Olvasok...

Fürdök... Huncutkodok...

Van új járókám...

Valami vígjátékot...?

A kep.tar.hu-n folyt. köv...:)

Nem tudom, az, akinek eleven gyereke van, hogy csinálja. Bubu nagyon nyugis, el tudja magát foglalni, de még így sincs mindenre időm, amit szeretnék, vagy amit beterveztem egy napra. Ha alszik, nem akarok zajongani, ha ébren van, nem lehet egyedül hagyni. Ördögi kör.
Ma legalább tudunk menni sétálni, de azért megpróbálok kitartani minél tovább a lakásban, hogy ne a legnagyobb hőségben induljunk neki. Legalább a szél fúj...
Most sikeresen feltettem képeket a képtárba, ez is csak kb 2 havonta sikerül...
Még írni sem tudok...mennem kell....

Fejlemények

Azóta a bizonyos nap óta jelentősen javult a helyzet, de valahogy nem az igazi. Látszólag minden rendben van, ugyanolyan jól alszunk, reggel mosolygós az ébredés, enni is rendesen eszik a szőke herceg, de valamiért a nyafi egy része megmaradt. A dózis csökkent, de minden nap kapunk némi ízelítőt belőle.
Viszont ma megtaláltuk a - lehetséges - magyarázatot: Bubunak ugye már kint van az alsó 2 és az egyik felső foga, a másik felső is már áttörte az ínyét, és ma, fürdés után Apa észrevette, hogy a fölső 2 fog mellett mindkét oldalon is kibújt a két rizsszem! Még csak mutatóban, de már határozottan látszanak! Lehet, hogy ezért vagyunk kicsit nyűgösebbek mostanában az átlagosnál.
Van már utazóágyunk, ezt egyelőre fixen Emil szüleinél fogjuk tárolni, és ha megyünk majd valahová, ahol kell, csak összecsomagoljuk. Nagynéném felajánlotta, hogy tőlük elhozhatjuk azt a rácsoságyat, ami még az enyém és az unokatestvéremé volt:) Na, azt meg Anyunál fogjuk felállítani, így nem kell folyton azon aggódni, nem-e puffan-e Bubu alvás után a földön...
Na, a másik, amit feltétlen meg kell jegyeznünk, a következő nagy áttörés: Bubu áll. Szépen térdre tornássza magát, miközben valamiben kapaszkodik, aztán addig-addig ügyeskedik, hogy feláll. Vissza se lehet tartani, állandóan állna. Kedden vagy szerdán volt először a nagy hadművelet; sajnos nem írtam fel pontosan, pedig már ezerszer megfogadtam, hogy rögtön feljegyzek minden fontos eseményt, de valahogy nem sikerül...

Most megyek lefeküdni, végem van...

Kitépem a hajam...

Esik az eső. Hideg van. Sétálni nem tudunk menni.
Ebédeltünk. Pelenkát cseréltünk. Nem fázunk, nincs melegünk. Aludtunk is, álmosak nem vagyunk.
Mégis hisztizünk. Nyafogunk. Hangosan.

Ötleteket kérek.

Fájdalom

Bár a téma nem ide tartozik, de muszáj írnom róla.

Talán nem tudod, ki (volt) az a Kolonics György, de nem baj. Nem kell mindenkinek ismernie egy többszörös világbajnok, olimpiai bajnok sportolót, kenust.
Én ismer(t)em. Rettenetesek ezek a zárójelek, mégis bele kell tennem a szövegbe. Elment. És nem tudjuk feldolgozni.
Én nem rajongok a sportért, nem is feltételen a sportolót gyászolom. Nem is voltunk közeli barátok, nem jártunk együtt szórakozni.
Viszont a férjemnek sporttársa és közeli barátja is volt. Neki rengeteg, sokkal több emléke ugrik be róla, mint nekem.
Nekem az ugrik be, mikor összefutottunk a plázában és gratulált a kisfiunkhoz. Az ugrik be, mikor elmentünk a háza előtt, mindig felnéztünk, már csak megszokásból is. Az ugrik be, hogy bár tényleg nagyon elfoglalt ember volt, eljött Emil 25., meglepetés szülinapi bulijára 2005 októberében. Nem hangoskodott, nem játszotta meg magát, eljött, felköszöntötték Emilt, egy ideig ott maradtak, aztán elbúcsúztak, és elmentek.
Szintén eljött az esküvőnkre, gratulált, maradt egy ideig, aztán elbúcsúzott, szépen feltűnés nélkül, és elment.
Most is így tett. Maradt egy ideig, csöndben, visszafogottan, csak sajnos nem búcsúzott el, úgy ment el. Hirtelen, brutálisan.
Emil mondta ki: az vitte el, ami a legnagyobb volt neki: a szíve.
Sajnálom Andit, a menyasszonyát, merthogy volt neki, és idén lett volna az esküvőjük, ha minden igaz. Nincs olyan pillanat, hogy ne jutna eszembe Andi is.
Andi, őszinte részvétem, nagyon nagyon sajnálom! És őszinte részvétem mindazoknak, akik ismerték, szerették, tisztelték.
Koló, bárhol vagy, remélem, jó neked. Gondolunk rád, és nagyon fáj!

Nyűgösködünk

Hát bekövetkezett. Tudtam, hogy előbb-utóbb elkövetkezik, de reménykedtem benne, hogy még van azért időm.

Bubu elromlott. Nyűgösködik. Az én átlagon felülien jó, magát elszórakoztató, mosolygós babám UNATKOZIK. Persze, az ember foglalkozik vele, játszik, énekel neki, de hogy a nap 14 órájában le kelljen kötni...Először az időjárásra fogtam, de ez nem nagyon jött be. Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy neki is ez természetes igénye...:)

Na, nézzük a leltárt:

1. Fogak: 3 db. Ahhoz képest, hogy az első 2 viszonylag hamar, 5 és fél hós korában megjelentek, a 3.-ra 7 és fél hós koráig kellett várni, és ez lényegesen óvatosabban bújik, mint az előzőek. A 4. még láthatáron sincs...Ráadásul, nagy bánatomra, "elrontják" az összképet... És ha még mindez nem lenne elég, csikorgatja azt a 3 kis fogkezdeményt...

