápszer. Az átlag szopizása amúgy olyan 130-180 gr között mozog.Újabban az étvágya is megnőni látszik: a világ összes tápszere nem lenne neki elég késő este, de ezt csak kb 2 napja tapasztaljuk. Mint ahogy azt is, hogy egyre csúszik az időbesztása: egyre többet alszik délután, és egyre később alszik el éjjel. Tegnapelőtt volt már 2 is, mire kidőlt, tegnap pedig hiába tettük ágyba és feküdtünk le mi is, szakaszosan aludt kb 2x fél órát, aztán végül Emil tudta elaltatni valamikor 1 körül. Én már nagyon ki voltam dőlve...
Alvása eléggé kiszámíthatatlan, mind időpontban, mind időtartamban. Van, hogy zsinórban alszik 4 órát, van, hogy csak 20 percet szendereg, bár ez utóbbi még mindig a délutánra jellemző. Délelőtt még mindig jó nagyokat horpaszt.
Most 2 napig nem volt kaki, viszont tegnap sikeresen telepakolta a pelenkát, simán megvolt a 2 kimaradt nap adagja is... Áttértünk a Pampers-re, egyelőre úgy tűnik, jobb, mint a Libero, mert bár Emil szerint annak is van belső gumírozása, ennek látható is, és jobban bent is tartja a kakit.

A fürdést sikerül lassan belőni minden nap 7 körül. Mostanra már valamennyire megszokhatta, mert már nincs bömbölés közben, és utána is csak egy minimális, de az csak a hideg miatt. Próbálok megnyugtatónak szánt hangon, mosolyogva beszélni hozzá fürdés közben, hogy nyugodt legyen.
Egyre többet mosolyog, gagyarászik. Hihetetlen sokáig képes megtartani magát, a fejét emelve, karjai kinyújtva. Szeret nézelődni, úgy tűnik, nagyon érdekli a külvilág. A fejét is simán forgatja.
A szemei egyre kékebbek, a pupillától kiindulva világosodik. A pöttyök az arcán mára már teljesen eltűntek. A hajacskája folyamatosan potyog, mindig találok belőle itt-ott. A feje búbján bizonyos szögből kopasznak látszik, de van azért ott haj, csak nagyon pihés és nagyon szőke. Hátul egyre komolyabb sávban van kikopva.
Egyre gyarapodik, már egész husi a combja is, és hát a súlya már folyamatosan 5600 körül mozog, és akkor még evés előtt mértem...
Ma délután, ha minden igaz, megyünk Emil szüleihez, visszük Flótáskát is. Holnap W. Gabiék jönnek látogatóba, vasárnap, ha minden igaz, Dénesék. Hétfőn délután jön Anyu, mi meg megpróbálunk lelépni moziba.

2007.12.13.

Ma nagyon jó kisfiú volt Bubu, evett, aludt, bár volt némi nyüszögés, de azon hamar túlléptünk. Ma megdöntöttük a szopizás rekordját, 180 grammot evett a 3 órás evésnél! Igaz, hogy most este csak 80at evett, de ezek után az már nem számít.
Délután beszélgettünk, én azon nevettem, hogy egyre határozottabban dugdossa ki a kicsi nyelvét, erre nem elkezdett ő is nevetni?! Annyira határozottan mosolygott, hogy majdnem fölfaltam:) Igaz, kicsit értetlenkedő arckifejezéssel, de határozottan nevetett:)
Ma nem volt kaki, pedig ennyi evés után igazán dukált volna...
Viszont voltunk kint az erkélyen, mert nagyon jó idő volt, és mivel nem jött ma anyu, csak ennyire futotta. Nem tudom, mennyire értékelte, mert hamar elromlott a kedve és inkább behoztam.
Jöhetne már Apa haza, mert elég fáradt vagyok, szeretnék lezuhanyozni, és Bubu már megint nyavalyog...

2007. 12. 07.

