A kis Zabagép

Sokszor gondoltam már rá, hogy kéne napi szinten naplót vezetni arról, mit, mennyit eszik a gyerek, ez több szempontból is célszerű lenne. Egyrészt emlékeznék minden fontos tényre, ti. mit, mikor, mennyit, másrészt könnyebben lehetne megtalálni az okát mondjuk egy székrekedésnek, vagy éppen az ellenkezőjének.
Na, megkísérlem összefoglalni az utóbbi időszak emlékeit, már ami a kajálást illeti.
Bubu kapott már zöldségeket (zöldborsót, krumplit, répát, brokkolit; nagyjából mindent megeszik, ha nem is első nekifutásra, de végül mindig én győzök.), gyümölcsöt (banános almát leginkább, persze üveges formában; ezt szereti is nagyon. Nyersen, általam készítve csak almát kapott, azt is szerette.) és persze némi husikát, ami egyelőre csirke és pulykahúsban merül ki. Nagyrészt ezek az üveges bébiételekben találhatóak, de múlt héten előkaptam a nagy fazekamat és a turmix masinámat, egyik este főztem egy amolyan "lebutított" zöldséglevest (brokkoli, s.répa, krumpli és csirkehusi), szétválogattam őket, másnap pedig külön-külön mindent leturmixoltam, és szépen eltettem kis Avent-es tárolódobozkákba a mélyhűtőbe. A hétvégén elő is vettem egy-egy adagot mindenből, éls gyártottam 2 ebédet a gyereknek. Vasárnap ugyan nem ízlett neki, (erről még később...) de hétfőn befalta az egészet.
Má egyszer korábban, mikor még ragaszkodtam ahhoz az elvemhez, hogy fűszert (értsd: sót SEM) teszek a gyerek ételébe, Zsuzsa gyártott neki egy borsóból és főtt répából álló szmötyit, ami elég fűszeresre sikeredett, tekintve, hogy a mi, vagyis a felnőttek leveséből lett kivéve - hát nem bezabálta a gyerek?!
Ha már elvekről és sóról esett szó, itt jegyezném meg, hogy sokáig vitázott bennem a két fél: tegyek az ételbe sót neki, hadd szokja az ízeket, vagy ne tegyek, ezáltal nem teszem ki annak, hogy felnőtt korában is a fűszeres ételeket fogja kedvelni, am ugye nem tesz jót az egészségnek, ráadásul ha nem teszek bele sót, a zöldség természetes ízét fogja megismerni, megszokni és megszeretni. Én ez utóbbi úton haladtam volna, de aztán anyu és a gyerek ízlése együttesen meggyőztek a sózás fontosságáról - bár még mindig nem vagyok teljes mellszélességgel a gondolat pártján.
Na, kanyarodjunk csak vissza. A zöldborsótól székrekedése lesz, mint ahogy azt korábban írtam; az őszibarackot, ha a la nature kapja, visszabukja; a többinek nincs ilyen jellegű életteni hatása. Múlt héten kamillateát kapott, ment is minden, mint a karikacsapás. Mivel ma is csirkehusis zöldoró volt a menű, ma este és délután is kap majd kamillát, megelőzvén a bajt.
Egyébiránt reggel, ébredés után mindig csak tápszert kap, mint ahogy az az utolsó étkezés is, lefekvés előtt. Tízóraira, uzsonnára gyümölcs van, ebédre főzelék, ha még éhes, esetleg tápszer.
Kb 2 hét múlva megpróbáljuk a tehéntúrót, kicsit később a sajtot, még később pedig a tojássárgáját - ez a hosszútávú terv, ami az étkezést illeti.
Amint ezeket a sorokat írom, Bubu alszik a kiságyában - én a gyerekszoba kanapéján ülök - , de mielőtt elaludt volna, engem sasolt a fejvédő alól kikukucskálva, közben persze vadul ujjat szopva....:) Hát hogy lehet kibírni, hogy ne csókolgassa össze az ember fél percenként?!?
Most megyek én is reggelizni, mielőtt felébred...

Fogas kérdés...

Na, hol is tartunk: múlt szerdán, vagyis 23-án kibújt a bal alsó fogunk! Illetve akkor vettünk észre. A másik szorosan a nyomában, de az még nincs kint. Különösebben nem viseli meg, nem nyűgösebb, nincs láza, nincs hasmenése, szóval egy sem a klasszikus tünetek közül, hacsak azt nem sosorlhatom ide, hogy napközben kicsit rosszabb az étvágya, reggel és este a tápszert szó nélkül bedönti.
Hasról hátra simán, gördülékenyen fordul, emiatt a napközbeni elalvás kicsit meg is nehezült, hiszen őurasága háton nem tud elaludni, vagy ha igen, csak 5-10 percet alszik, utána felriad. Átlagosan 4x fordítom vissza minden egyes elalváskor.
Állandóan ülne, húzza fel magát, és nagyon erős baba, úgyhogy félig fekvő helyzetből sikerül is neki. Tegnap még a pihenőszékben is inkább ülve maradt, ami amúgy logikus, hiszen egyre kíváncsibb mindenre, és így jobban lát.

Tegnap fél 7 körül látom, hogy nagyon csöndesen, az ujját szopva fekszik a játszószőnyegén, így felvettem, hozzámbújt, egy kicsit szopizta még az ujját, de szinte rögtön elaludt. Így üldögéltünk módfelett kényelmes pozícióban a kanapén 45 percen keresztül - én ringattam, ő aludt. Imádtam! Ez volt az első alkalom, hogy megmaradt nálam, sőt, még oda is bújt.