Ráadásul annyi új arca van a gyereknek, hogy csak ámulok, bámulok. Vissza akarom kapni a kisbabámat!

Mielőtt megköveznétek, tisztázzunk valamit. Tisztában vagyok vele, hogy ez elkerülhetetlen, és ráadásul a változás jó, de akinek van gyereke, az tudja, miről beszélek. Annyira megszokja az ember a hónapok során azt a gyönyörű kisbabát, és annyira nem akarja, hogy felnőjön, visszabeszéljen, elcsavarogjon, bezárkózzon a szobájába, szőrösödjön... Mindig azt szeretném, ha ilyen édes, aranyos, illatos kisbaba maradna. Persze, másrészről viszont alig várom, hogy beszélgessünk (mostanában a szókincse a 'babababa' összetételre korlátozódik), tudatosan hozzámbújjon ( ez is sikerül mostanában: két karjával átkarol, és belefúrja a fejét a vállamba;ez valami isteni), és egyáltalán, szeretné az ember végignézni, ahogy ember válik az emberkéből. De mégis, egy részem azt kívánja, bárcsak megállna itt az idő - na, nem egy hisztizős pillanatra gondoltam.

2. Evés: változó. Hol van étvágy, és legurít másfél üvegnyi babakaját, vagy egy egész banánt babakeksszel dúsítva, hol nincs, akkor csak fújjog mindenre és alig sikerül belediktálni egy fél üvegnyit - amit persze nem szó szerint értek, nem szoktam erőltetni az evést. Inni viszont remekül tudunk, napi 3 üveg tea vígan elfogy. Ami nagyon jó.

3. Szórakozás: állandó. Menni KELL, csinálni KELL valamit, fel KELL kunyerálni magam valaki kezébe, ki KELL harcolni, hogy szórakoztassanak... Még mindig imád csavarogni; akár órákon keresztül elvan a babakocsiban, még dög melegben is, csak ne kelljen egy helyben lennie. Nyözsüg, mocorog, nincs nyugalomban fél percig sem. Ha a földön van, a karodba kívánkozik, onnan valaki máséba, aztán vissza az egész. Ha a járókában van, na, az mindennek a teteje, hogy képzelem én azt, hogy egy nyolc (és lassan fél) hónapos kisfiút csak úgy bezsúppolok egy játékokkal teli, hatalmas, kényelmes járókába... Mikor már az egész nappali nem elég felségterületnek, mászik ki a konyhába, át minden akadályon, borogatja az ásványvizes üvegeket, és szedi fel a koszt a ruhájával a padlóról. Állandóan megy a mosógép... Pedig van neki szép játszószőnyege is, polifoam-ból, vagy miből van, színes, figurás, darabokra szedhető - az sem elég jó.

Ami jó, az az, ami - elvileg - tilos. Imádja a papucsomat(aminek koszos a talpa, meg egyáltalán!), a zsinórokat(amiben rohangászik az elektromosság,) az újságokat(lehetőleg amit a család egy tagja sem olvasott még, és így már valószínűleg nem is fog) és a Nagyi szemüvegét a szép zsinórral(ami ugye törik és szakad - már ezt is kipróbáltuk...). Gyerekjátékot nemigen veszünk neki: csak nyomj a kezébe egy zörgős újságot vagy egy fél literes műanyag flakont rizzsel megtöltve, ő elvan. Vagyis elvolt, múlt időben. Már max csak 5 percig köti le bármi a figyelmét.

Az alvás érdekesen működik: napközben nagyon változó, van, hogy 15 perc, van, hogy 3 óra, de az esti 8 órás elalvásra és a reggel 6-fél 7 körülin kelésre lehet fixen számítani.

4. Testmozgás: nincs. Lusta. Ami van, az a fókakúszás, bár néha megpróbálja bevetni a lábait is, de még nem jött rá a mászás lényegére. És a felülés, ülve maradás, felállás, megfordulás (bármelyik irányba) lényegére sem. Ami megy, az a négykézlábra állás, úgy hintázás, pillanatok alatti helyváltoztatás ('Te, hol a gyerek?Az előbb még itt volt...'), a zenélő-forgó ki-be kapcsolgatása, és a vigyorgás, ha az mozgásnak tekinthető. Plusz hihetetlen gyorsan be tud farolni a DVD-s szekrény alá, és onnan vigyorog ki.

5. Szerelem: növekvő. Egyre jobban imádjuk, ha ez még lehetséges egyáltalán. Gyönyörű, de persze én elfogult vagyok. Hát nem gyönyörű???

Azért képet majd teszek fel a képtárba is... Nem tudok eleget fotózni. Még jó, hogy van ez a digitális technika és a számítógép.