Tegnap zsúfolt napunk volt: délelőtt Csillával volt megint maratoni beszélgetésünk, közben - ezúttal váratlanul - betoppant Anyu, fél egykor Apósom telefonált, hogy felugranának...Sokat nem tudtam így pihenni, vagy akár enni, ez meg is látszott a tejtermelésemen - 5x evett tegnap Bubu, ebből az első kettő alkalomkor mentünk csak 100 gr fölé, 3/4 12-kor már csak 80 gr-ot evett, fél háromkor is, de akkor 2 (!) óra alatt. Fél hétkor már csak 70 gr-t lehetett belediktálni, utána viszont már csak hajnali fél egykor követelte a dózisát (90 gr). Hajnali 4kor 110 gr, reggel fél 9kor 130 gr. Most kezd megint ébredezni, lassan ideje a következő adagnak.

Borbély Zsuzsival beszéltem ma délelőtt vagy egy órát, neki már csak egy hónapja van hátra. Nem is a szülés miatt fél, inkább az orvosválasztás, illetve a kórházi helyhiány miatt aggódik. Jó érzés úgy beszélgetni a szülésről valakivel, hogy végre ÉN vagyok az, aki már túl van a dolgon :)

Tegnap amúgy elértük az 5000 gr-os határt, így simán el lehet mondani, hogy 1 hónap alatt 1 kg-ot hízott.

UH vizsgálat: jan 17, 16.15.
6 hetes kontroll nekem: dec 17, 15 óra után bármikor
Egészséges tanácsadás: dec 11, 10.10
megyek etetni:)

2007.12.05
Ma voltunk először hosszú sétán, eddig csak az erkélyen levegőzött őnagysága. Sikerült 1 órán keresztül csavarogni, persze Anyu segítségével, egyedül a kocsit sem bírtam volna levinni. Emil szerint van rámpa az egyik lépcsőnél, csak nekem nem sikerült észrevennem...Mindenesetre biztos tetszett neki a dolog, mert végigaludta az utat, természetesen mikor itthon be akartam tenni az ágyába, rögtön felébredt...
Nagyjából beállt a napi 1 kakilás, és pisilni is rendszeresebben pisil, nem is keveset. Az éjszakák viszonylag jól telnek, és én is egyre jobban bírom a gyűrődést. A délutánok nyűgösebbek, mint a délelőttök, akkor jobban alszik. Enni is délelőtt eszik jobban, az átlag a 120-130 gr, délután sokszor örülök a 90 gr-nak is, de súlyának 10%-át minden nap megeszi, úgyhogy no para. A pofija még mindig elég pöttyös, a bal szeme alatti, ill. a szemhéján lévő pirosas-lilás folt eltűnőben, a jobb szemhéján csúnya még a folt.

Súlya most 4820-4830 körül mozog, vagyis elég szépen gyarapszik. Holnap ünneplünk - 1 hónapos lesz Bubuka! :)

2007.11.26
Ma semmi különös nem történt. Bubu jól aludt, viszonylag jól evett, főleg este fél nyolc felé. A fürdést még mindig nem nagyon szereti, illetve ma inkább éhes volt, mert kb fél négytől nyolcig aludt, utána rögtön fürdettünk - a vízben legalább csöndben volt. Szerintem nem is annyira a fürdést magát, mint az utána való fázást és abajgatást nem szereti... Fürdés után szép csöndesen fekszik az ágyában (apropó, ágy: eddig [dec.7] kétszer sikerült csak a mi ágyunkban aludnia, a sajátjában nem nyugodott meg), komolyzenét hallgat, néha alszik is egy kicsit. Ma este szoptattam először ülve, eddig fekve ment csak a dolog, amiben az a rossz, hogy egyrészt mindketten bealszunk (mondjuk ő amúgy is), másrész nem biztos, hogy majd mindenhol sikerül megoldani a fekve szoptatást.
A bőre már egész szép, a kézfején, lábán nyoma sincs már a hámlásnak, csak a karján látszik még kicsit.
Ma sikerült az ultrahang-laborral beszélni (Tűzoltó utca), sajnos csak jan 14-re van időpont, és 10.000 ft a vizsgálat, ha 2 testrészét kérjük megultrahangozni, ha 3-at, akkor 12.000...Ilyen a mi formánk, most lett nemrégen fizetős a vizsgálat, és mindjárt