Tegnap beállított a védőnő, a lakás természetesen szaladt, az arcomon a bőr meg sercegve égett, de muszáj volt beengedni, mégsem társaloghattam vele a rácson keresztül...Mindenesetre sok értelme most sem volt, hogy jött, újat nem nagyon mondott. Pl. hogy kezdjem csirke, ill. pulykahússal dúsítani a kajáját a gyereknek - már túl vagyunk rajta, 2 napja kapott almát csirkével, meg is ette, ízlett neki.
Tegnap este megint volt egy felriadás fél 10 körül, kb 20 percbe telt, míg meg tudtam nyugtatni. nem tudom, mitől riad fel, és miért sír ilyen nagyon, bár végül is távozott alul-felül levegő, lehet, hogy ez bántotta, vagy csak rosszat álmodott...
Múlt péntek reggel fordult meg először, hasról hátra, azóta szépen gyakorolgat, sokszor még aludni letenni is nehéz, mert mindig megfordul, háton meg ugye még nem tud elaludni, de Anyu szerint majd hozzászokik.
Új játéka, hogy az ujjával a szájában fújja ki a levegőt, trombitál, igen furcsa hangot hallatva :). Az ajtón lévő ablakfesték-nyuszi nagyon tetszik neki, mindig nagyon megmosolyogja.
A fogai is egyre jobban látszanak, még egyelőre nem nyűgösebb tőle, hála istennek.
Ma voltunk a Ringatóban, de nem hiszem, hogy erőltetni fogom. Először is, engem feszélyez a dolog, ráadásul 'elfelejtettek' szólni, h ma nem 10-től, csak fél 11-től van, így potyára kapkodtam a gyerekkel. Amúgy sem túl jó időpont a délelőtt 10 óra, nekünk, a gyerek ritmusából fakadóan mindig jobb lenne a délután. Azonkívül, ma az egyik gyerek rázendített, a többi folytatta, azt hittem, a hajam tépem ki. Nem igazán erre van szüksége Bubunak...Plusz, rengeteten voltunk, el sem fértünk, és a játékok is inkább nagyobb gyerekeknek valók. Amúgy meg énekelünk neki eleget itthon.Végül abban sem vagyok biztos, hogy ez a hajcihő megér 600 forintot egy fél órára...
Tegnap főztem levest, ma összeturmixolom az alapanyagokat és lefagyasztom őket. Van benne csirkehusi, brokkoli, répa és krumpli. Külön-külön teszem el mindet, és ha eszünk, csak felolvasztok 1-1 adagot, és lehet variálni. A véőnő szerint ezt adhatom az elkövetkező 2-3 hétben, aztán mikor már hozzászokott a husihoz, a következő lesz a rendszer: egyik nap husi, köv nap 2-3 mokkáskanál tehéntúrót belekeverni a kajájába, köv nap reszelt, kevésbé zsíros sajtot, aztán megitn a husi következik, és így tovább, ciklikusan. Egy x idő múltán pedig egy főtt tojás sárgájának a negyede következik. Hát...én megpróbálom, bár még várnék ezzel legalább 7 hónapos koráig.
Máskülönben a gyerek 9 és fél kiló, és van vagy 66 cm. Egyre aranyosabb ruhákat lehet ráadni, vettünk is egy nagy csomó mindent a hétvégén, bababörze volt ugyanis, ráadásul az outletbe is elmentünk. Kapott végre új, nagy fürdőlepedőket, mert a régi, 80x80-asokba nem nagyon fértünk már bele.
Lindának is összekészítettem egy csomagot, ő is mindennapos már, elvileg 29-re van kiírva. Beletettem a régi fürdőlepedőket is, a barna ágyra szerelhető forgó játékot, a megmaradt, bontatlan krémeket, vízhőméőt és egy-két babaruhát. Drukkolok neki....

Nagy lépés

Múlt pénteken, azaz 11-én Bubu megfordult! Ráadásul hasról hátra. Gyanítom, hogy ebben nagy szerepe volt a véletlennek is, de végül is minden így kezdődik. Mindez reggel, ébredés uán történt, alig hittem a szememnek.

Máskülönben erősen nyáladzunk, fehéredik az ínyünk, így feltehetően lassan beindul a Folyamat. Más jele nincs, nem nyűgösebb a gyerek a szokásosnál, nem lázas, úgyhogy gondolom, még odébb van a lényeg, de már haladunk.

Próbálom változatosan etetni, de elég nehéz. Nem fogad el mindent, van, amit csak többszöri próbálkozásra, van, amit még akkor sem. Zöldborsót egyelőre mellőzöm, eléggé megfogta a székletét. Édeseket még mindig szeret, és sokat iszik.

Egy szép nap

Tegnap volt az egy éves házassági évfordulónk...Kaptam gyönyörű csokrot, ami nem mellesleg olyan volt, mint az esküvői csokor (ld feljebb), elmentünk vacsorázni, de a legjobb dolog este történt: Bubut akartam vígasztalni a szokásos esti fürdés utáni nyűgösködés miatt, elkezdtem énekelni neki a Boci,bocit. Nem tudom, a jó hangom tette-e be neki a kaput, de úgy elkezdett szó szerint röhögni, hogy nem bírta abbahagyni. Nekem potyogtak a könnyeim, bár a végén már megijedtem, mi lesz, ha így marad a gyerek. Ilyet még sosem csinált, egy élmény volt. Akármit csináltam, felvettem, letettem, csak nevetett. Megkoronázta a napot!(Itt jegyzem meg, hogy természetesen ma ugyanez a poén egy kicsit sem működött, akár a telefonkönyvet is olvashattam volna a gyereknek, annyira hidegen hagyták holmi bocik...)

Annyi arca van a gyereknek, hogy fel sem tudnám sorolni. Élmény figyelni, hogy változik, gyarapodik, okosodik. Hatalmas szempillák, szőke haj...Vajon minden anyuka ennyire "szerelmes" a saját fiába?