Bubu egy hét múlva 8 hónapos, megközelíti a 10 kg-t, ráadásul egyre nyüzsgősebb, szóval egyre nehezebb cipelni a hátsóját. Négykézlább áll, ringatja magát és kúszik, mint egy fóka. A kettőt, vagyis a négykézláb mászást még nem tudja összekötni, és nem fordul meg, csak nagy véletlen, hasról hátra, de türelmesek vagyunk...Valamelyik reggel hátra fordult, és úgy aludt tovább, szóval ez a tételmis megdőlt, hogy háton nem tud aludni, de azért hason az igazi.
Iszonyat meleg van, 29 fok van még este is a szobában, de ez őt nem tűnik zavarni. Mindene a séta, ha menni lehet valahová, minden ok. Kire ütött ez a gyerek...? Én is megőrülök a bezártságtól, ha mondjuk annyira meleg van kint, hogy gyerek ellen elkövetett bűnnek számítana, ha kimozdulnánk...Nem is szoktam sokáig bírni.
Már majd' egy hónapja új verdája van, kissé lecsúszva, de ülve utazunk. Szerintem határozottan élvezi, hogy végre kilát. Mindent megnéz, főleg a fák, levelek mozgása köti le. Imádja a színes dolgokat, a 'nyuszi' az ajtón még mindig Nr1. Felismer szavakat, tudja, ki Apa, ki Anya, a 'sétálunk' és a 'pancsi' benne van a top 5-ben. Bizonyos szavak olyan röhögőgörcsöt váltanak ki belőle, hpogy nekem is potyog a könnyem. Persze egy idő után ezek is elévülnek, mint pl a boci, boci, ami a házassági évfordulónkon először kiváltotta a kacagást, már nem jelent különösebb mókát. Néhány hete, mikor fürödtem, és Anyu behozta, majd kiesett a karjából, annyira nézte a vizet. Megkérdeztem, mi tetszik neki annyira, hogy habos? Na, ettől majd megfulladt a nevetéstől. Együtt szoktunk fürdeni, imádja a vizet, nagyon tetszik neki a lefolyó és a zuhanyrózsa. Ha véletlenül megcsúszik, és rám a frász jön, ő kacag. A tükör is egyre érdekesebb, és szereti a 'baba' szót, legyen az akár a tükörben, akár a bébikajás üvegen.
Hihetetlen gyorsan változtatja a helyét, ha zsinór, drót, függöny, szőnyeg, székláb kerül a látómezejébe, nincs akarat, ami megállítsa, meg kell fogni, be kell kapni, rágni, szopogatni kell. Befarol a kanapé, a TV állvány alá, onnan vigyorog ki győztesen. Már egyre nagyobb biztonsággal ül, de azért még billegális, még nem fejlesztettük ki az egyenes derékkal való ülés technikáját.
Ma vettük észre, hogy tényleg megjelent felül is egy fog, bár még csak a fehér ínye látszik, de határozottan látszik a jobb felső fogacska. Ideje is volt, azok után, hogy már 5 és fél hónaposan, szinte egyszerre kibújt a két alsó, azóta semmi.
Aludni még mindig jól alszik, este 8-9 körül bevágja a szunyát, igaz, reggelente - sajnos - már 6-7 között ébren van...:( Délelőtt van egy nagyobb, 2-3 órás alvás, délután meg egy egy-másfél órás. Szerintem sokan irigyelnek...:)
Nagyon ügyesen fog már, a cumisüveget gyakran csak egy kézzel,bár néha sikerül fejjel lefelé fordítania, és azon felül, hogy eláztatja a ruháját a teával, nem érti, az aljából miért nem jön a cucc, ha egyszer szívja...
Enni mindent eszik továbbra is, bár a spenót nem váltott ki belőle túl nagy lelkesedést. Bele fogok főzni egy fél tojássárgáját, majd meglátjuk, hogy reagál. Hogy mennyit eszik, az más kérdés. Alapesetben egy egész üvegnyit betol, de van, hogy csak felet, ezt a nagy meleg rovására írom. Inni viszont töménytelen mennyiséget bír meginni, különböző teákat csinálunk neki. Ez mondjuk nagyon jó, ebben a melegben kell is ennyi.
Hihetetlenül jó baba, nincs sírás, legalábbis ok nélkül soha. Ha nyüszi van, annak is van oka: álmos, éhes, szomjas. Elszórakoztatja magát sokszor akár egy órán át. Játszik a lábával, 'tapsikol' vele(ez a kezével azért még nem megy, nem érti, hogy ökölbe szorított keze erre nem alkalmas), újabban a nagylábujja képez nagy vonzóerőt, azt elég sűrűn és agresszívan be kell kapnia, de aztán hamar rájöhet, hogy nem különösebben fincsi vagy ízesített, mert nem sokáig szopogatja.
Amúgy Bubu bekerült a halhatatlanok közé: a netbaby.hu-n van fent képe, ezt én küldtem be(naná, a büszke anyuka, majd nem...), viszont ami külön jól esik, hogy a honalpról kiválasztották és bekerült az Anyák Lapjában is, a tegnapi postával jött meg a magazin, és majd leestem a kanapéról, mikor megláttam a fotóját. Ezek szerint mások is szépnek találják...:) Én még mindig szerelmes vagyok, szerintem még mindig ő a legszebb kisfiú a világon. Ez vajon beteges...? :)
Ami minket illet, a helyzet változatlan, élvezzük a babázást, bár néha vannak nézeteltérések, alapesetben egy hullámsávon mozgunk.
Ha minden igaz, ősszel elkezdek egy 1 éves OKJ-s tanfolyást, hogy ne forduljak be, bár nem hinném, hogy ez a veszély komolyan fenyegetne. Igazából szívesen tanulnék valamit, most pedig, hogy kismama vagyok, fél áron végezhetek el akármilyen képzést az EFEB-nél. Akkó má' mé' ne?
Másrészről viszont rá akarok feküdni a körmözésre is, de előbb gyakorolni kéne, amihez modell kéne, ami viszont nincs nagyon. Nagyon beleástam magam megint a témába...

Folyt.köv.

P.S.: ÚJ képek feltöltve : kep.tar.hu/knieszner !!!

Fotók - május

Na mi van, nem hiszed, hogy tudok ülni?!






Na ugye...(a lá Al Bundy...)









Na jó, azért még nem az igazi...














Már csikis...:)









Gyönyörű...legalábbis nekem









Kész férfi...:)









Ébredés után

Kicsit kicsi a kalap, de cuki:)

Fogyókúra és egyéb mulatságok

Hétfőn elkezdődött a Nagy Fogyás Knieszneréknél. Az már mégse járja, gondoltam, hogy nemhogy fogynék, így hat hónappal a szülés után (itt jegyzem meg, hogy kedden Bubu betöltötte 6. hónapját), de még híztam is 3 kilót. Mivel már nem szoptatok, bátran beleugorhattam egy diétába, E pedig - állítólag szolidaritásból - csatlakozott. Ez az a bizonyos 90 napos, vagy szétválasztós diéta elég jónak tűnt, tekintve, hogy mindent lehet enni, csak nem mindegy, hogy mikor és mennyit. Ami azt jelenti, hogy a csokit sem kell kizárni...Most jöttem csak rá, hogy mennyire csokifüggő lettem időközben...

Mindenesetre hétfő óta lement a plusz 3 kiló, úgyhogy elég lelkes vagyok...még. A keményítőnap katasztrófa, a gyümölcsnap meg egyenesen horror(most is minden akaraterőmet össze kell szednem, nehogy feltépjem a hűtő ajtaját...), és őszintén szólva a szénhidrátnap sem olyan király, mint első hallásra hallatszik...