2007.11.25
Tegnap kicsit nyűgös napunk volt, nem aludtunk szinte semmit. Enni legalább jól eszik, hála istennek. Éjjel 11kor sikerült elaltatni, reggel nyolcig úgy is maradt, úgy kellett felébreszteni!Az éjszakák különben amúgy is nyugisak, sokszor jobbak, mint a nappalok.
Bubu reflexei nagyon jól működnek. A fejecskéjét már 3 napos korában tudta emelgetni, azóta még inkább, csak úgy forgatja a fejét hason fekve is. Nagyon erős a kicsi nyaka.
A haja barna, szeme sötétszürke, de ebből még bármi lehet. A haja már most kopik; kevesebb van belőle, mint születésekor. A köldökcsonk a 9. napon esett le.
Kedden volt kint Anyuval levegőzni az erkélyen, utána aludt vagy 5-6 órát egyhuzamban. Mára terveztük az első igazi sétát, tekintve, hogy nagy és erős baba, de nagyon be van borulva, esik, úgyhogy el kell halasztanunk.
A doktor néni megjelent első héten szerdán, utána megint a rákövetkező szerdán, mindent rendben talált. Mindkétszer kapott 2-2 ezer forintot, csak a biztonság kedvéért...A védőnéni az első itthon töltött hetünk keddjén jött ki (10-én, szombaton kaptunk zöld utat a kórházból, hála istennek elmúlt addigra a sárgasága annyira, hogy beleférjen a limitbe).
Bubuka rengeteget csuklik, majdnem minden evés után, de ezt már pocaklakó korában megszoktam. Állítólag ez el fog majd múlni. A Könyv szerint ez egy természetes dolog az újszülötteknél, mert még gyenge a rekeszizma; a doktornő viszont azt mondta, hogy ez azért lehet, mert bent reked a levegő evés után, vagyis nem tudja kibüfizni. Most légy okos...
Utálja, ha pelenkázzák, ha fürdetik, ilyenkor az a furcsa, ha csöndben marad. Remélem, ez meg fog változni...
Vizet, teát nem nagyon fogad el, a doktornő szerint ez normális, hiszen ha eleget szopizik, akkor folyadékpótlásra már nincs szüksége - az anyatej étel és ital is a számára.