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy azt hitte, a férjénél jobban soha senkit nem fog szeretni - aztán megszületett a gyereke, és a férj pillanatok alatt a második helyre szorult, szinte észre sem veszi az ember. Ma már értem a megjegyzést: nem arról van szó, hogy kevésbé szereted életed párját, csupán kicsit a háttérbe szorul, mind fizikálisan, mind érzelmileg. Próbálok feleség is lenni, de kövezzenek meg, az anyaság valahogy fontosabb lett...Mint az egyszeri viccben Móricka: mindenről 'az' jut az eszébe. Na, nekem mindenről a gyerek jut eszembe.

Eltelt egy év, az első házas évünk. Sok minden történt, máskor 10 év alatt sem történik ennyi minden. Év elején állapotos lettem, márciusban rázúdítottam a hírt Apára is, pedig nekem is nehéz volt megemésztenem - na, én vagyok az a kismama, aki nem az első pillanattól, hm, hogy is fogalmazzak, felhőtlenül boldog... A hónap végén álomesküvő, a legjobb, amin valaha voltam, úgyhogy magasan a mérce,Móni...:))) Mi legalábbis nagyon élveztük, aki meg nem, vagy egyszerűen csak nem találta fel magát egy olyan bulin, ahol a vendégek 98 %-a 30 év alatti volt, magára vessen, nem sajnálom.

Tavasszal eladtuk a nyóckert, megvettük Csepelt :) Utána lakásfestés, felújítás (n.b. még most sincs kész sok minden, ami pedig elsőként szerepelt a fontossági listán...), beköltözés. November 6-án (október 23 helyett...) megérkezett Bubu, aki először még csak Flótáska volt:), az azt követő 5 hónap úgy elszállt, mintha egy nap lett volna. Ápr. 6-án 5 hónaposak leszünk, aztán már csak röpke egy hónap, és fél éves a nagyfiú...:) A család szeme fénye.

folyt.köv.

Megint eltelt egy hónap...

Bogyó egy hét múlva lesz 5 hónapos, de hazudnék, ha azt mondanám, túl sok minden látványos történt az elmúlt hónapban. Még nem ül, áll vagy szaval Keats-et, de azért haladunk. Még mindig erősen nyáladzik, de fognak egyelőre nyoma sincs. Viszont mindent megragad és betöm(ne) a szájába. Az ujját csak akkor szopja, mikor éhes vagy álmos. A cumi fogalmát már el is felejtette.

Jó nagy baba, már 8700 g körül van, és vagy 68 cm, de legalább az utóbbi hetekben nem eszik már olyan irdatlan mennyiséget. Kb egy hónapja kezdtük el a hozzátáplálást, érdekes eredménnyel.

1: krumplit nem eszik - egyéb sós ízt még nem kínáltunk.

2: az almát reszelten, magában szereti, már egy felet is megeszik egy étkezéskor.

3: ezen kívül a babakonzervekből az almás-őszibarackos-baános variációkat eszi, és egyre szebben - már több marad bent, mint kerül kívülre, és egész szépen eszik.

Annyira édes, mikor tátja a száját az újabb falatért!És már egész türelmes, holott az elején még rögtön tiltakoott, ha nem turbó-üzemmódban került a szájába az új falat.

A banános tejpép is nagyon szépen csúszik, volt, hogy ezt bolondítottam meg reszelt almával. A következő állomás a vaníliás tejpép és a zöldborsó-püré lesz. Ha valami mást is kap egy-egy étkezés alkalmával, mint tápszert, akkor abból elég szokott lenni a 150 gr.

Ha két kajálás közt megéhezik, teát adunk neki, azt nagyon szereti, ami meglepő volt az elején, mert mikor utoljára kínáltam a teát, abszolút nem itta, bár ez még nagyn az elején volt. Azóta megnőtt a pelenkafogyasztásunk is...:)

Most még 68-as ruhákat hordunk, de néhány 74-es is ok már. A kantáros farmerban egyszerűen zabánivaló:)

A cipő Gáborék ajándéka, de még nem sokszor volt rajta....

Haja is egyre több van, tiszta szőke, pihés, csak a tarkójánál lévő barna csíktól nem akar megválni.

Nagyon tud kacagni, vannak dolgok, amik számunkra megmagyarázhatatlan módon tetszenek neki, pl a sárga színű hűtőmágnes - tkp bármi, ami sárga. A lámpának még mindig szerelmese...

Ha kézben van, álló helyzetben úgy rugózik, hogy félő, kirepül a kezemből, fektéből - de csak ha a karomban van - mindenáron fel akarja húzni magát ülő helyzetbe, és mondhatom, nagyon erős!Két kézzel fogja a cumisüveget, egyre hosszabb ideig tudja megtartani, lassan felesleges leszek...

Végigalussza az éjszakát, bár az elmúlt hetekben rászokott, hogy elalvás után 1-2 órával felriad, bár fel nem ébred, de nyöszörög, sírdogál, ilyenkor anya fut, fenék megpaskol, gyerek megnyugszik. Az okára még nem sikerült rájönni.

Nagyokat szoktunk sétálni, azt nagyon szereti, bár a naptól, ha a szemébe süt, betegesen irtózik.

Fényképek folyamatosan készülnek, szerintem már meghaladja a 2000-t...

Lonely...