Na, azért Buburól is néhány szót. Nagy változások nincsenek, szép, okos, aranyos még mindig. Kint van a két alsó foga, úgyhogy a nyálcsík állandó jelenséggé vált. Szenvedni hála istennek nem szenvedünk tőle, nagyon jól bírja. Mostanában viszont megint elő-előfordul, hogy este fél 10 felé, kb másfél óra alvás után felriad, nyöszörög, mintha rosszat álmodott volna; néha sikerül megnyugtatni anélkül, hogy kivennénk, és ez a gyakoribb szerencsére.

Egyre biztosabb a fogása is, nagyon határozottan nyúl a dolgok után, főleg ha kajáról/innivalóról van szó. Ami viszont érdekes, hogy ma először vettem észre, hogy odanéz, mikor szólítod. Persze egyelőre csak a Bubura hallgat, és arra is csak néha, de ma határozottan észrevehető volt, hogy fel tudom hívni a figyelmét. Amúgy arra is kíváncsi vagyok, mikor fog szerencsétlen gyerek rádöbbenni, hogy ő valójában Tomi...remélem, nem a személyije kézhezvételekor...:)

Tegnap fél órát röhögtem rajta fennhangon, mikor magára húzta a játszószőnyegét...ehhez inkább képet mellékelek:

Még direkt élvezte is a bújócskát...
Egyébiránt annyi olyan fotó van, amit legszívesebben mindenkinek megmutatnék, így ígérem, főleg magamnak, hogy a közeljövőben frissítem a képtáron lévő galériámat, oda több fér...

Na, ugyan a fogyózással kezdtem, vannak ám egyéb szórakozásaink is!
Éljen május elseje...Duna-part, csepeli Kajaktelep, jó idő, bográcsgulyás-főzés:

Igen, nem tévedés, birkózókat megszégyenítő karom van, csak sajnos nem izomból áll...Na, ezért kell nekem fogyókúra. Rémisztő.

Befejezésül még néhány kép gyönyörű kisfiamról, és bocs, ha elfogultnak tűnök. Ez csak azért lehet, mert elfogult vagyok. Isten bocsássa meg bűnömet, de az én szememben a fiam a legszebb gyerek a világon!

Aztán ma reggel Ringatón voltunk Zsuzsival, mindkét gyönyörű gyerkőc angyali nyugalommal viselte a megpróbáltatásokat. Kicsit ugyan felidegesített az elején, hogy egy kb 2 éves gyerek anyukájának 3x annyi idő kellett, hogy bepelenkázza a csemetéjét, mint nekem, miközben mi, töbiek, a fogunkat szívva, magunkban káromkodva sorfalat álltunk az egyetlen szabad pelenkázóasztalhoz. Egy ujjal kenegette egy köszvényes csiga lassúságával a gyermek popóját...

A másik, ami kicsit rontotta az esemény fényét, az az volt, hogy minden totyogó törpeterrorista a mi hordozóinkat akarta ringatni/rugdosni/fogdosni/belemászni, függetlenül attól, hogy Kristóf/Bubu éppen benne tartózkodott-e. Kérdem én, anya-társaim, nem a ti feladatotok lenne kordában tartani a saját gyerekeiteket?! Kövezzetek meg érte, de én nem szeretem, ha az én holmimhoz, beleértve első helyen a gyerekemet is, más porontya birizgálja, fogdossa, nyomkodja a szemét kifelé és hasonlók. És persze ezért nem az elkóricáló gyerekek a felelősek, hanem az unottan - ha egyáltalán - utánaszóló anyuka/apuka ("Már megint rosszalkodsz, Pistike...?") Mindegy, lévén elég heves vérmérsékletű,az ilyet nem szeretem, és nehezen tudom megállni, hogy ne szóljak rá a gyerekre.

Na, képek. Az első képen Bubu és Kristóf szundikálnak a kocsiban, értelemszerűen a bal oldali az én magzatom (bocsi, Zsuzsi, hogy Kristóf nem látszik nagyon...):

Emitt Zsuzsi van az ő Kristófjával:

és most már tényleg végül, de nem utolsósorban a fiúk együtt:

Hát nem gyönyörűek?! :)

A kis Zabagép

Sokszor gondoltam már rá, hogy kéne napi szinten naplót vezetni arról, mit, mennyit eszik a gyerek, ez több szempontból is célszerű lenne. Egyrészt emlékeznék minden fontos tényre, ti. mit, mikor, mennyit, másrészt könnyebben lehetne megtalálni az okát mondjuk egy székrekedésnek, vagy éppen az ellenkezőjének.
Na, megkísérlem összefoglalni az utóbbi időszak emlékeit, már ami a kajálást illeti.
Bubu kapott már zöldségeket (zöldborsót, krumplit, répát, brokkolit; nagyjából mindent megeszik, ha nem is első nekifutásra, de végül mindig én győzök.), gyümölcsöt (banános almát leginkább, persze üveges formában; ezt szereti is nagyon. Nyersen, általam készítve csak almát kapott, azt is szerette.) és persze némi husikát, ami egyelőre csirke és pulykahúsban merül ki. Nagyrészt ezek az üveges bébiételekben találhatóak, de múlt héten előkaptam a nagy fazekamat és a turmix masinámat, egyik este főztem egy amolyan "lebutított" zöldséglevest (brokkoli, s.répa, krumpli és csirkehusi), szétválogattam őket, másnap pedig külön-külön mindent leturmixoltam, és szépen eltettem kis Avent-es tárolódobozkákba a mélyhűtőbe. A hétvégén elő is vettem egy-egy adagot mindenből, éls gyártottam 2 ebédet a gyereknek. Vasárnap ugyan nem ízlett neki, (erről még később...) de hétfőn befalta az egészet.
Má egyszer korábban, mikor még ragaszkodtam ahhoz az elvemhez, hogy fűszert (értsd: sót SEM) teszek a gyerek ételébe, Zsuzsa gyártott neki egy borsóból és főtt répából álló szmötyit, ami elég fűszeresre sikeredett, tekintve, hogy a mi, vagyis a felnőttek leveséből lett kivéve - hát nem bezabálta a gyerek?!
Ha már elvekről és sóról esett szó, itt jegyezném meg, hogy sokáig vitázott bennem a két fél: tegyek az ételbe sót neki, hadd szokja az ízeket, vagy ne tegyek, ezáltal nem teszem ki annak, hogy felnőtt korában is a fűszeres ételeket fogja kedvelni, am ugye nem tesz jót az egészségnek, ráadásul ha nem teszek bele sót, a zöldség természetes ízét fogja megismerni, megszokni és megszeretni. Én ez utóbbi úton haladtam volna, de aztán anyu és a gyerek ízlése együttesen meggyőztek a sózás fontosságáról - bár még mindig nem vagyok teljes mellszélességgel a gondolat pártján.
Na, kanyarodjunk csak vissza. A zöldborsótól székrekedése lesz, mint ahogy azt korábban írtam; az őszibarackot, ha a la nature kapja, visszabukja; a többinek nincs ilyen jellegű életteni hatása. Múlt héten kamillateát kapott, ment is minden, mint a karikacsapás. Mivel ma is csirkehusis zöldoró volt a menű, ma este és délután is kap majd kamillát, megelőzvén a bajt.
Egyébiránt reggel, ébredés után mindig csak tápszert kap, mint ahogy az az utolsó étkezés is, lefekvés előtt. Tízóraira, uzsonnára gyümölcs van, ebédre főzelék, ha még éhes, esetleg tápszer.
Kb 2 hét múlva megpróbáljuk a tehéntúrót, kicsit később a sajtot, még később pedig a tojássárgáját - ez a hosszútávú terv, ami az étkezést illeti.
Amint ezeket a sorokat írom, Bubu alszik a kiságyában - én a gyerekszoba kanapéján ülök - , de mielőtt elaludt volna, engem sasolt a fejvédő alól kikukucskálva, közben persze vadul ujjat szopva....:) Hát hogy lehet kibírni, hogy ne csókolgassa össze az ember fél percenként?!?
Most megyek én is reggelizni, mielőtt felébred...