Bubu élete, így ez a napló is 2007. november 6-val kezdődik. Illetve november 5-vel, amikor is este 8-kor, valószínűleg a délelőtti vizsgálat és oxytocyn-teszt után és következményeképpen elfolyt a magzatvizem. Hihetetlen, de semmi félelmet nem éreztem, és ahhoz képest, amennyire rettegtem a szüléstől, inkább hitetlenkedtem, és jókedvű voltam. Mondjuk biztos az is segített, hogy Emil még pont ott volt...
Átkerültem a nőgyógyászatról (ahol amúgy már 30-a óta foglaltam a 2/1-es ágyat) a szülészetre, pontosabban a vajúdóba, másik 5-6 nyögő, síró, jajgató kismama közé...hát nem éppen életem legszebb éjszakája...Viszont ekkor a fájások még abszolút kibírhatóak voltak, abszolút rendszertelenül jöttek ugyan, de még aludni is tudtam nagyjából; ezen kívül Sudoku-t játszottam a telefonomon - hogy tetszene ez Örsnek...:)
Reggel 8-kor arra riadtam, hogy a doktornő (Dr Urbán Márta, imába foglalom a nevét) ébresztget és gyakorlatilag rögtön azután, hogy kinyitottam a szemem, egy tablettát dug a nyelvem alá. Ez az a bizonyos prosztaglandin, ami ugye beindítja a szülést...ugyanis hiába vajúdtam, a fájások gyengék voltak, és nem akartam tágulni sem. Na, ekkor kezdődött a haddelhadd. Ha lett volna tapéta a falon, lehet, hogy lekapartam volna...Hívtam Emilt, aki már úton is volt a kórház felé. Bori (a szülésznő) 9.20 körül telefonált, hogy indul, 20 perc múlva itt lesz, ami nekem akkor a végtelennek tűnt, tekintve, hogy addig nem kaphattam meg a jó kis epidurálomat. Mindenesetre bekísért az egyik, általam igen otrombának és gorombának tartott ápolónő (szülésznő?) az egyik szülőszobába, ahol már korábban többször is jártam. Kaptam egy infúziót a karomba, igaz, rosszul kötötte be, Borinak kellett átkötnie, mikor megérkezett. Mert olyan 3/4 és egész közt végre megjött, ekkor megkaphattam az érzéstelenítőt. Cseppet sem fájt, a híresztelésekkel ellentétben - mindenkinek csak ajánlani tudom, aki fél a szüléstől. Szerintem cseppet sem csökkenti a szülés pozitív élményét és a kismama érdemeit, csak a fájdalmait... Nekem nagyon jól bevált, 10től 1ig kedélyesen csevegtünk Emillel, Borival és a doktornővel. 2x el is szundítottam vajúdás közben...:) 1kor leállították az epidurált, persze közben folyamatosan kaptam az oxytocynt is, hogy a fájásokat erősítsék - na, ez nem jött be. Igazából 1től 2ig tartott a kitolási szakasz, amiből én semmit nem éreztem. Illetve csak annyit, hogy a lábaim el vannak zsibbadva, segítség kellett ahhoz is, hogy a kengyelbe felkerüljenek, és hogy a doktornő folyamatosan turkál bennem, de fájásaim nem voltak. Próbáltam nyomni, mikor azt mondták, már majd szétrobbant a fejem, dobolt a vér a füleimben, de semmi nem történt. Egyszer majdnem föladtam és elpityeredtem, de aztán megacéloztam magam, hiszen azzal nem segítek a babának, ha elhagyom magam. Végül hirtelen nagyon sokan lettek a szobában, a fiatalabbik Barna felpattant mellém, belekönyökölt a gyomromba, ő felülről nyomta a babát, alulról meg vákummal szívták ki, míg végül pontban 2 órakor világrajött Knieszner Tamás Péter, alias Bubuka. A véres részletekbe ennél jobban nem mennék bele...
Bár voltak korábban félelmeim, miszerint mi van, ha nem tetszik majd, nem lesz szép, vagy egyszerűen csak nem fogom érezni azt a bizonyos mindent elsöprő anyai szeretetet...na, az nem is rögtön jön. Ami rögtön jött, az a szerelem első látásra! :) Számomra annyira gyönyörű volt az első pillanattól kezdve, hogy csak na.Nem volt mázas, legalábbis nem nagyon, viszont eléggé kék volt. Arról nem is beszélve, hogy azt, mikor csupaszon a hasamra tették...azt nem lehet leírni szavakkal. Azt senkinek nem kéne kihagyni! Fantasztikus érzés!
Rögtön méricskélték, felöltöztették, persze csak miután Apa elvágta a köldökzsinórt. Utána kivitték, megmutatták a büszke nagyszülőknek, aztán eltolták a csecsemősökhöz. Én legközelebb csak másnap hajnalban láttam újra, mikor egy csecsemős morogva betolta, hogy "ketten vagyunk 40 babára...". Én ki voltam purcanva, bár akkor ezt korántsem éreztem, egyszerűen fel voltam dobva. Igaz, hogy kb 3/4 4ig továbbra is ott feküdtem a szülőágyon, és utána is csak tolókocsival bírtam távozni, és még este, 2 óra alvás után sem bírtam (segítséggel sem) kimenni a mosdóba...
Mindenesetre a varrás közben, ami tartott vagy negyed órát, már hívtam Csillát...:)
Mindent összevetve, ha nem lett volna az epidurál, nem hiszem, hogy ilyen pozitívan maradt volna meg bennem az élmény...De kaptam cserébe egy 4150 grammos, 58 centi hosszú korai ajándékot a szülinapomra. Nagyon sokat segített Emil jelenléte és biztatása, mindenkinek ajánlom, vegye rá a férjét és engedje be a szülőszobába!