E elutazott. Itthagyott minket mindenféle lelki skrupulus nélkül. A disznó. Persze azért imádom, és ha nem szeretném, nem is hiányozna annyira, ugye. Kíváncsi vagyok, Bubu hogy fogja viselni a hiányát, majd az újbóli felbukkanását szombaton.
Tegnap voltunk a 4 hónapos oltáson, megint egész jól viselte, de egész nap nagyon bágyadt, mosolytalan volt, estére meg nyűgöske lett, és a hője is felment 37.9-re, úgyhogy nem kockáztattam, beadtuk neki a délelőtti kúp másik felét is. Fél 10 körül sikerült elaludnia, éjszaka szerintem aludt, én legalábbis biztos, viszont mivel E utazott ( a disznó), fent voltunk már negyed 6 kor, azóta próbálom magam mindenfélével elfoglalni, és csak hallgatom a bébiőrön, h azért Bubu sem alszik valami túl jól. Elvileg még minimum 9ig aludni kéne, de szerencsés vagyok, ha még egy órát kihúzza; általában 8 körül kel.
Tegnap reggel még elfogadta a pépet, délután úgy összezárta azt a csöpp száját, hogy azon aztán semmi se ki, se be. Csak a tápszer. Mondjuk azt simán elfogadta, bár este csak 140-et evett, azt is csak úgy ímmel-ámmal, belealudt az evésbe, féltem is, hogy nem fogja vele kihúzni az éjszakát.
Ma délelőtt megyek a védőnőhöz, megbeszéljük a további étkeztetését a gyermeknek. Szeretném , ha lecuppannánk a tápszerről minél hamarabb, attól csak hízik a gyerek. Kíváncsi lennék, más hogy csinálja ezt a hozzátáplálás-dolgot...
A mai napot csavargós nappá nyilvánítom, a pénzköltésről nem is beszélve. Meg kell ugye magam vígasztalni, mivelhogy E elutazott...A disznó. :)

Na, megtörtént az áttörés: szombaton ettünk először nem-tápszert. A főtt krumpli a lábamon landolt, így megpróbáltunk némi tejpépet adni. Az eredmény érdekes: elfogadja, úgy tűnik, ízlik is neki, de problémát okoz, hogy nem folyamatos az utánpótlás, és még nagyon bezavar, hogy folyamatosan szopni próbál, így a pép fele a ruháján/arcán/kezén köt ki. Szerintem mondjuk nagyon jó illata és íze van a pépnek (banános Milupa), nekem csak az állagával van gondom...Apa szokta megenni a maradékot :).


Kapott tegnap némi almás Frutapurát; ez nagyon jó cucc, csak iszonyú drága. Gyakorlatilag alma- és banánpüré, mindenféle adalékanyag, tartósító és egyéb vacak nélkül. Szerintem ez is ízlik neki, csak markánsabb az íze, még meg kell szoknunk. Ennek a maradékát még én is megeszem...:)


Szombaton E szüleinél volt Bubu majdnem egész nap, úgyhogy kiélvezhették a babázást. Rátalált menet közben valahogy a hangjára, vasárnap már csak úgy visongott, kiabált jókedvében. Mondjuk a sírása is egyre erőteljesebb.


Azt hiszem, valahol 8300 gr testsúlynál járunk, már nem merem számolni...Holnap megyünk a 4 hónapos oltásra, rá fogok kérdezni erre is, bár így, hogy a tápszer egy részét kiváltja a pép vagy a gyümölcspüré, nem annyira gáz, de a tápszer nagyon hizlal.


Volt a múlt héten pár nap, mikor az esti lefekvés nem sikerült túl jól, volt, hogy ki is kellett venni, és megetetni, mert 2 óra alvás után sírva ébredt, de volt, hogy csak a fenekét kellett megpaskolni, és visszaaludt.

Remélem, ez csak múló állapot.

Apa szerdán elutazik 4 egész napra. Nem vagyok tőle boldog, és nem hiszem el, hogy ne tudta volna magát kihúzni alóla, de szerintem ő is akar menni. Megpróbálok nem is beszélni róla, mert csak összeveszés lenne belőle...Majd próbálom jól kihasználni az időt...:)

A Hard Days Night...

Tegnap délután E szülei voltak a bébicsőszök, mert akadt egy kis dolgunk Apu lakásában. Este viszonylag későn értünk vissza, oyan fél 8 körül, Bubu aludt, olyan volt, mint egy kis angyal. Sajnos fel kellett ébresztenünk, amit nagyon nem jól viselt, de a hazafelé út végére ismét elszunyókált, amint az várható volt. Fürdés, vacs, lefekvés, ahogy szoktuk. Fél 11kor éktelen sírás, át a kisszobába, próbál vígasztalni, nem sikerül, gyerek a kiságyból ki, de továbbra sem jó semmi. Arra gondoltunk, hátha megint a kakilással van gond, így próbáltuk a jól bevált módszert, ami tkp hozott is eredményt, de a sírás nem enyhült. Akkor bevetettem az utolsó fegyvert, cicire tettem, amitől megnyugodott, de szemmel láthatóan éhes maradt, így bevágott még vagy 120gr-ot, utána elaludt, és a szokott időben kelt.
Nem tudom mire vélni ezeket az ébredéseket, bár eddig ez volt a legkomolyabb. Remélem, ez nem lesz tendencia...Amíg ébren vagyunk, addig nem gáz, de...Ez baromi önzőn hangzik, ugye?
Tegnap a szemével is volt valami, a bal oldalon könnyezett és piros is volt, meg duzzadt, de ma már -legalábbis eddig- nem tapasztaltam.
Tévedtem. Most ébredt a fiatalúr, piros a kis szeme, könnyezik, és állandóan tüsszög. Mármint a gyerek, nem a szeme. 4-én oltás, ha addig kibírjuk, akkor megkérdezem a doktornénit.
Amúgy a napok ugyanúgy telnek, sok a vigyor, jól eszik. Majd meglátjuk...