Fogas kérdés...

Na, hol is tartunk: múlt szerdán, vagyis 23-án kibújt a bal alsó fogunk! Illetve akkor vettünk észre. A másik szorosan a nyomában, de az még nincs kint. Különösebben nem viseli meg, nem nyűgösebb, nincs láza, nincs hasmenése, szóval egy sem a klasszikus tünetek közül, hacsak azt nem sosorlhatom ide, hogy napközben kicsit rosszabb az étvágya, reggel és este a tápszert szó nélkül bedönti.
Hasról hátra simán, gördülékenyen fordul, emiatt a napközbeni elalvás kicsit meg is nehezült, hiszen őurasága háton nem tud elaludni, vagy ha igen, csak 5-10 percet alszik, utána felriad. Átlagosan 4x fordítom vissza minden egyes elalváskor.
Állandóan ülne, húzza fel magát, és nagyon erős baba, úgyhogy félig fekvő helyzetből sikerül is neki. Tegnap még a pihenőszékben is inkább ülve maradt, ami amúgy logikus, hiszen egyre kíváncsibb mindenre, és így jobban lát.

Tegnap fél 7 körül látom, hogy nagyon csöndesen, az ujját szopva fekszik a játszószőnyegén, így felvettem, hozzámbújt, egy kicsit szopizta még az ujját, de szinte rögtön elaludt. Így üldögéltünk módfelett kényelmes pozícióban a kanapén 45 percen keresztül - én ringattam, ő aludt. Imádtam! Ez volt az első alkalom, hogy megmaradt nálam, sőt, még oda is bújt.

Tegnap beállított a védőnő, a lakás természetesen szaladt, az arcomon a bőr meg sercegve égett, de muszáj volt beengedni, mégsem társaloghattam vele a rácson keresztül...Mindenesetre sok értelme most sem volt, hogy jött, újat nem nagyon mondott. Pl. hogy kezdjem csirke, ill. pulykahússal dúsítani a kajáját a gyereknek - már túl vagyunk rajta, 2 napja kapott almát csirkével, meg is ette, ízlett neki.
Tegnap este megint volt egy felriadás fél 10 körül, kb 20 percbe telt, míg meg tudtam nyugtatni. nem tudom, mitől riad fel, és miért sír ilyen nagyon, bár végül is távozott alul-felül levegő, lehet, hogy ez bántotta, vagy csak rosszat álmodott...
Múlt péntek reggel fordult meg először, hasról hátra, azóta szépen gyakorolgat, sokszor még aludni letenni is nehéz, mert mindig megfordul, háton meg ugye még nem tud elaludni, de Anyu szerint majd hozzászokik.
Új játéka, hogy az ujjával a szájában fújja ki a levegőt, trombitál, igen furcsa hangot hallatva :). Az ajtón lévő ablakfesték-nyuszi nagyon tetszik neki, mindig nagyon megmosolyogja.
A fogai is egyre jobban látszanak, még egyelőre nem nyűgösebb tőle, hála istennek.
Ma voltunk a Ringatóban, de nem hiszem, hogy erőltetni fogom. Először is, engem feszélyez a dolog, ráadásul 'elfelejtettek' szólni, h ma nem 10-től, csak fél 11-től van, így potyára kapkodtam a gyerekkel. Amúgy sem túl jó időpont a délelőtt 10 óra, nekünk, a gyerek ritmusából fakadóan mindig jobb lenne a délután. Azonkívül, ma az egyik gyerek rázendített, a többi folytatta, azt hittem, a hajam tépem ki. Nem igazán erre van szüksége Bubunak...Plusz, rengeteten voltunk, el sem fértünk, és a játékok is inkább nagyobb gyerekeknek valók. Amúgy meg énekelünk neki eleget itthon.Végül abban sem vagyok biztos, hogy ez a hajcihő megér 600 forintot egy fél órára...
Tegnap főztem levest, ma összeturmixolom az alapanyagokat és lefagyasztom őket. Van benne csirkehusi, brokkoli, répa és krumpli. Külön-külön teszem el mindet, és ha eszünk, csak felolvasztok 1-1 adagot, és lehet variálni. A véőnő szerint ezt adhatom az elkövetkező 2-3 hétben, aztán mikor már hozzászokott a husihoz, a következő lesz a rendszer: egyik nap husi, köv nap 2-3 mokkáskanál tehéntúrót belekeverni a kajájába, köv nap reszelt, kevésbé zsíros sajtot, aztán megitn a husi következik, és így tovább, ciklikusan. Egy x idő múltán pedig egy főtt tojás sárgájának a negyede következik. Hát...én megpróbálom, bár még várnék ezzel legalább 7 hónapos koráig.
Máskülönben a gyerek 9 és fél kiló, és van vagy 66 cm. Egyre aranyosabb ruhákat lehet ráadni, vettünk is egy nagy csomó mindent a hétvégén, bababörze volt ugyanis, ráadásul az outletbe is elmentünk. Kapott végre új, nagy fürdőlepedőket, mert a régi, 80x80-asokba nem nagyon fértünk már bele.
Lindának is összekészítettem egy csomagot, ő is mindennapos már, elvileg 29-re van kiírva. Beletettem a régi fürdőlepedőket is, a barna ágyra szerelhető forgó játékot, a megmaradt, bontatlan krémeket, vízhőméőt és egy-két babaruhát. Drukkolok neki....