16. hét

Tavaly ilyenkor már volt albérlőm...:)Ha jól belegondolok, Bubu már egy éves - ha hozzászámítjuk a pocakban eltöltött időt is...:)
Ma nagyon jó napunk volt, egyrészt mert gyönyörű idő volt, Anyu ki is vitte Bogyót sétálni, én addig körbeszaladtam a lakáson a porszívóval és a moppal. Másrészt nekem, igen, NEKEM is sikerült megnevettetni Bubut! Egyszerűen meg tudom ilyenkor zabálni, potyog a könnyem a nevetéstől, ő meg nem érti, miért "sírok".
Ami viszont még ennél is érdekesebb volt, hogy ma sikerült megint jól bepisilnie és átáztatnia a ruháját(eddig semmi extra nincs benne), és mikor levetkőztettem, pucérkodtunk egy kicsit, úgy, mint fürdés előtt szoktunk. Én utána nyúltam persze a tiszta ruháért, kezdtem öltöztetni, mikor éktelen sikításba kezdett és elkezdett vígasztalhatatlanul sírni. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, míg eszembe nem jutott, hogy azt hitte szegény, hogy jön a pancsi, és azt várta...csalódott szegénykém :). Ebből legalább tudom, hogy egy: szeret fürdeni, kettő: tudja, hogy mi mi után következik, vagyis igenis van értelme rendszert kialakítani már ilyen kicsi korában. Annyira aranyos volt, majd megzabáltam.
Egyre jobban megfogja a tárgyakat, a következő lépés az lesz, hogy nyúl is utánuk.
Imádom, hogy szinte kivétel nélkül mindig mosolyogva ébred...

Más. Jelentkezett egy ember Apu lakására, remélem, összejön, utálom, hogy üresen áll a lakás. És ráadásul Apu ismerte a fickót, és a gondnok Csabi is, ami számomra némileg megnyugtató. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

Szombaton Bubu elkezdett nevetni. Úgy értem, igazán nevetett, nem csak 'felcsuklott'...Élmény volt. Persze az apja nevettette, nem én...
Egyéb nagy változások nincsenek, legalábbis a gyerekkel. Még mindig gyarapodik, elérte a 8 kilót, de akár elhiszed, akár nem, nem KÖVÉR a gyerek! Jól meg is nyúlt, úgyhogy passzol. Csilla is látta végre tegnap, nem győzött csodálkozni, mekkora lett. Na, tokája, az van neki, de egyébiránt teljesen oké. Bezzeg Csilla...saját maga árnyéka. Csillám, légy szives, szedd össze magad!!!!
Szombaton Eme szalagavatóján voltunk (Eme szuper volt, ügyes és nagyon szép, a többi sztem felejthető). Mindenesetre Anyu vigyázott Manóra, kicsit aggódtunk azért, hogy ha ő teszi le, nem biztos, hogy végigalussza az éjszakát, de nem volt semmi gáz, este 3/4 8tól aludt, mint a kisangyal. Vasárnap meg moziba lógtunk el (9 és fél randi, aranyos), akkor Emil szülei voltak a sorosak. Ott is minden rendben volt, sokat nem aludt (persze, miután végigaludta az egész délelőttöt...), de legalább ki is dőlt a szokott időben. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen jó alvó a gyerek, még mindig tartok tőle, hogy ez egy csapásra meg fog változni, de még tart...:)
Az ujjszopás az elmúlt másfél hét alatt mindennapossá vált, ahogy észrevettem, ha álmos, vagy éhes, akkor szopizza bőszen, és mindig csak a bal hüvelykujját. Annyira el tudok tőle olvadni, pedig nem kéne, ez nem valami jó dolog...de annyira aranyos...:) Mjd jó nehéz lesz leszoktatni róla, nehezebb, mint a cumiról, és ráadásul még a fogait is tönkreteheti vele, de ezen még ráérek aggódni ugyebár, merthogy fogunk még egy sincs. Nyáladzás még bőven van, meg kézfej szájba tömködése, de fog, az még egy negyed se.
Tegnap videóztam is a gyereket, mert a hétvégén visszanéztük a régebbi felvételeket, és egy élmény volt!Gondoltam, csináljuk sűrűbben, hogy minél több felvétel legyen. Milyen jó lesz majd visszanézni 10-20 év múlva, és megmutatni a gyereknek is, hogy hogyan volt tisztába téve mondjuk..:)

Növünk, növünk, növögetünk...

Ez a fejezet valahogy lemaradt....




2008.01.31





Lassan 3 hónaposak vagyunk, és még mindig átalussza az éjszakát. Többé-kevésbé. nagyjából ez attól függ, mikor dől ki. Van, főleg az utóbbi egy hétben, hogy napközben rosszabbul alszik, estére nagyon nyűgös lesz (kb egy hete ez minden estére igaz), ilyenkor már este 9-10 között kidől, viszont reggel 5kor könyörtelenül ébreszt minket. Ilyenkor még evés után visszaalszik, de reggel 8 körül így is fönt van, ezután már elég nehezen alszik el újra. A mai reggel ettől eltér, mert tegnap este fél 11 körül sikerült csak elaludnia, reggel 6-7ig ugyan volt némi nyöszörgés, kihajította a rágókáját is az ágyból, de szerintem kaki-dolog lehet ebben a bűnös, mert már igen erjedt kakiszag terjeng a hálóban, viszont még azóta is jól alszik Bubuka. :) És most reggel 9.05 van...
Kb egy-másfél hete a korábbinál jóval erősebben nyálzik is, és elég sokat van bent a ke a szájában. Én kezdtem arra gyanakodni, hogy talán már ilyen korán elindult nála a fogzás, és tekintve, hogy erős, fejlett baba, ez még mindig nincs kizárva, de nyugtával dícsérd a napot.
Sajnos egyre több tápszert kap a baba, nem nagyon van tejem, illetve ez is változó. Azt hiszem, vissza kell szoknom legalább a tejserkentő teára, mert a bogyóim elfogytak, és még nem vettünk másik dobozzal.
Hízni viszont továbbra is jól hízik, igaz, leszoktam az állandó méregetésről, mert már látom, ha jóllakott, és nincs okom kételkedni a fejlődésében. Mindenesetre már 7 kiló fölött van...
A hét legnagyobb eredménye, hogy már rám is egyre többet vigyorog!!
27-én itt voltak Nelliék, Árika egyszerűen gyönyörű! Akkora hatalmas koromfekete szempillákat én még életemben nem láttam pasin! Ári eléggé érdeklődött Bubu ránt, Bubu csak meg volt lepődve. Amúgy Nellivel szeretek beszélgetni, annyira nyugodt, higgadt, és olyan jókat mond és jó ötleteket ad. Tőle mindig szívesen kérdezek, remélem, nem unja, hogy zaklatom...:)
Hoppá, felébredt.... Mármint Bubu, nem a Nelli...:)

2008.02.10

A hétvége elég zűrös volt. Sokat mászkáltunk, meglátogattuk az összes nagyszülőt, volt nagybevásárlás - amiben végre én is résztvehettem, először a Nagy Nap óta:). Ismét nem tudtam magam visszafogni, és babaruhát kellett vennem - persze szigorúan csak azért, mert szegény gyermeknek nincs mit felvennie....csak úgy nő...:) Hihetetlenül szép, kis gömbölyű pofija van és nagy kék szemei. Már a 'bennragadt' szempillái is kifordultak. Egyre csak szőkül, a sok száz fotón, amit a nap minden percében lövünk, szinte már nem is látszik az eredeti sötét haja. Halleluja a 21. század technikájáért és a digitális kameráért - nincs filmpazarlás, viszont van millió fénykép.
Az elmúlt hét vívmányai: egyre kevesebb bukás, egyre több mosoly és határozott ujjszopás. De nem ám akárhogy - először mindkét kezét használva felváltva, majd egyszerre a két öklét, végül leszűkíve a kört csak a bal kéz mutató-és hüvelykujjára, míg végül maradt csak a bal kéz hüvelykujja.Egyszerűen imádnivaló, ahogy cuppog az ujjacskáján - mit nekünk cumi, ugye.
Lassan csak beáll valamiféle rend, még ha csak minimális és esetleges is. A délelőtt nyugis, még mindig, sok alvással, evéssel, gügyögéssel, jókedvvel. Lassan - talán - állandósul a korai lefekvés (8-9 körül), a felkelés még ingadozik, reggel 6 és 9 között bármi elképzelhető. Általában jókedvűen ébredünk, eltakarítjuk az éjszaka romjait a pelusból, reggelizünk (kb 160 és 200 gr között), utána szabadfoglalkozás a pihenőszékben, majd alvás, ez olyan 2 órásra szokott sikerülni. Ébredés után ebéd, majd séta - halálosan unom a környéket róni, már csukott szemmel hazatalálok, persze az utcák nevét nem tudom. A gyerek a séta nagy részét vígan végighortyogja, amúgy sem sokat látna még ki a kocsiból, de legalább jó (?) levegőn van. Érdekes, hogy amint bekerül akár a hordozóba, akár a babakocsiba, megszúnik minden nyavalygás, mintha tudná, hogy most majd rázzák a fenekem, és nyugodtan alhatok. Séta után abban a pillanatban ébred, amint leparkoltam a kocsit a folyosón. Ilyenkor kis szünet után megint kajálunk, és a délután maradéka változó hangulatban telik el, míg Apa haza nem jön a 'gyárból'. Ez általában fél 7 körül történik, így hétkor fürdés. Egyre jobban élvezi, már meg tudjuk mosolyogtatni is a kádban. Pacsál a lábával, amúgy még mindig kicsit görcsös. Szeretem megmosni minden nap a haját, még ha ez csak annyit jelent is, hogy a fürdővízzel kicsit megdörzsölöm. Hadd szokja csak a gyűrődést! Utána vacsora, és, ha szerencsénk van, mint ahogy az utóbbi héten rászokott, szinte nem is bírja végig ébren a vacsit, annyira kidől. Így mostanában legkésőbb 9től mienk az este. Kíváncsi vagyok, meddig tart ez az idill - mikor végre azt hinném, beáll valamiféle rend, rögtön felborul.
Már elmúlt három hónapos, 61 cm, és - ma mértük - 7600 gr.

Nagyon okos, érdeklődő baba, mindent megfigyel, de még mindig a lámpa a nyerő, vagy bármilyen, lehetőleg erős fényforrás. Pl bele tud nézni ablakon keresztül a napba, amibe én pl nem. Ma Emil játszott vele a kedvenc színes plüss labdájával, feldobálta Bubu orra előtt. Annyira aranyos volt, próbálta követni a szemével, de csak egy kis fáziskéséssel sikerült neki;mindig akkor nézett föl, mikor a labda már ismét E kezében volt - de próbálkozott! :)

2008.01.22

Egyre többet van ébren Bogyóka, egyre jobban figyel a külvilágra is. Nagyon jól leköti kb 20-30 percre a játszószőnyeg is. Kb egy hete elég erősen nyáladzik, keze a szájában, cuppog, dugdossa ki a nyelvét, beszívja a fölső ajkát. Sokat mosolyog, persze leginkább Emilre és Anyura.
Még mindig délelőttönként alszik inkább, délután már kevesebbet, este pedig legyen akármilyen nyűgös, 20-30 percnél, max egy óránál nem alszik többet. Este változó, mikor dől ki, a legkorábbi rekord eddig a 9.20 volt, legkésőbb pedig a hajnali 2 óra, de az átlag a 11 óra. Tegnap este pl 11kor aludt el, és ma kb fél 11ig aludt...
Egyre többet 'beszélget' is, kedvec szava a gí, és néha a 'háo'. Lassan már kezd hangot is kiadni a mosolygáshoz. Változóan eszik, átlagan 200gr-ot mostanában, de néha csak 140-et, és van, hogy 240-et.
Fürdéskor már egyáltalán nem sír, igaz, nem is nevet, még mindig görcsben az ökle.