Nagy lépés

Múlt pénteken, azaz 11-én Bubu megfordult! Ráadásul hasról hátra. Gyanítom, hogy ebben nagy szerepe volt a véletlennek is, de végül is minden így kezdődik. Mindez reggel, ébredés uán történt, alig hittem a szememnek.

Máskülönben erősen nyáladzunk, fehéredik az ínyünk, így feltehetően lassan beindul a Folyamat. Más jele nincs, nem nyűgösebb a gyerek a szokásosnál, nem lázas, úgyhogy gondolom, még odébb van a lényeg, de már haladunk.

Próbálom változatosan etetni, de elég nehéz. Nem fogad el mindent, van, amit csak többszöri próbálkozásra, van, amit még akkor sem. Zöldborsót egyelőre mellőzöm, eléggé megfogta a székletét. Édeseket még mindig szeret, és sokat iszik.

Egy szép nap

Tegnap volt az egy éves házassági évfordulónk...Kaptam gyönyörű csokrot, ami nem mellesleg olyan volt, mint az esküvői csokor (ld feljebb), elmentünk vacsorázni, de a legjobb dolog este történt: Bubut akartam vígasztalni a szokásos esti fürdés utáni nyűgösködés miatt, elkezdtem énekelni neki a Boci,bocit. Nem tudom, a jó hangom tette-e be neki a kaput, de úgy elkezdett szó szerint röhögni, hogy nem bírta abbahagyni. Nekem potyogtak a könnyeim, bár a végén már megijedtem, mi lesz, ha így marad a gyerek. Ilyet még sosem csinált, egy élmény volt. Akármit csináltam, felvettem, letettem, csak nevetett. Megkoronázta a napot!(Itt jegyzem meg, hogy természetesen ma ugyanez a poén egy kicsit sem működött, akár a telefonkönyvet is olvashattam volna a gyereknek, annyira hidegen hagyták holmi bocik...)

Annyi arca van a gyereknek, hogy fel sem tudnám sorolni. Élmény figyelni, hogy változik, gyarapodik, okosodik. Hatalmas szempillák, szőke haj...Vajon minden anyuka ennyire "szerelmes" a saját fiába?

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy azt hitte, a férjénél jobban soha senkit nem fog szeretni - aztán megszületett a gyereke, és a férj pillanatok alatt a második helyre szorult, szinte észre sem veszi az ember. Ma már értem a megjegyzést: nem arról van szó, hogy kevésbé szereted életed párját, csupán kicsit a háttérbe szorul, mind fizikálisan, mind érzelmileg. Próbálok feleség is lenni, de kövezzenek meg, az anyaság valahogy fontosabb lett...Mint az egyszeri viccben Móricka: mindenről 'az' jut az eszébe. Na, nekem mindenről a gyerek jut eszembe.

Eltelt egy év, az első házas évünk. Sok minden történt, máskor 10 év alatt sem történik ennyi minden. Év elején állapotos lettem, márciusban rázúdítottam a hírt Apára is, pedig nekem is nehéz volt megemésztenem - na, én vagyok az a kismama, aki nem az első pillanattól, hm, hogy is fogalmazzak, felhőtlenül boldog... A hónap végén álomesküvő, a legjobb, amin valaha voltam, úgyhogy magasan a mérce,Móni...:))) Mi legalábbis nagyon élveztük, aki meg nem, vagy egyszerűen csak nem találta fel magát egy olyan bulin, ahol a vendégek 98 %-a 30 év alatti volt, magára vessen, nem sajnálom.

Tavasszal eladtuk a nyóckert, megvettük Csepelt :) Utána lakásfestés, felújítás (n.b. még most sincs kész sok minden, ami pedig elsőként szerepelt a fontossági listán...), beköltözés. November 6-án (október 23 helyett...) megérkezett Bubu, aki először még csak Flótáska volt:), az azt követő 5 hónap úgy elszállt, mintha egy nap lett volna. Ápr. 6-án 5 hónaposak leszünk, aztán már csak röpke egy hónap, és fél éves a nagyfiú...:) A család szeme fénye.

folyt.köv.

Megint eltelt egy hónap...

Bogyó egy hét múlva lesz 5 hónapos, de hazudnék, ha azt mondanám, túl sok minden látványos történt az elmúlt hónapban. Még nem ül, áll vagy szaval Keats-et, de azért haladunk. Még mindig erősen nyáladzik, de fognak egyelőre nyoma sincs. Viszont mindent megragad és betöm(ne) a szájába. Az ujját csak akkor szopja, mikor éhes vagy álmos. A cumi fogalmát már el is felejtette.

Jó nagy baba, már 8700 g körül van, és vagy 68 cm, de legalább az utóbbi hetekben nem eszik már olyan irdatlan mennyiséget. Kb egy hónapja kezdtük el a hozzátáplálást, érdekes eredménnyel.

1: krumplit nem eszik - egyéb sós ízt még nem kínáltunk.

2: az almát reszelten, magában szereti, már egy felet is megeszik egy étkezéskor.

3: ezen kívül a babakonzervekből az almás-őszibarackos-baános variációkat eszi, és egyre szebben - már több marad bent, mint kerül kívülre, és egész szépen eszik.

Annyira édes, mikor tátja a száját az újabb falatért!És már egész türelmes, holott az elején még rögtön tiltakoott, ha nem turbó-üzemmódban került a szájába az új falat.