2008.01.17.

Bogyó mintha felfedezte volna a saját kezét; tegnapelőtt és tegnap is észrevettem, hogy a nagy hadonászás közepette mintha észrevette volna a kezét és csak lesi.
A mosolygásába is vegyülnek már olyan hangok, mintha rötyögne. Vasárnap vettünk neki egy játszószőnyeget; egyelőre úgy tűnik, jól elvan rajta, legalábbis egy fél órányit mindig. Mondjuk, a pihenőszéket is jól tűri.
Tegnap nagyon keveset evett, ma sem döntöget rekordokat, mindig olyan 140-180 között van a mennyiség. Tegnap reggel pl csak 40 grammot szopizott és még úgy kellett belediktálni némi tápszert. Lehet, hogy most következett be az a bizonyos visszaesés, amit nem is nagyon bánnék, mert már majdnem 7 kiló a gyerek! Viszont tegnap és ma észrevehetően kevesebb a tejem is, nem tudok, csak 80-at kifejni etetés után. Tegnap amúgy is rossz napunk volt, alig aludt, alig evett és estére nagyon nyűgös is lett. Hiába kakilt reggel, puki egyáltalán nem volt, így úgy tűnt, mintha bántaná valami a pociját. Aztán 11 körül csak sikerült elaludnia, e már reggel 6kor fent volt...
Tegnap nagyot sétáltunk, két teljes órát, mert tápszert kellett íratni a doktornővel. ma megyünk ultrahangos vizsgálatra a Tűzoltó utcába. Kedden volt Babuci 10 hetes!!
Koszmó szinte egyáltalán nincs a fején, viszont tegnap úgy kellett kivakarni a "koszt" a lába hajlataiból, rendesen beült oda, eddig észre sem vettük...

2008.01.10

Bubu már több mint 6 kiló és 59 és fél cm a hossza. 8-án voltunk a 2 hónapos oltáson, nem is sírt, viszont jól lepisilte a vizsgálóasztalt. Hazaérve kapott egy fél kúpot, nem is lázasodott be.
Enni még mindig jól eszik, a rekord eddig 230 gr, az átlag 180-200 g. Egyáltalán nem dagi, viszont tokája van, és a combja is enyhén hurkás. Borzasztóan leköti a sólámpa, amit anyutól kaptunk karácsonyra, illetve a zöld kijelzős digitális óra, ami most a pelenkázón van.
Nagyon békés baba, tényleg csak akkor sír, ha baja van, viszont sokat mosolyog, grimaszol, már rám is! :) Az apjába változatlanul szerelmes.
A napirend nagyjából így néz ki: reggel 7 és 8 között eszik először, akkor többnyire gond nélkül elalszik; 11 és 12 között jön az ebéd, utána is általában elalszik még. Délután 3-4 körül megnt eszünk, utána nem nagyon teszem e rögtön, hanem beszélgetünk, nevetgélünk, kicsit itt van velem a pihenőszékében. 6 után megint leteszem aludni, de ilyenkor már csak rövideket alszik, egészen 11-ig, éjfélig, köben persze eszünk és fürdünk is (ezt próbálom 7 és 8 között végbevinni). Éjfél és 1 között, körül elalszik, és nem is kel fel egész reggel 7-8 ig.
A múlt héten lerobbant a család, főleg Emil, de Bogyónak is volt hőemelkedése, 37.2 és 37.9 között ingadozott, de rajta nem lehetett észrevenni.
Körülbelül 2-3 napja vettük észre, hogy már igazi könnyel sír! Annyira aranyos, mikor tele van a kis szeme könnyel, még ki is szokott csordulni.

Megint felébredt...

2007.12.12.

Tegnap voltunk egészséges tanácsadáson, anyu jött velünk. Nem volt hideg és az eső sem esett, Bubunak is tetszett a séta, végigaludta az utat oda-vissza. A doktornéni vizsgálta meg, mindent rendben talált. Súlya 5 kiló volt kereken, hossza 56.5 cm, állítólag ez a biztosabb és pontosabb mérés. Megvizsgálta a doktornő a kukit is, nagy örömömre azt mondta, már most látszik, hogy nem lesz fitymaszűkülete, szépen lehet húzogatni rajta a húzogatnivalót. Engem kicsit zavart, hogy tele van a bőr alatt mindenféle krém és egyéb maradékkal, de a doktornő szerint azzal nem kell foglalkozni, és úgy általában, a kukival nincs tennivaló.
A védőnő is felbukkant tegnap, felébresztve csöngetésével Bubut, ami nem tett túl boldoggá. Nagyon tetszett neki is a gyerek. Köldökét rendben találta, és minden egyebet is, nem is maradt sokáig.
Hazaérve telekakilta a pelust, miközben Anyu ringatta,ami nagyon tetszett mindkettőnknek..:) Úgy tud nyomni, erőlködni, hogy az tiszta vicces.