A banános tejpép is nagyon szépen csúszik, volt, hogy ezt bolondítottam meg reszelt almával. A következő állomás a vaníliás tejpép és a zöldborsó-püré lesz. Ha valami mást is kap egy-egy étkezés alkalmával, mint tápszert, akkor abból elég szokott lenni a 150 gr.

Ha két kajálás közt megéhezik, teát adunk neki, azt nagyon szereti, ami meglepő volt az elején, mert mikor utoljára kínáltam a teát, abszolút nem itta, bár ez még nagyn az elején volt. Azóta megnőtt a pelenkafogyasztásunk is...:)

Most még 68-as ruhákat hordunk, de néhány 74-es is ok már. A kantáros farmerban egyszerűen zabánivaló:)

A cipő Gáborék ajándéka, de még nem sokszor volt rajta....

Haja is egyre több van, tiszta szőke, pihés, csak a tarkójánál lévő barna csíktól nem akar megválni.

Nagyon tud kacagni, vannak dolgok, amik számunkra megmagyarázhatatlan módon tetszenek neki, pl a sárga színű hűtőmágnes - tkp bármi, ami sárga. A lámpának még mindig szerelmese...

Ha kézben van, álló helyzetben úgy rugózik, hogy félő, kirepül a kezemből, fektéből - de csak ha a karomban van - mindenáron fel akarja húzni magát ülő helyzetbe, és mondhatom, nagyon erős!Két kézzel fogja a cumisüveget, egyre hosszabb ideig tudja megtartani, lassan felesleges leszek...

Végigalussza az éjszakát, bár az elmúlt hetekben rászokott, hogy elalvás után 1-2 órával felriad, bár fel nem ébred, de nyöszörög, sírdogál, ilyenkor anya fut, fenék megpaskol, gyerek megnyugszik. Az okára még nem sikerült rájönni.

Nagyokat szoktunk sétálni, azt nagyon szereti, bár a naptól, ha a szemébe süt, betegesen irtózik.

Fényképek folyamatosan készülnek, szerintem már meghaladja a 2000-t...

Lonely...

E elutazott. Itthagyott minket mindenféle lelki skrupulus nélkül. A disznó. Persze azért imádom, és ha nem szeretném, nem is hiányozna annyira, ugye. Kíváncsi vagyok, Bubu hogy fogja viselni a hiányát, majd az újbóli felbukkanását szombaton.
Tegnap voltunk a 4 hónapos oltáson, megint egész jól viselte, de egész nap nagyon bágyadt, mosolytalan volt, estére meg nyűgöske lett, és a hője is felment 37.9-re, úgyhogy nem kockáztattam, beadtuk neki a délelőtti kúp másik felét is. Fél 10 körül sikerült elaludnia, éjszaka szerintem aludt, én legalábbis biztos, viszont mivel E utazott ( a disznó), fent voltunk már negyed 6 kor, azóta próbálom magam mindenfélével elfoglalni, és csak hallgatom a bébiőrön, h azért Bubu sem alszik valami túl jól. Elvileg még minimum 9ig aludni kéne, de szerencsés vagyok, ha még egy órát kihúzza; általában 8 körül kel.
Tegnap reggel még elfogadta a pépet, délután úgy összezárta azt a csöpp száját, hogy azon aztán semmi se ki, se be. Csak a tápszer. Mondjuk azt simán elfogadta, bár este csak 140-et evett, azt is csak úgy ímmel-ámmal, belealudt az evésbe, féltem is, hogy nem fogja vele kihúzni az éjszakát.
Ma délelőtt megyek a védőnőhöz, megbeszéljük a további étkeztetését a gyermeknek. Szeretném , ha lecuppannánk a tápszerről minél hamarabb, attól csak hízik a gyerek. Kíváncsi lennék, más hogy csinálja ezt a hozzátáplálás-dolgot...
A mai napot csavargós nappá nyilvánítom, a pénzköltésről nem is beszélve. Meg kell ugye magam vígasztalni, mivelhogy E elutazott...A disznó. :)

Na, megtörtént az áttörés: szombaton ettünk először nem-tápszert. A főtt krumpli a lábamon landolt, így megpróbáltunk némi tejpépet adni. Az eredmény érdekes: elfogadja, úgy tűnik, ízlik is neki, de problémát okoz, hogy nem folyamatos az utánpótlás, és még nagyon bezavar, hogy folyamatosan szopni próbál, így a pép fele a ruháján/arcán/kezén köt ki. Szerintem mondjuk nagyon jó illata és íze van a pépnek (banános Milupa), nekem csak az állagával van gondom...Apa szokta megenni a maradékot :).


Kapott tegnap némi almás Frutapurát; ez nagyon jó cucc, csak iszonyú drága. Gyakorlatilag alma- és banánpüré, mindenféle adalékanyag, tartósító és egyéb vacak nélkül. Szerintem ez is ízlik neki, csak markánsabb az íze, még meg kell szoknunk. Ennek a maradékát még én is megeszem...:)


Szombaton E szüleinél volt Bubu majdnem egész nap, úgyhogy kiélvezhették a babázást. Rátalált menet közben valahogy a hangjára, vasárnap már csak úgy visongott, kiabált jókedvében. Mondjuk a sírása is egyre erőteljesebb.


Azt hiszem, valahol 8300 gr testsúlynál járunk, már nem merem számolni...Holnap megyünk a 4 hónapos oltásra, rá fogok kérdezni erre is, bár így, hogy a tápszer egy részét kiváltja a pép vagy a gyümölcspüré, nem annyira gáz, de a tápszer nagyon hizlal.


Volt a múlt héten pár nap, mikor az esti lefekvés nem sikerült túl jól, volt, hogy ki is kellett venni, és megetetni, mert 2 óra alvás után sírva ébredt, de volt, hogy csak a fenekét kellett megpaskolni, és visszaaludt.

Remélem, ez csak múló állapot.

Apa szerdán elutazik 4 egész napra. Nem vagyok tőle boldog, és nem hiszem el, hogy ne tudta volna magát kihúzni alóla, de szerintem ő is akar menni. Megpróbálok nem is beszélni róla, mert csak összeveszés lenne belőle...Majd próbálom jól kihasználni az időt...:)

A Hard Days Night...

Tegnap délután E szülei voltak a bébicsőszök, mert akadt egy kis dolgunk Apu lakásában. Este viszonylag későn értünk vissza, oyan fél 8 körül, Bubu aludt, olyan volt, mint egy kis angyal. Sajnos fel kellett ébresztenünk, amit nagyon nem jól viselt, de a hazafelé út végére ismét elszunyókált, amint az várható volt. Fürdés, vacs, lefekvés, ahogy szoktuk. Fél 11kor éktelen sírás, át a kisszobába, próbál vígasztalni, nem sikerül, gyerek a kiságyból ki, de továbbra sem jó semmi. Arra gondoltunk, hátha megint a kakilással van gond, így próbáltuk a jól bevált módszert, ami tkp hozott is eredményt, de a sírás nem enyhült. Akkor bevetettem az utolsó fegyvert, cicire tettem, amitől megnyugodott, de szemmel láthatóan éhes maradt, így bevágott még vagy 120gr-ot, utána elaludt, és a szokott időben kelt.
Nem tudom mire vélni ezeket az ébredéseket, bár eddig ez volt a legkomolyabb. Remélem, ez nem lesz tendencia...Amíg ébren vagyunk, addig nem gáz, de...Ez baromi önzőn hangzik, ugye?
Tegnap a szemével is volt valami, a bal oldalon könnyezett és piros is volt, meg duzzadt, de ma már -legalábbis eddig- nem tapasztaltam.
Tévedtem. Most ébredt a fiatalúr, piros a kis szeme, könnyezik, és állandóan tüsszög. Mármint a gyerek, nem a szeme. 4-én oltás, ha addig kibírjuk, akkor megkérdezem a doktornénit.
Amúgy a napok ugyanúgy telnek, sok a vigyor, jól eszik. Majd meglátjuk...

16. hét

Tavaly ilyenkor már volt albérlőm...:)Ha jól belegondolok, Bubu már egy éves - ha hozzászámítjuk a pocakban eltöltött időt is...:)
Ma nagyon jó napunk volt, egyrészt mert gyönyörű idő volt, Anyu ki is vitte Bogyót sétálni, én addig körbeszaladtam a lakáson a porszívóval és a moppal. Másrészt nekem, igen, NEKEM is sikerült megnevettetni Bubut! Egyszerűen meg tudom ilyenkor zabálni, potyog a könnyem a nevetéstől, ő meg nem érti, miért "sírok".
Ami viszont még ennél is érdekesebb volt, hogy ma sikerült megint jól bepisilnie és átáztatnia a ruháját(eddig semmi extra nincs benne), és mikor levetkőztettem, pucérkodtunk egy kicsit, úgy, mint fürdés előtt szoktunk. Én utána nyúltam persze a tiszta ruháért, kezdtem öltöztetni, mikor éktelen sikításba kezdett és elkezdett vígasztalhatatlanul sírni. El nem tudtam képzelni, mi baja lehet, míg eszembe nem jutott, hogy azt hitte szegény, hogy jön a pancsi, és azt várta...csalódott szegénykém :). Ebből legalább tudom, hogy egy: szeret fürdeni, kettő: tudja, hogy mi mi után következik, vagyis igenis van értelme rendszert kialakítani már ilyen kicsi korában. Annyira aranyos volt, majd megzabáltam.
Egyre jobban megfogja a tárgyakat, a következő lépés az lesz, hogy nyúl is utánuk.
Imádom, hogy szinte kivétel nélkül mindig mosolyogva ébred...

Más. Jelentkezett egy ember Apu lakására, remélem, összejön, utálom, hogy üresen áll a lakás. És ráadásul Apu ismerte a fickót, és a gondnok Csabi is, ami számomra némileg megnyugtató. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

Szombaton Bubu elkezdett nevetni. Úgy értem, igazán nevetett, nem csak 'felcsuklott'...Élmény volt. Persze az apja nevettette, nem én...
Egyéb nagy változások nincsenek, legalábbis a gyerekkel. Még mindig gyarapodik, elérte a 8 kilót, de akár elhiszed, akár nem, nem KÖVÉR a gyerek! Jól meg is nyúlt, úgyhogy passzol. Csilla is látta végre tegnap, nem győzött csodálkozni, mekkora lett. Na, tokája, az van neki, de egyébiránt teljesen oké. Bezzeg Csilla...saját maga árnyéka. Csillám, légy szives, szedd össze magad!!!!
Szombaton Eme szalagavatóján voltunk (Eme szuper volt, ügyes és nagyon szép, a többi sztem felejthető). Mindenesetre Anyu vigyázott Manóra, kicsit aggódtunk azért, hogy ha ő teszi le, nem biztos, hogy végigalussza az éjszakát, de nem volt semmi gáz, este 3/4 8tól aludt, mint a kisangyal. Vasárnap meg moziba lógtunk el (9 és fél randi, aranyos), akkor Emil szülei voltak a sorosak. Ott is minden rendben volt, sokat nem aludt (persze, miután végigaludta az egész délelőttöt...), de legalább ki is dőlt a szokott időben. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen jó alvó a gyerek, még mindig tartok tőle, hogy ez egy csapásra meg fog változni, de még tart...:)
Az ujjszopás az elmúlt másfél hét alatt mindennapossá vált, ahogy észrevettem, ha álmos, vagy éhes, akkor szopizza bőszen, és mindig csak a bal hüvelykujját. Annyira el tudok tőle olvadni, pedig nem kéne, ez nem valami jó dolog...de annyira aranyos...:) Mjd jó nehéz lesz leszoktatni róla, nehezebb, mint a cumiról, és ráadásul még a fogait is tönkreteheti vele, de ezen még ráérek aggódni ugyebár, merthogy fogunk még egy sincs. Nyáladzás még bőven van, meg kézfej szájba tömködése, de fog, az még egy negyed se.
Tegnap videóztam is a gyereket, mert a hétvégén visszanéztük a régebbi felvételeket, és egy élmény volt!Gondoltam, csináljuk sűrűbben, hogy minél több felvétel legyen. Milyen jó lesz majd visszanézni 10-20 év múlva, és megmutatni a gyereknek is, hogy hogyan volt tisztába téve mondjuk..:)