Sajnos enni tegnap elég rosszul evett, és mostanában az alvásmennyisége is jelentősen csökkent. Ma voltam az SZTK-ban a csuklómmal, (ínhüvelygyulladás), addig anyu pesztrálta, és kedvenc Apósom vitt el kocsival. Nem sokat aludt addig sem. Mielőtt elmentem, reggel fél 9kor szokás szerint megszoptattam, 80-at evett. 11kor anyu oda kellett hogy adja neki a hűtőben lévő 80-at is, és délben, alig hogy hazaértünk, szoptathattam újra. Utána viszonylag nagyot aludt, így én is szundítottam egy órát. 4kor hála istennek 130-at evett, 5 körül lefeküdt, és már megint óbégat, pedig még csak 7 óra, ráadáasul most fejtem ki mindent, amit tudtam, így nem nagyon tudom, mit tudok adni neki most...Viszont ami jó hír, hogy csodák csodája, minden erőlködés nélkül sikerült 80 gr-t kifejnem!

Még mindig nagyon okosan figyelget, mikor beszélünk hozzá, forgatja a fejét, ha valahonnan fény jön, a fényforrást nagyon figyeli.
Mikor elkezdem etetni, a kis keze ökölben van, és szép lassan kiereszti, ahogy megnyugszik és eszik. A hajacskája is egyre kopik sajnos:( Kb 2 napja elkezdte felismerni, hogy ki tudja dugni a nyelvét, úgyhogy néha már azt is látjuk.
Egyre többször fordul elő, hogy nem sír, csak fekszik szép csöndesen pislogva az ágyában - korábban vagy aludt, vagy szopizott, vagy ordított.

A pofija most nagyon szép tiszta, reméljük, ez már így is marad!

Karácsony

Sikeresen túléltük a karácsonyt, sok látogatóval és ajándékkal. Szenteste Emil családja volt itt, 25-én Anyu és Nagyi. Bubu kapott body-kat, rugdalózókat, mind már 68-as méretben. Ugyan még mindig a 62-est használjuk, de már szerintem nem sokáig. Most evett a gyerek 200 gr-t, szóval az étvágya még mindig jónak mondható, bár a tendencia még mindig ugyanaz: éjjel és délelőtt nagyon jó, délután kez d elfáradni, este pedig gyakorlatilag nem tud szopizni a mellemből, így mindig marad a tápszer. Az átlag szopizása amúgy olyan 130-180 gr között mozog.Újabban az étvágya is megnőni látszik: a világ összes tápszere nem lenne neki elég késő este, de ezt csak kb 2 napja tapasztaljuk. Mint ahogy azt is, hogy egyre csúszik az időbesztása: egyre többet alszik délután, és egyre később alszik el éjjel. Tegnapelőtt volt már 2 is, mire kidőlt, tegnap pedig hiába tettük ágyba és feküdtünk le mi is, szakaszosan aludt kb 2x fél órát, aztán végül Emil tudta elaltatni valamikor 1 körül. Én már nagyon ki voltam dőlve...
Alvása eléggé kiszámíthatatlan, mind időpontban, mind időtartamban. Van, hogy zsinórban alszik 4 órát, van, hogy csak 20 percet szendereg, bár ez utóbbi még mindig a délutánra jellemző. Délelőtt még mindig jó nagyokat horpaszt.
Most 2 napig nem volt kaki, viszont tegnap sikeresen telepakolta a pelenkát, simán megvolt a 2 kimaradt nap adagja is... Áttértünk a Pampers-re, egyelőre úgy tűnik, jobb, mint a Libero, mert bár Emil szerint annak is van belső gumírozása, ennek látható is, és jobban bent is tartja a kakit.

A fürdést sikerül lassan belőni minden nap 7 körül. Mostanra már valamennyire megszokhatta, mert már nincs bömbölés közben, és utána is csak egy minimális, de az csak a hideg miatt. Próbálok megnyugtatónak szánt hangon, mosolyogva beszélni hozzá fürdés közben, hogy nyugodt legyen.
Egyre többet mosolyog, gagyarászik. Hihetetlen sokáig képes megtartani magát, a fejét emelve, karjai kinyújtva. Szeret nézelődni, úgy tűnik, nagyon érdekli a külvilág. A fejét is simán forgatja.
A szemei egyre kékebbek, a pupillától kiindulva világosodik. A pöttyök az arcán mára már teljesen eltűntek. A hajacskája folyamatosan potyog, mindig találok belőle itt-ott. A feje búbján bizonyos szögből kopasznak látszik, de van azért ott haj, csak nagyon pihés és nagyon szőke. Hátul egyre komolyabb sávban van kikopva.
Egyre gyarapodik, már egész husi a combja is, és hát a súlya már folyamatosan 5600 körül mozog, és akkor még evés előtt mértem...
Ma délután, ha minden igaz, megyünk Emil szüleihez, visszük Flótáskát is. Holnap W. Gabiék jönnek látogatóba, vasárnap, ha minden igaz, Dénesék. Hétfőn délután jön Anyu, mi meg megpróbálunk lelépni moziba.

2007.12.13.

Ma nagyon jó kisfiú volt Bubu, evett, aludt, bár volt némi nyüszögés, de azon hamar túlléptünk. Ma megdöntöttük a szopizás rekordját, 180 grammot evett a 3 órás evésnél! Igaz, hogy most este csak 80at evett, de ezek után az már nem számít.
Délután beszélgettünk, én azon nevettem, hogy egyre határozottabban dugdossa ki a kicsi nyelvét, erre nem elkezdett ő is nevetni?! Annyira határozottan mosolygott, hogy majdnem fölfaltam:) Igaz, kicsit értetlenkedő arckifejezéssel, de határozottan nevetett:)
Ma nem volt kaki, pedig ennyi evés után igazán dukált volna...
Viszont voltunk kint az erkélyen, mert nagyon jó idő volt, és mivel nem jött ma anyu, csak ennyire futotta. Nem tudom, mennyire értékelte, mert hamar elromlott a kedve és inkább behoztam.
Jöhetne már Apa haza, mert elég fáradt vagyok, szeretnék lezuhanyozni, és Bubu már megint nyavalyog...